Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.
Aki nem tudja nem-tudását, szenved.
Aki megszabadul a szenvedéstől,
nem szenved.”
A Tao te Kingből származnak a fenti sorok.
Sokan mondják, hogy a világon a legtöbb rossz tudatlanságból származik. De valójában a világon sokkal több szenvedés származik abból, hogy emberek azt hiszik, hogy tudnak valamit, miközben nem tudják, vagy rosszul tudják.
A balítéletek és tévhitek az igazán pusztítóak, nem pedig az őszinte tudatlanság – ami, ha tudatos tudatlanság, ha nyílt kíváncsisággal párosul, egyáltalán nem olyan veszélyes...
Azt mondta Orbán az évértékelőjében, hogy déja vu érzése van. Hát szerintem sok más embernek is, őt hallgatva: mintha csak Grósz Károly emlékezetes utolsó nagy 1988-as fehérterroros beszédét hallaná az ember. Amikor a keménykezű káderfőnök már érezte, hogy bomlik a rendszer, és még utoljára megcserdítette az ostorát. És meglebegtette a kemény mag előtt, hogy ha itt nem ő, akkor majd jön a terror meg az apokalipszis. Utána a vízözön.
Aztán nem jött.
A gond az, hogy Orbán még egyáltalán nem fogatlan kutya, mint Grósz volt. Milliók állnak mögötte – és persze pénzmilliárdok. Meg...
Ez volt a terv mindvégig. Erről szólt az egész kis szánalmas csinadrattás drogháború, razziástul és klubezárástul.
Horvathlacistul.
Megvan nektek, hogy hívják a pornófilmekben azt, aki orálisan előkészíti a színészeket az aktusra? Na hát ez volt Laci szerepe.
Soha nem volt emögött bármilyen hiteles aggódás a dizájnerdrogok sújtotta települések lakói vagy a fiatalok egészsége iránt. Francokat.
Mindez csak előkészítése volt a nagy orosz KGB kottából játszott kompromat kampánynak. A zenészek és ellenzékiek vegzálása volt a főpróba: tesztelték a közvéleményt.
Nem lepődnék meg, ha...
Immár országossá vált a tiltakozás a klubok és fiatalok ellen indított demagóg kultúrharccal szemben: Pécs után Szegeden is zászlót bontott az Ellenállás! A rendőrség által bezárt Sunder Club állt az élére és meghirdették a tüntetést – belinkelem a hozzászólásba! Így tehát már 3 városban fogunk egyszerre táncolni józanul, de szenvedélyesen a szabadságért. Vive la résistance! ❤ ✊
Én egyébként azt gondolom, hogy semmi közünk ahhoz, hogy ki kivel fekszik le, és közben milyen drogot használ. Engem személy szerint egyáltalán nem érdekel, hogy Magyar Péter fogyasztott-e valaha drogot vagy feküdt-e már le férfival – ugyanis egy kicsit sem befolyásolja a politikai teljesítményét.
Legfeljebb akkor zavarna, ha ő is olyan képmutató lenne, mint Bese atya vagy Szájer József, akik homofób, drogháborús politikákat támogattak, miközben chemsex partikra jártak.
Ami engem igazán zavar, az magának a magyar közvéleménynek a prüdériája és álszentsége. Az, hogy sokan azt is...
Kompromat.
Így hívják a KGBsek az aljas akciót, aminek az iskolapéldját Magyar Péter ellen követték el. Drogültetés. Szex. Rejtett videó.
Mondhatnám persze, hogy én megmondtam előre: már márciusban megírtam, hogy ez az egész nagy drogellenes csinadratta egy orosz típusú fedőakció. Aminek az örve alatt le lehet járatni a rendszernek nem tetsző embereket. És elterelhetik a figyelmet a valódi disznóságokról – mint amilyen most a gödi akkugyár mérgezésének eltussolása.
És lám.
Most már csak az a kérdés, kedves honfitársaim, hogy a hívő zélóták agymosott kisebbségén kívül bárki...
„Szerintem ezt csak olyan ember írhatja, akinek a családtagja vagy barátja nem a fű miatt ment tönkre,” írta egy hozzászóló a kannabisz kriminalizálásának értelmetlenségét taglaló posztom alá. Sokan ledorongolták a kommentelők között – én nem teszem. Ez egy fontos szempont, amivel érdemes foglalkozni és szeretnék rá reagálni.
Először is, nem is egy embert ismerek, aki az élete egy szakaszában megcsúszott a fűvel. Akiknél a fű egyfajta menekülési útvonallá vált, hogy ne kelljen foglalkozni az élet nagy kérdéseinek kínzó megoldatlanságával. Vagy a hétköznapok szürke...
Isidor Isaac Rabi, a Nobel-díjas amerikai fizikus mesélte, hogy amikor gyermekként hazatért a suliból, az anyukája soha nem azt kérdezte tőle: „Mit tanultál ma az iskolában?” Vagy hogy „milyen jegyeket hoztál haza?” Ehelyett ezt kérdezte: „Izzy, feltettél ma valami jó kérdést az iskolában?”
Ez a fajta szókratészi nyitottság és kíváncsiság az, ami az emberi megismerést hajtja. Ha valaki egy igazán jó kérdést feltesz, az sokkal többet ér a szellemi gyarapodása szempontjából, mint száz bemagolt válasz.
A nevelési rendszerünk – válaszgyár....
Elnézem ezeket a rendőrségi videókat, ahogy kommandósok rontanak rá a „veszélyes” fűtermesztőkre. És csak fogom a fejem.
Az üzenet nyilván az, hogy nézzétek, milyen keményen dolgoznak a rend őrei az adófizetők pénzéért. És biztos van, akinél ez működik is. Például azoknál, akiknek fogalmuk sincs, mi a fű. Akik szerint a marihuánát éppúgy szúrják, mint a heroint.
De aki egy kicsit is képben van, az tudja: ezek az akciók legalább annyira aránytalanok, mintha bortermelőket tepernének le a földre és vinnének el bilincsben.
Sőt, ha mellé tesszük az alkohol népegészségügyi...
Csak hogy mi is felszálljunk a mém-vonatra
Egyébként meg tényleg kapják be: az ilyen aljas lejárató módszerek éppúgy azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a társadalom figyelmét a valóban fontos dolgokról és a pocsék kormányzásról, mint a diszkórazziák és klubbezárások. Ha Neked is eleged van a demagógiából, az aljas propagandából, akkor gyere ki Te is a Kossuth térre február 28-án a Tánc a Szabadságért – Szórakoztok velünk? táncos tüntetésre – táncoljunk együtt, józanul de szenvedélyesen, a szabadságért! ❤ ✊
