A Fővárosi Drogstratégia védelmében
A kormánysajtó is kritikátlanul átvette a kormánypárti Drogkutató Intézet megalapozatlan vádaskodásait a Fővárosi Drogstratégiával szemben.
Szerző: Péter Sárosi
Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Milyen a jó párkapcsolat?
Vajon milyen a jó párkapcsolat? És milyen a jó család?
Szerintem nem az, amiben nincsenek konfliktusok. Engem mindig őszintén megrémiszt, amikor valaki lelkendezve számol be, hogy a partnerével soha nem veszekednek. Vagy ha anyuka azzal dicsekedik, hogy az ő gyereke tündér, semmi baj nincs vele.
A jó kapcsolat, a jó család nem az, amiben elkerüljük a konfliktusokat, hogy fenntartsuk a békét. Ahol szemet hunyunk a másik bunkósága fölött, mintha mi sem történt volna. Ahol nem nevezzük nevén a dolgokat. Ahol tojáshéjon járunk, nehogy valakinek az érzékenységét megsértsük. Ahol szőnyeg...
A hitelesség többet ér, mint a konformizmus
Sokkal többre becsülöm a hitelességet, mint a konformizmust.
Többre becsülöm, amikor valaki meg meri élni, ki meri mutatni a gyarló érzést, ami a szívében van, mintsem egy hamis és álságos idealizált képet mutat magáról. Még akkor is, ha rövid távon ez jóval nagyobb kényelmetlenséggel jár.
Az igazi bátorság ahhoz kell, hogy az ember megmutassa a valódi énjét: a tökéletlen, küzdelemmel terhes, törékeny énjét. Hogy valaki merjen sebezhetőnek mutatkozni – mert enélkül nincs gyarapodás sem.
Hibázunk. Bukdácsolunk. Feltápászkodunk.
Az árnyéktól nem kell félni, csak ha...
Schmidt Mária hagymázas víziói a szexualitásról
„Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának,” hordta le a túl kurta szoknyát viselő Gogolák elvtársnőt Virág elvtárs a Tanú című filmben.
Nos, manapság is éppen a hanyatló Nyugat áll a Hatalom birtokosainak célkeresztjében. De, ahogy Marx is megjegyezte, bár minden kétszer ismétlődik meg a történelem színpadán, először tragédia, másodszor komédia. Nem lehet másként, mint komédiaként tekinteni ugyanis Schmidt Mária legutóbbi „Ne szeretkezz, háborúzz!” című értekezésére.
Schmidt ebben előadta, hogy a hanyatló Nyugattal most éppen az a baj, hogy túl...
Az agyonpolarizált gyermekvállalás-vita
Tudjátok amióta apa lettem, gyakran egyenesen kínszenvedést jelent látnom azt az agyonpolitizált, agyonpolarizált vitát, ami a közbeszédben zajlik gyermeknevelésről és a szülővé válásról.
Egyik oldalon ott vannak a konzervatív családvédők, akik megszállottan aggódnak a születésszámok csökkenése miatt. Előszeretettel szidják a fiatal nőket, amiért csak a karrierjükkel foglalkoznak és nem akarják teleszülni a Kárpát-medencét. Akik szerint gyerek nélkül az élet csakis értelmetlen és önző lehet.
És ez a kicsit sem konstruktív álláspont kitermelte sajnos a maga ellenpólusát, ami gyakran...
Emma története
„Jó lenne meghallgatni a feleség történetét is,” írta be valaki a múltkor a Tibor felépüléséről szóló poszt alá (aki nem olvasta, belinkelem lent). Nos, jelentkezett is Emma, Tibor felesége, és vele is leültem beszélgetni, hogy az ő oldalát is megismerjem.
Emmának is megvannak persze a maga traumái. Egyetért a mondással, hogy a sérült emberek bevonzzák egymást. Az anyjával való kapcsolata legalább annyira rossz volt, mint Tibornak az apjával való kapcsolata.
Emma szerint a dolgok akkor kezdtek igazán elromlani, miután a gyerekük megszületett, és támogatás nélkül egyedül...
Durcás Dóri plakátot ragasztott
Dühöng a kultúrharc. Durcás Dóri ismét akcióba lépett: leragasztott egy plakátot az ARC kiállításon.
A plakát a kisgyerekes anyukák olyan panaszairól szólt, mint a „kialvatlanság”, a „kiharapott mellbimbó” vagy „mindig piszkos ruha”. Ezt helyettesítette Dóri a saját felirataival: „áldás”, „kacagás” és „babaillat” (!). Szerinte ugyanis az eredeti plakát „családellenes propaganda” és „a gyermekvállalás ellen kampányol”.
Nos, kedves Dóri, értem én, hogy politikusként folyamatos feltűnési...
Soft Power
Hallottátok már azt a kifejezést, hogy Soft Power – avagy Puha Hatalom?
Arról szól, amikor a Hatalom nem kemény kikényszerítéssel, hanem puha befolyásolással próbálja magához édesgetni a véleményformálókat és, rajtuk keresztül, a közvéleményt. Ez a kifejezés jutott eszembe a Brain Bar néven futó „jövőfesztiválról”. Ami látszólag egy csudamenő hipszter szórakoztató tudományos rendezvény. Csak éppen kilóg a lóláb: a fő cél, hogy a Hatalomnak kedves irányba próbálja fordítani a fiatalság figyelmét és gondolkodását.
Így például előszeretettel hívnak meg különféle...
Kincugi
A kincugi művészet művelői Japánban törött kerámiaedények repedéseit arannyal vagy ezüsttel illesztik össze. Ez azt jelképezi, hogy az ember csakis a tökéletlenségeinek elfogadásán, feldolgozásán keresztül érheti el az egyensúlyt.
„Mindenen van egy repedés, azon keresztül jut be a fény” (There is a crack in everything, that is how the light gets in) – ahogy Leonard Cohen, a neves kanadai dalíró fogalmazott az Anthem című számában (éppen tegnap ünnepelhette volna 90. születésnapját).
Nincs hiba, nincs törés, nincs selejt – ezek mind csak fázisok. Részei a...
A fölnőttek fölöttébb furcsák
A 11 hónapos kislányom egészen oda meg vissza van bizonyos hétköznapi tárgyakért.
Amik számunkra, bár hasznosak, de igazából teljesen érdektelenek. Van például egy falra akasztható óránk, az olcsó ikeás fajta. A szülei számára ez csak egy tárgy, ami mutatja az időt.
Az ő számára viszont maga a csoda. Akárhányszor meglátja, vagy ha meghallja, hogy azt mondjuk: „tik-tak óra”, mindig elvigyorodik, odanéz és élénken gesztikulálni kezd.
Hogy pontosan miért, azt én a beszűkült felnőtt tudatommal nem tudom megállapítani – de azt igen, hogy valamiért az ő kis elméjében...
