Irvin D. Yalom az egzisztencialista pszichoterápia irányzatának egyik legismertebb képviselője. Aki nem mellesleg olyan szépirodalmi művekkel is megajándékozott bennünket, amik soha nem látott perspektívából nyújtanak betekintést olyan ragyogó gondolkodók lelkének mélységeibe, mint Spinoza vagy Nietzsche.
Yalom sokat kölcsönzött az egzisztencialista filozófusoktól, mint amilyen Kierkegaard, Heidegger és Sartre. Az ő iránymutatásukkal próbálta meghaladni a pozitivista megközelítést: ami az emberi lelket és annak működési zavarait az egyes biológiai, pszichológiai rész-folyamataikra lebontva akarta megérteni.
De ezek a részek, mutatott rá Yalom, még kombinálva sem képesek megmagyarázni az egészet. Neurális hálózatok kisülése nem magyarázza meg azt, ahogyan az egyén viszonyul saját magához és jelentést ad a valóságnak. Az ember élete során szembekerül megoldható problémákkal, amiket ellenőrzése alatt képes tartani. De vannak olyan kérdések is, amelyek egzisztenciálisan adottak, az emberi létállapot szerves velejárói, és mint ilyenek, nem megoldhatók, nem ellenőrizhetők. Csupán azt választhatjuk meg, hogyan viszonyuljunk hozzájuk.
Yalom négy ilyet is megkülönböztet. Az első a halál: az életünk végessége. A második a szabadság: hogy a tetteinknek következményei vannak és ezért felelősek vagyunk. A harmadik a magány: folyamatos sóvárgásunk aziránt, hogy valódi emberi kapcsolatokat alakítsunk ki. A negyedik pedig ebben a kérdésben foglalható össze: mi értelme az egésznek? Milyen jelentést vagyunk képesek adni az egész életünknek?
Ebből a perspektívából az élet nagy krízisei jóval többek patologizálható, leküzdendő problémáknál, mint ahogy a pszichiátriai zavarok is mindig többek puszta diagnosztizálható betegségeknél. A címkézésen és az ezen alapuló sztenderd „kezeléseken” túl az emberhez kell eljutni a címke mögött. Őt kell segíteni abban, hogy megtalálja azt a lélektani pontot, ahonnan elrugaszkodva, a saját kríziseit ugródeszkaként használva értelmet és jelentést adjon az életének.
A terápiának sem pusztán az a célja, hogy a szorongást elviselhetővé és komfortosabbá tegye az egyén számára, pozitív gondolatokra és érzésekre cserélve le a negatív gondolatokat és érzéseket – hiszen a szorongás gyakran az út egy hitelesebben megélt élethez, amit meg kell érteni, meg kell élni, nem pedig félresöpörni.
kép: Naiemeh Afshari
