Sokan azt hiszik, hogy a konfliktusok hiánya egyenlő a jólléttel. „Ha nem kerülök konfliktusba másokkal, akkor biztos jól nyomom” – gondolják magukban.
Valójában ez nincs így. A konfliktuskerülés gyakran éppen az elakadás jele az életedben. És van olyan, amikor éppen az jelzi a gyarapodásodat, hogy mersz konfliktust vállalni. Ami persze rövid távon feszültséget és stresszt jelent, viszont ez szükséges ahhoz, hogy hosszú távon önazonos maradj.
Avagy ahogy Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia atyja mondta: kongruens légy. Tehát az érzéseid, a gondolataid, a viselkedésed összhangban legyenek egymással. Mert ha ez nincs meg, az folyamatos feszültséget jelent, megbetegíthet és időzített bombaként lappang.
Én alapvetően hajlamos vagyok konfliktus-kerülésre. Ami bizonyára következik abból, ahogyan emberként fejlődtem a születésem óta. Szeretem, ha mindenkinek a kedvére tudok tenni. Ez látszólag jó tulajdonság – de valójában sérülékennyé tesz. Gyakran a jóllétemet függővé teszem más emberek visszajelzéseitől.
A konfliktus-kerülés kényelmes. Bele lehet süppedni, mint egy karosszékbe. Függőséget okoz és más függőségeket fűt. Halogatást, hazudozást, álságosságot gerjeszt. Könnyű azt hinni, hogy ha nincs konfliktus, az jó jel. De ha túl sokat bujkálsz az élet elől kanapékon, emojik, ál-mosolyok mögött, az nem felszabadít, hanem inkább bekorlátoz és bezár.
A konfliktus önmagában nem rossz – van egészséges és egészségtelen konfliktus. Az egészséges konfliktus során valóban érdekel bennünket a másik álláspontja és őszintén törekszünk a megegyezésre. A konfliktus akkor válik egészségtelenné, amikor az álláspontok megmerevednek, kialakul egyfajta fekete-fehér, jó-rossz, Mi és Ők mentalitás.
A konfliktus-kerülő embernek nincsenek szilárd határai. Márpedig ha nem húzod meg a határokat magad körül, ha nem jelölöd ki világosan, mit lehet veled megtenni és mit nem – azzal bántod magadat, és másoknak is tálcán kínálod, hogy bántsanak. És aztán ha már nem tudod elkerülni a konfliktust, akkor egy ponton felrobbansz, és az nagy eséllyel válik egészségtelen konfliktussá.
Beismerni, hogy nem vagy tökéletes, vannak fogyatékosságaid, vállalni a sérülékenységed – mindig bátorságot jelent. Ez az első lépés. És az, hogy elfogadd magad, kamuzás, önostorzás vagy önfényezés nélkül. Amilyen vagy. Innen lehet csak elindulni.
Kényelmetlen? Az.
„Választhatjuk a bátorságot vagy a kényelmet, de nem mindkettőt egyszerre,” írja Brené Brown.
(note to myself)
kép: Edvard Munch
