Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Sokan ismerik Kosztolányi Dezső elmés epigrammáját:
„Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán –
s megérted.”
Szintén közkedvelt a Mérgek litániája című verse is, amiben végigveszi a kor népszerű tudatmódosító szereit. Azt valószínűleg kevesebben tudták, tudják, hogy a költő maga is rendszeres kokain-fogyasztó volt. Azt pedig még kevesebben, hogy vajon miért és hogyan is kapott rá a szer fogyasztására.
A történet szerint Kosztolányit fiatalkorában szénanátha kínozta. Mivel híres gyógyszerész-famíliából származott, rokonaihoz fordult...
Karinthyról és Kosztolányiról köztudott volt, hogy mennyire imádták a fekete humort. Néha egészen abszurd helyzetekben is dőltek a röhögéstől, mint amilyen egy temetés.
Gúnyt űztek a halálból – de közben megszállottan foglalkoztatta is őket. Hiszen már kisgyermekként megismerték a veszteség fájdalmát. És féltek tőle.
A humor lehet örömforrás – de sajnos nagyon sokszor egyfajta védőpajzs. Tüske, amit a feldolgozatlan trauma von köréd. Különösen a szarkazmus, ami gyakran passzív agresszióba fordul át. Távol tart és elzár önmagadtól. Ez a trauma lényege: ez a...
Tegnap egy olyan meditációs gyakorlatot végeztem, aminek a lényege az volt, hogy tudatosan megfigyeltem és felcimkéztem nem csak a szappanbuborékként keletkező és elmúló gondolatokat – de azokat a gyakran tudatküszöb alatt lappangó érzelmeket is, amelyekből táplálkoznak.
Megdöbbentő, hogy mennyi gondolatunk származik félelemből. Sokarcú, magát ezerféle álarc mögé rejtő félelemből.
Félelem attól, hogy nem teljesítek eredményesen a különféle társadalmi szerepeimben. Mint apa. Mint társ. Mint barát. Mint munkatárs. Mint családtag. Az elme rémképeket sző, látomásokat. Kudarcról....
Tisztázzuk: nekem semmi de semmi problémám azzal, amit a sajtó most megírt, hogy Bese Gergely plébános melegpartikon vett részt és férfiakkal szexelt. Ebben szerintem semmi rossz nincsen. És optimális esetben egyáltalán nem is tartozna a nyilvánosságra, és én se írnék erről. Magánügy.
Hogy egyébként az egyháza ezt elítéli? Az meg csak rá tartozik és az egyházára. Meg a lelkiismeretére, hogy ez vajon a saját hitével összeegyeztethető-e.
Amivel viszont gondom van – és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül – az megint az a borzasztó képmutatás és álszentség, aminek újra...
Egyre több történetet hallok ismerősöktől idős hozzátartozókról, akik internetes csalók áldozatává váltak. Az áldozatok gyakran nem csak több százezer, vagy akár millió forinttal lesznek szegényebbek – de a pszichés hatások még súlyosabbak: oda lesz az önbecsülésük is.
Miközben állampártunk és népünk a tinik okostelefon-használata miatt aggódik, közben teljesen figyelmen kívül hagyunk egy másik veszélyeztetett korcsoportot: az idős embereket.
Azokat, akik még két lábbal az analóg világban állnak és a digitális világban legfeljebb turisták. És sem kiköpni, sem lenyelni nem...
„Hol jöttél be?” – kérdezi az iskola portása az éppen a kapun belépő kisgyerektől.
„Hát az ajtón,” feleli meglepődve a gyerek.
„Az a kijárat,” torkollja le a portás. „Menjél ki és gyere be a bejáraton.”
A gyerek értetlen arccal néz.
„Menjél ki és gyere be a bejáraton, mit nem értesz ezen!” – szidja le a portás.
A gyerek kimegy, és bemegy a másik ajtón.
„Nagyszerű,” jelenti ki elégedetten a portás. „Rend a lelke mindennek.”
Ez a jelenet a Fekete Pont című filmből van, ami...
A mobiltelefon az új drog – ez jutott eszembe, amikor olvastam, hogy Pintér Sándor ezúttal már a tanárok mobilhasználatát is tiltaná az iskolákban.
Nem teljesen az persze: kezdjük a különbségekkel! A kábítószerek használata bűncselekmény, a mobilok használata legális, azokat (egyelőre) csak az iskolából próbálják kitiltani. A droghasználatról szerintem mindannyian azt gondoljuk (a tiltáspártiak és a fűszívás apostolai is), hogy jobb lenne, ha egyáltalán nem kerülne rá sor 18 év alatt (csak éppen sor kerül rá, akár akarjuk, akár nem). A mobilhasználatnál viszont ez nem ennyire...
„A legnagyobb problémákat az életedben nem lehet megoldani, csak kinőni,” írta Jung.
Tedd ölbe a kezed, és várd, hogy a sült galamb a szádba esik? Nem éppen. Nem tespedésről, hanem inkább egyfajta cselekvő nemcselekvésről (wu wei) van itt szó.
Mert az élet legnagyobb problémáit gyakran éppen az a nagy igyekezet okozza, hogy megváltoztassunk valamit, ami nem változtatható meg. Ahelyett, hogy elfogadnánk. Elengedni ezt a görcsös igyekezetet, elengedni a hamis reményt, hogy kiiktathatjuk a külső/belső zavaró tényezőket, amitől függővé tettük a boldogságunkat: ez az, ami...
Zelk Zoltán egyike volt azoknak a költőknek, akik az 50-es években valósággal szerelmesek lettek Rákosiba. De úgy igazából. Az őt dicsőítő verseit olvasva az ember ijedten ismeri fel: ez az ember nem hideg számításból írta ezeket, mint sokan mások. Ő tényleg komolyan hitte, amit írt.
Egészen addig hitte, amíg aztán eljött a kiábrándulás, valamikor 1954-ben. Amikor már nem lehetett többé rózsaszín álomvilágban élni. Levette a rózsaszín szemüveget. Megjelent az Alkonyi halászat című verseskötete, amiben a pártos költészet helyét átvette a, ha nem is nyílt rendszerkritika, de szomorú...
A minapi posztomban írtam Gautama Sziddhárta fiáról, Rahuláról. Akit újszülöttként hagyott ott. Majd hétéves korában a fiút, mint már a Buddha, befogadta a tanítványai közösségébe, a szanghába. Ahol hamarosan kiemelkedett igyekvésével és tudásával.
De vajon mit érthetett meg egy hét éves kisfiú abból, aminek a felfogása még felnőttek számára is nehézséget jelentett?
Nos, a források feljegyezték, hogy a Buddha magas szellemi szintet (arhat) elért tanítványai között voltak gyerekek is. Mi több, én úgy gondolom, hogy talán a gyermeki elme – kezdő elme – jóval könnyebben...
