A navahó indiánok hite szerint a Nap minden este meghal, és minden reggel újjászületik. Így hát minden reggel egy új Nap világít az égen – és minden Napnak csupán egy nap élet jut.
A navahó szülők így szólnak a gyermekeikhez: „A Napnak csak egy nap jutott.Úgy éld ezt a napot, hogy ne kelljen elvesztegetnie rád a drága idejét.”
Minden reggeled az első, minden estéd az utolsó – minden éjszakád egy kis halál, minden hajnalod egy kis születés. A navahók szerint a születés és a halál csupán kapuk – egy másik út kezdetei.
Az egyik szent, gyógyító énekük így szól:
„Éjszaka jön, a Szent Éjszaka,
A fekete szárnyak árnyéka alatt.
A csillagok láncot fonnak az égben,
És a Hold arca rám mosolyog.
A Hegyek Népe közeleg,
A szent lények, kik a világ egyensúlyát hozzák.
Ők hozzák a gyógyulást,
Ők hozzák a szépséget.
Léptem puhán érinti a földet,
Hangom nesze széllel száll.
Imám füstként emelkedik,
Hangom a Menydörgés útját járja.
Testem újra egy a Földdel,
Lelkem egy a Csillagokkal.
Éjjel gyógyulok.
Éjjel újjászületek.
A szépség mögöttem.
A szépség előttem.
A szépség körülöttem.
A szépség bennem.
Ma este jól alszom.
Ma este gyógyulok.
Ma este az istenek engem álmodnak.”
(esti versek a drogriporterrel)
kép: Alex Ruiz
