Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Amit akarsz, az ritkán az, amire szükséged van.
És amire szükséged van, az szinte soha sem az, amit akarsz.
Az emberi létezés egyik nagy paradoxona ez.
Akaratunk fókuszában gyakran olyan délibáb-célok állnak, amiknek az adott pillanat szenvedélyes hevében óriási nagy jelentőséget tulajdonítunk. Akaratunk minden idegszálával belefeszülünk, hogy megszerezzük, birtokoljuk őket. Az irántuk érzett sóvárgás gravitációs ereje tehetetlenül szippant minket magába. Fertelmes meggyőződéssel hisszük, hogy ezen múlik minden – ezen múlik a boldogság.
És eközben éppen a legfőbb,...
Sokan rájönnek az évek során, hogy vannak titkok, amik megmérgezik az embert. Fájdalmas titkok, amik belülről rágják, belülről falják fel. A titkolózás olyannyira véreddé válik, hogy végül magad is egy merő titkolózássá válsz. Az ilyen titkok megosztása felszabadít.
Ott van például a függőség. Milyen iszonyú energiát képesek belefektetni emberek, hogy titkolják a szenvedélyüket! Micsoda játszmákat képesek eljátszani, micsoda bonyolult sakkjátszmákat, csak hogy a hamis látszatot fenntartsák! Végül már önmagában ez, a titkolózás, a manipuláció, az örökös tettetés az, ami beteggé teszi a...
Kaptam egy levelet egy elkeseredett feleségtől, amiben leírja sziszifuszi küzdelmeit a férje függőségével – alkohol, gyógyszer, fű. Hogy miként próbálta helyrehozni újra és újra a közös életüket – és miként esett újra és újra pofára. Míg elhatározta, hogy véget vet a kapcsolatnak.
Idézek belőle:
„Tudjátok mi fáj?
Itt van minden, amiért harcoltunk, szenvedtünk, volt, hogy kenyérre nem volt pénzünk, és mit építettünk fel! A gyerekek, akik nagyon klasszak, a legjobbak!
Szeretjük egymást, helyrehoztunk mindent, nehéz volt újra bízni, hinni, lehozni a fűről,...
Ez volt rossz klíma-lelkiismeretünk nyara. Melegrekordok dőltek sorra, és egy csomó ismerősöm, aki eddig vitézül ellenállt a klímának, a júliusi hőhullám alatt döntött úgy: nincs mese. Be kell szerelni.
Ahogy odabent kucorogtunk a hűtött szobában, miközben odakint a motorok zakatoltak és ontották a hőt az utcára, hogy minket megóvjanak a hőségtől – nekünk volt alkalmunk elgondolkodni pár dolgon. Már aki szokott. Például azon, hogy most akkor ilyenek lesznek ezentúl a nyaraink, itt, a sivatagosodó Kárpát-medencében? Hogy heteken keresztül csak akkor merészkedünk ki a szobából, ha...
Én magam nem kaptam semmilyen vallásos nevelést gyermekkoromban. Ugyanakkor életem során sok olyan emberrel találkoztam már, akik igen. És tényleg hittek, erős, gyermeki, naiv hittel. Ami számomra ismeretlen volt.
De aztán jött valami rossz dolog az életükben, és elveszítették a hitüket. Hitetlenné váltak: keserűvé és cinikussá. Olyannyira hitetlenné, ami számomra szintén ismeretlen volt. Hiszen nekem eleve nem volt meg az, amit ők elveszítettek.
Bár mindig elszomorít, ha valaki keserű és cinikus, de egyben azt is gondolom, hogy a hitük elveszítése valahol törvényszerű volt. Mert az...
Nem érzi jól magát a bőrében – mondjuk arra, aki valamiért nincs jól.
Érdekes szóhasználat, nem? Szerintem nagyon találó. Arra utal, amikor nem érezzük otthon magunkat a saját testünkben. A saját életünkben – megtestesült létezésünkben. A szerepekben, amiket nap mint nap eljátszunk. Mintha valami idegen kéreg rakódott volna ránk. Ami kényelmetlenül illeszkedik, hol szűk, hol tág.
Gondolkodj el, hány olyan cselekedeted van egy nap, amit ez az érzés vált ki!
Ezek gyakran nem is tudatosodnak benned. Mindenkinél más és más tevékenységekben nyilvánul meg, de mindenkire...
„Aki beköhög az [itt jön egy olyan szó, amit a melegekre használnak pejoratívan]” – ez a fizetett hirdetés fut a közösségi médián.
Azért durva, hogy fizetett hirdetésben ez a homofób duma simán elmegy, de a Drogriportert már azért is hónapokra bekorlátozták, amiért kritikus kontextusban, ironizálva használtam ezt a szót, amit most nem írok ki…
És hogy mit reklámoz a hirdetés?
„Legális Kender amitől BETÉPSZ!” – szól a szöveg. „Garantáljuk, hogy a kender virágaink THC-tartalma kevesebb, mint 0,2%, így biztosítva a vonatkozó...
Bár én nem vagyok Taylor Swift rajongó, a feleségem, sőt, szemmel láthatóan a 10 hónapos kislányom is, szeretik a zenéjét. Amiért írok most róla, az a legutóbbi Instagram posztja, amiben kiáll a demokrata jelölt, Kamala Harris mellett. A posztját pedig úgy írta alá, hogy „gyermektelen macskás hölgy”.
Aki nem tudná, mire utal ezzel: fricskát mutat a konzervatív alelnök-jelöltnek, J.D. Vance-nek, aki nemrég azon dühöngött, hogy az országot „egy csapat gyermektelen macskás hölgy” irányítja. Ez a komment nem csak Taylor Swiftet dühítette fel. De többek között...
Lebénult Bayer Zsolt fél arca – olvasom. Szerencsére nem komoly, csak arcidegzsába. Jó két hónap, amíg rendbe jön. Kezelik.
Hála Istennek! Jobbulást kívánok neki, őszintén!
Egyben ha már, akkor azt kívánom neki, hogy épüljön fel egyéb, jóval súlyosabb (ideg)állapotaiból is. Például a krónikus gyűlölködésből, ami az évek során oly meghatározó védjegyévé vált a létezésének.
A düh alapból egészséges védekező reakció, aki soha nem háborodik fel semmin, azzal valami nincs rendben. De én azt érzem, hogy Zsoltnál valami másról, valami többről van szó. Amikor a düh kontroll-vesztett...
Értelmetlennek tartom azokat a kérdésfelvetéseket, hogy milyen volt az „igazi”, a „valódi” Jézus. Nagyon sokféle kép él róla és ezeket a képeket erősen megszűri az, hogy ki milyen világnézeti szemüveg szűrőjén keresztül alkotja a képét. Egy valami azonban biztos és kétségen felül áll: az a mód, ahogyan az emberekhez viszonyult, ma is éppen annyira radikálisnak, felkavarónak, felháborítónak számít, mint a saját korában.
Például nézd meg, hogy kikkel társalkodott leginkább Jézus! Vajon a kor politikai és vallási tekintélyeivel, esetleg tudósaival és...
