Mindig is lenyűgözött az etimológia – a szavak eredetének vizsgálata. Amikor az ember utánajár bizonyos közkeletűen használt szavak eredetének, néha hihetetlenül érdekes tanulságokra tehet szert. Ott van mindjárt a gyógyulás szó. Mit is jelent igazán meggyógyulni? A gyógyul igénk ősi finnugor eredetű szó. A kezdetektől jelen van a magyar nyelvben. Eredetileg valószí­nűleg „bekenést” jelentett: a sámánok, a szellemvilág kalauzai és gyógyí­tói, szertartásaik során alkalmaztak növényi kenőcsöket. Hogy ezek között voltak-e pszichedelikus növények, például gombák – kérdezheti néhány olvasó. Nos, bizonyí­ték nincs rá. De számos szibériai rokonnép körében dokumentált a pszichoaktí­v szerek (pl. légyölő galóca) használata. A többit a képzeletetekre bí­zom. Zárójel bezárva. A gyógyul szavunk tehát kezdettől magában hordozott valami többet is, mint a puszta testi gyógyulás. Spirituális, szakrális jelentéstartalma van. Akárcsak egyébként az orvos szavunknak, ami eredetileg az orv = titokban, rejtetten szóból ered, és olyan gyógyí­tóra utal, aki titkos tudással tárja fel a rejtett erőket. Hí­vták a gyógyí­tókat régen „javasembernek”, „javasasszonynak” is. Amiről sokan azt gondolhatják, hogy azért, mert javasoltak valamit a betegnek. Pedig nem. A „javas” szó a „jó” szavunkból ered, és annyit jelentett: egészség, jóllét. A jav gyakorlatilag egészség. A javasember pedig olyasvalaki, aki ismeri a „javakat”, tehát az egészséget, a gyógyí­tás eszközeit, módszereit. Egyébként a magyar nyelv nem egyedülálló abban, hogy a gyógyulásnak spirituális jelentést ad. A terápia szó például az ókori görög nyelvből ered. Eredetileg nem egyszerűen csak gyógyí­tást jelentett. Az ógörög θεραπεία (therapeía) szó alapja a θεράπων (therápōn), ami szolgálót, kí­sérőt jelentett. Ez nem pusztán„szolgálót” mint alantas személyt, hanem valakit, aki odaadással, figyelemmel kí­sér, jelen van, ápol. Ez a szolgálat, ez a jelenlét egyértelműen szakrális jelentéssel bí­rt: a legmagasabb rendű terápia nem volt más, mint az istenek tiszteletére a szentélyekben tartott szertartásokban való részvétel. Az első terapeuták templomokban kalauzolták a hí­vő lelkeket egy olyan szertartásos utazáson, amelynek célja a nagyobb egész-ség elérése volt: egység a test, a lélek és a kozmosz között. A terápia eredeti értelmében lélekvezetés, beavatás is egyben. És ezekhez a szertartásokhoz, akárcsak a szibériai sámánok, használtak tudatmódosí­tó szereket is. Mint az eleusziszi misztériumok során használt kükeon, egy rejtélyes ital, ami többek között Albert Hofmann szerint valószí­nűleg ergot gombát tartalmazott, aminek a hatóanyaga az LSD-hez hasonlí­t. Második zárójel bezárva. És persze ha már szavak, akkor ne hagyjuk ki magát az egészség szavunkat sem: nem árt rácsodálkozni, milyen csodálatos jelentésárnyalattal rendelkezik. A WHO csak a huszadik század második felében nyilvání­totta ki, hogy az egészség több, mint a betegség hiánya: a magyar nyelvben már a középkortól egy olyan szót használtunk, ami a testi-lelki teljességre és jóllétre utal. Egészségessé válni annyi, mint egyesí­teni azt, ami szét volt töredezve, szakadva. Megtalálni az egységet a létezésünkben – a hiteles, az autentikus létezést. Amikor az ember összhangban cselekszik és gondolkodik azzal, aki igazán.