Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Hallottátok már azt a kifejezést, hogy Soft Power – avagy Puha Hatalom?
Arról szól, amikor a Hatalom nem kemény kikényszerítéssel, hanem puha befolyásolással próbálja magához édesgetni a véleményformálókat és, rajtuk keresztül, a közvéleményt. Ez a kifejezés jutott eszembe a Brain Bar néven futó „jövőfesztiválról”. Ami látszólag egy csudamenő hipszter szórakoztató tudományos rendezvény. Csak éppen kilóg a lóláb: a fő cél, hogy a Hatalomnak kedves irányba próbálja fordítani a fiatalság figyelmét és gondolkodását.
Így például előszeretettel hívnak meg különféle...
A kincugi művészet művelői Japánban törött kerámiaedények repedéseit arannyal vagy ezüsttel illesztik össze. Ez azt jelképezi, hogy az ember csakis a tökéletlenségeinek elfogadásán, feldolgozásán keresztül érheti el az egyensúlyt.
„Mindenen van egy repedés, azon keresztül jut be a fény” (There is a crack in everything, that is how the light gets in) – ahogy Leonard Cohen, a neves kanadai dalíró fogalmazott az Anthem című számában (éppen tegnap ünnepelhette volna 90. születésnapját).
Nincs hiba, nincs törés, nincs selejt – ezek mind csak fázisok. Részei a...
A 11 hónapos kislányom egészen oda meg vissza van bizonyos hétköznapi tárgyakért.
Amik számunkra, bár hasznosak, de igazából teljesen érdektelenek. Van például egy falra akasztható óránk, az olcsó ikeás fajta. A szülei számára ez csak egy tárgy, ami mutatja az időt.
Az ő számára viszont maga a csoda. Akárhányszor meglátja, vagy ha meghallja, hogy azt mondjuk: „tik-tak óra”, mindig elvigyorodik, odanéz és élénken gesztikulálni kezd.
Hogy pontosan miért, azt én a beszűkült felnőtt tudatommal nem tudom megállapítani – de azt igen, hogy valamiért az ő kis elméjében...
300.
Ennyi elhagyott kisbaba várja jelenleg Magyarországon kórházakban, hogy valaki befogadja. Tavaly, 2023-ban ezt a számot még 50 és 100 közöttire becsülték. Egészen drámai növekedés.
Az oka: a gyermekvédelmi rendszer Magyarországon rottyon van. Mégpedig a döntéshozók bűnös felelőtlensége miatt. A legutóbbi „gyermekvédelminek” csúfolt intézkedések miatt újra drámaian csökkent azoknak a nevelőszülőknek a száma, akik befogadják a gyerekeket. Elegük lett a béka feneke alatti támogatásból és megbecsültségből, amit most értelmetlen hatósági vegzálással tetézett az...
„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek,” írta Karinthy.
És ő aztán elmondta. Mindenkinek elmondta az Utazás a koponyám körül című írásában. Talán az egész világirodalomban nincs példa arra, hogy egy író fejével ilyen meghitt kapcsolatba kerüljenek olvasók tömegei. Karinthy legalább olyan mélyre hatolt a saját lelkének boncolásában, mint amilyen mélyen a fejébe hatolt az őt műtő svéd professzor fúrója.
Boncolókése – vagy inkább detektív-nagyítója? – alatt ott vacog pőrén az emberi lélek: a maga teljes kiszolgáltatottságában és...
Az idegtudósok interocepciónak nevezik az egészséges ember azon képességét, amellyel felismeri és értelmezi a teste jelzéseit. Enélkül nem tudunk egyensúlyba kerülni a testünkkel.
Tudományos kutatások is igazolják, hogy az olyan állapotok, mint a depresszió vagy a függőség, megzavarják ezt a képességet. Akadályoznak abban, hogy elérd az összhangot.
Szerencsére ezt a képességet tudatosan fejlesztheted – például mindfulness (tudatos jelenlét) meditációval. Kipróbálnál egy egyszerű gyakorlatot? Rendben.
Először is, ülj le kényelmesen – de úgy, hogy megőrizd az...
Sok ember elméje pont akkor kapcsol ítélkező üzemmódba, mikor aludni, pihenni kellene.
Patikamérlegre kerül a napod: minden egyes apró hibádat szigorú nagyító-lencse alá veszed. Lejátszod újra a múlt szégyenteljes eseményeit, mint valami ócska fekete-fehér mozi. A sok mulasztást. A sok halogatást. A sok önáltatást. Kivetíted elméd vetítővásznára a jövő nyomasztó gondjait: egyre csak hizlalod a szorongást, hogy úgysem fog sikerülni. Hogy úgyis elbuksz, nem fogsz tudni helytállni a család, a munka, a párkapcsolat, a szülőség stb. szerepeiben.
Próbálj ki ma este valami mást: légy...
Érdekes dolog, hogy sok ember nagyon sokféle irányból érkezik el ugyanahhoz a következtetéshez. Ahhoz, hogy az ügy, amit életcéljának tűzött ki, valójában csupán része egy jóval nagyobb, jóval mélyebb problémának. Emberi jogok, környezetvédelem, drogok és függőségek, mentális egészség: megannyi terület, ahol az emberiség totálisan szembemegy azzal, amit saját jól felfogott érdekei diktálnának.
Az emberek vad kényszerképzetek, összeesküvési elméletek és tévhitek mentén futják ugyanazokat az önpusztító köröket. Akár a természeti erőforrások kizsákmányolásáról, akár kisebbségek...
A Tiborról szóló múltkori beszámolóm után rámírt Mihály, aki szintén a Drogriporter olvasója. Megosztotta velem ő is a történetét, küzdelmeit a függőséggel és depresszióval – és azt is, hogy a legnehezebb napokban sokat segítettek neki az írásaim.
Mihály gyermekkorát súlyos trauma árnyékolta be: apja másfél éves korában váratlanul meghalt. Másik szülője pedig, ahogy ő fogalmazott, „érzelmileg elérhetetlen” volt számára. Már felnőtt fejjel elolvasta Máté Gábor könyvét az ADHD-ról (Szétszórt elmék) és ebben teljesen magára, a saját gyermekkorára ismert.
Az iskolákban...
Az ítélkező elme tele van.
Tele van véleményekkel, meggyőződésekkel, elköteleződésekkel. Olyan, mint a mágnes: vonz vagy taszít. Szilárd halmazállapotú, makacsul ellenáll a megváltoztatására tett kísérleteknek.
A kíváncsi elme üres.
Üres és tágas, mint az ég. Elférnek benne különféle érzelmek, gondolatok egymás mellett. Nyitott és derűs, mint a virág, ami szirmait bontogatja a felkelő Nap fényében. Rugalmas, mint a víz, ami kitölti a réseket és repedéseket.
Az ítélkező elme – birtokló elme.
Foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, amit magáénak érez. Győzni akar és...
