Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Valami bűzlik Oroszországban.
Ez derül ki a Senki Tanár Úr Putyin ellen című dokumentumfilmből, ami egy orosz kisvárosi iskola hétköznapjait és rajta keresztül az orosz társadalom eltorzulását mutatja be. Egy tanár kameráján keresztül, aki azóta már Nyugatra szökött a megtorlás elől.
Magyarként nagyon ismerős, egyben rendkívül nyomasztó volt megnézni ezt a filmet.
Otthonosan mozgunk ennek az álmos orosz kisvárosnak a poszt-szocialista valóságában. Mintha mi is találkoztunk volna már ezekkel a jellegzetes sete-suta törtető és megalkuvó alakokkal, akik benépesítik. A homo...
„Úgy dobsz, mint egy lány!”
Az általános iskolai tesitanár szavai mind a mai napig visszhangoznak bennem. Ez volt az egyik leglesújtóbb ítélete – a fiúk rettegtek tőle, hogy megkapják. A lenéző, lesajnáló tekintettel, fejcsóválással, esetleg más fiúk gyúnykacajával együtt.
Az atlétikai dobás-technikát nem sikerült jobban elsajátítanom tőle, az biztos. Ellenben belénk oltott bizonyos nemi sztereotípiákat: „a lányok ügyetlenek, ha te is ügyetlen vagy, akkor olyan vagy, mint egy lány” – a puszta bénázásból így lett nemi alapú megbélyegzés....
A szegedi Sunder Clubot három hónapra bezárta a rendőrség pusztán azért, mert valaki azt vallotta: ott vásárolt kábítószert.
Nyilván a júniusban bevezetett hírhedt spicli rendelkezés miatt tette ezt, ami az elterelés feltételeként írja elő, hogy az illető tárja fel a beszerzés körülményeit. A legkönnyebb azt mondani, hogy egy ismeretlentől vette valami buliban. Milyen szépen kiegészíti ezt most a klubbezárós rendelet: a fogyasztókból spiclit csinálnak, a klubokból meg bűnbakot. Hogy hány ember életét, munkáját teszik közben tönkre, az nem számít nekik.
Ez nem egyedi ügy....
[Vigyázat, szatíra, nem valóság!]
Képzeld el a police.hu-t egy párhuzamos dimenzióban, ahol éppen alkohol-ellenes háborút folytat a kormány:
Szeszesital-fogyasztóval szemben indult eljárás
A rendőrök egy 32 éves férfit állítottak elő 2026. január 23-án a késő esti órákban Budapest belvárosában, miután a járőrök igazoltatták a zavartan viselkedő személyt.
A gyanú szerint rövid időn belül elfogyasztott egy üveg sört, valamint egy egység tömény szeszes italt is. Az intézkedés során a rendőrök nála egy majdnem teli sörösüveget találtak és lefoglaltak. A házkutatás során előkerült...
Az eltűnt 18 éves fiú kapcsán megint a médiaérdeklődés homlokterébe került a „belekvertek valamit az italába” magyarázat. Ismét szeretném hangsúlyozni: SEMMI bizonyíték nincsen arra, hogy a tragikus sorsú fiatalemberrel ilyesmi történt. Egy csomó más magyarázat is létezik arra, ami történt, és borzasztó felelőtlennek tartom, amikor valakik a konkrét ügy ismerete nélkül elkezdenek ítélkezni és bűnbakokat találni!
Maga a spikingnak nevezett jelenség – hogy emberek italába kevernek valamit azzal a céllal, hogy elkábítsák őket – kétségkívül létezik. De az, hogy...
Többször találkozom olyan rendőrségi videókkal, amelyeken „egykori drogfüggők” vallanak „őszintén” a függőségről.
Az én üzenetem: NE tegyétek! Ne adjátok el magatokat a rendőrség drogháborús kampányarcának!
Én értem, hogy a legtöbb felépülőben ott a vágy és küldetéstudat, hogy megossza mindazt, amit átélt, a sorstársaival és a fiatalsággal is. Én magam is többször adok felületet hasonló történeteknek: ahogy a felépülők mondása tartja, „hangosan épülünk fel, hogy másoknak ne kelljen csendben meghalnia.” Ennek megvannak a megfelelő csatornái.
...
Kierkegaard, a dán filozófus ír egy emberről, aki borzadva fedezi fel egy újság halálozási rovatában a saját nevét. Nem azért, mert tényleg meghalt. Hanem mert hirtelen ráeszmél: talán már régóta halott belül. És ami még ijesztőbb: addig az sem tudatosodott benne igazán, hogy valaha élt.
Vajon van élet a halál előtt? Honnan tudjuk?
Az ember leélhet egy életet úgy, hogy odabent valójában halott. Spirituális értelemben mindenképpen.
Mozog. Jár-kel. Bejár dolgozni. Családot alapít. Pénzt keres. Vásárol.
Mégis, egy pillanatra sem szembesül azzal a kérdéssel, hogy ki is ő igazán.
...
Borzasztó kiábrándító látni, ahogy ez a nagyra nőtt, beképzelt óvodás toporzékol, zagyvál a világ egyik legrangosabb fórumán Davosban – és közben a felnőttek megszeppenve, leforrázva hallgatnak a szobában. Hogy utána majd a folyosón tojástáncot lejtsenek előtte, hízelgéssel, nárcizmusának kenegetésével próbálják manipulálni.
Ez sokat elmond a világról, amiben élünk. Az embert elfogja a szekunder szégyen: tényleg itt tart az emberiség 2026-ban?
Nem véletlen, hogy egy ötéves érzelmi intelligenciájával, egy tomboló hormonok által irányított tinédzser szenvedély-kontroljával...
A nógrádi rendőrség legújabb lefoglalása a drogellenes háborúban – 1 db (!) zöld tabletta és egy zacsi sarkában némi nyamvadt kis füvecske, amiből legfeljebb egy vézna spanglit lehet megtekerni. És persze valami maradék partidrog az alufóliában. Drogkereskedelemmel (!) vádolják – hogy mi alapján, az nem derül ki, mert ennyi cuccal még saját magát se volt képes rendesen ellátni egy buliban, az biztos. Lehet, hogy csak azért, mert a lakásában találtak egy digitális mérleget – ami nyilván nem egyértelmű bizonyíték arra, hogy terjesztő. Ugyanezen a napon a rend éber őrei...
Tudod mit, János? Ha már kimozdulsz a batidai luxusvadászkastélyodból, hogy jól megmond ennek a „buta népnek” a frankót, akkor legalább valami olyanról beszélj, amihez értesz. Vagy ha nem is értesz hozzá, de legalább felelős vagy érte: mint mondjuk a MÁV-ért. Beszámolhatnál arról, hogy vajon miért van ilyen lerobbant állapotban a vasút és miért késnek folyamatosan a vonatok. Gyakran feleled erre, hogy egy ilyen bonyolult, évtizedes lemaradásban lévő rendszerben, mint a közelekedés, nincsenek „gyors megoldások”. Ebben a védekezésedben van némi igazság (némi): hosszú...
