Több olvasó is kérte, hogy ajánljak könyveket, amiket mostanában olvastam, szerzőktől, akiket gyakran idézek. Talán nem haszontalan, ha egy csokrot összeszedek nektek ezekből – a teljesség igénye nélkül, a magam autodidakta szellemi (r)evolúciójának útjelzőiként. Kezdjük a buddhizmus és a pszichológia, a nyugati tudomány és keleti spiritualitás termékeny határterületén alkotó szerzőkkel!

Donald Winnicott volt az egyik első orvos és pszichológus, aki részletesen bemutatta, milyen nagy szerepet játszik az ember fejlődésében a szülő és az újszülött közötti testi kapcsolat. Hogy ezek a fizikai interakciók az egész életünkre kihatnak és meghatározzák az identitásunkat.

A buddhista pszichológia kézenfekvő magyarázatot kínál arra, hogy miért menekülünk olyan rövid távon enyhülést, élvezetet nyújtó cselekedetekbe, amelyek hosszú távon kényszeressé, függőséggé válnak.

„Milyen nevetséges fabábú voltam! És milyen boldog vagyok most, igazi kisfiúként!” – ezek a zárósorai Carlo Collodi 1881-ben írt világhírű meseregényének, a Pinokkiónak.

A függőségből való felépülést nagyon nehézzé teszi a visszaesések magas aránya – de vannak tudományosan igazolt módszerek a visszaesés megelőzésére. Bemutatjuk az egyiket, a mindfulness-alapú visszaesés megelőzést (MBRP).

‌‌Sokat beszélünk arról, hogy milyen fontos feldolgozni a traumáinkat ahhoz, hogy felépüljünk függőségből, depresszióból vagy más lelki nyavalyából. Arról kevesebb szó esik, hogy néz ki az őszinte megbánás és jóvátétel, ha mi bántottunk másokat.

A kanadai Brit Columbiában három évre felfüggesztik bizonyos illegális szerek fogyasztóinak büntetőjogi üldözését – a Drogriporter elemzése eloszlatja az ezzel kapcsolatos tévhiteket.   

Máté Gábor, a kanadai orvos és író megrendítő írása azokról a gondolatokról, amiket a Harry herceggel folytatott nyilvános beszélgetése indított el benne félelemről, fájdalomról és gyógyulásról. Publicisztikáját magyar fordításban, az ő személyes engedélyével utánközöljük.

„Gyanúsított lett a drogos magyar énekesnő” – tudósít a Blikk. Ennél rosszabb fordulatot nehezen vehetne egy egyébként is gyakran rosszul végződő drogtúladagolásos eset.

Amikor egy olyan írást olvasunk, ami egyoldalúan démonizál vagy éppen csodaszerként ünnepel egy bizonyos szert, akkor kezdhetünk gyanakodni.