Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Egyszer egy terapeuta azt mondta nekem: „Péter, ne próbáljon mindent megmagyarázni és racionalizálni!”
Jogos. Az ember alapvetően jelentésadó gép – de én még ezen felül is elég intellektualizáló típus vagyok. Magyarázom a valóságot. Tetszetős elméleteket gyártok. Modellezek. Ez a hétköznapokban egyébként szuperjó eszköz: ebből élek. A társadalom, a kultúra körülöttem jutalmazza ezt az én fejlett eszközömet, az intellektusomat.
Mégis, van olyan, amikor a téli kabát, ami olyan jó szolgálatot nyújtott a hóviharban, bent a fűtött szobában már teherré válik. A kalapács,...
Ez az egész „közéleti vita”, ami most megy, több szempontból is gyomorforgató. És sajnos ebben nem csak a kormányoldal sáros, de az ellenzéki oldalon is sokan. Nem is tudom, hol kezdjem.
1. Először is, amikor úgy keretezik, hogy „pedofília”. Ellenzéki oldalon is. Ezermilliószor elmondták már szakemberek, és leírtam én is ezen az oldalon, hogy ez az egész nem a pedofíliáról szól: a gyermekek elleni erőszakos cselekményeknek csupán kis részét követik el olyan emberek, akik megfelelnek a pedofília kritériumának. Ez az egész nem holmi deviáns szexuális beállítottság...
Az élet ambivalenciája: vágyni a kapcsolódásra és/de félni a sérülés kockázatától.
Ha a kíváncsiság és a szeretetvágy bizonyul erősebbnek, és vállalod a kockázatot, hogy baráttá, társsá vagy éppen szülővé válj – akkor előfordul, hogy nem mindig kapcsolódsz sikeresen. Sérülhetsz – továbbadhatod másnak a sérülésed. És a szívnek az ilyen, sikertelen kapcsolódási kísérletekből fakadó sérülései néha nehezen gyógyulnak.
Ha a félelem bizonyul erősebbnek és eluralkodik az életeden, akkor elkerülheted a sérülés kockázatát. Megőrizheted a biztonságod és a komfortzónádban maradhatsz....
Komolyan tartok attól, hogy az a fajta fasizálódási folyamat, amit Magyarországon már évek óta megfigyelhettünk, most egyre inkább beszűrődik a perifériáról (mert bizony mi a nyugati világ perifériáján vagyunk) a centrumba. Amit Trump művel a Charlie Kirk merénylet farvizén, az egészen rémisztő. Embereket rúgnak ki, hallgattatnak el azért, csak mert kritizálják a Hatalmat. Amerikában, a szólásszabadság földjén! Ahol évtizedek óta nem volt példa hasonlóra.
Az 50-es éveket idézi ez, amikor a „vörös pánik” (red scare) jegyében egy csomó, egyébként a szovjetekkel semmilyen...
Miközben a nyilvánosság figyelmét – joggal – a gyermekbántalmazási botrány legújabb hulláma köti le, alig-alig üti meg az ingerküszöböt a hír, hogy több kórházban suttyomban, alattomos módon leépítik az ellátást. Osztályokat zárnak be. Szakembereket küldenek el, vagy lehetetlenítenek el úgy, hogy ők maguk mondjanak fel. Az ellátás akadozik, a szakemberhiány egyre kínzóbb. Ez érint mindannyiunkat: minket, az idős szüleinket vagy a gyerekeinket. És különösen érinteni fogja a társadalom margóján élő csoportokat, akikről gyakran írok ezen az oldalon.: szerhasználókat, HIV-vel élőket...
Reagált a NER a gyermekvédelmi rendszerrel kapcsolatos egyre gyűrűződő botrányra.
Hogy mi? Hogy azt gondoltad, hogy esetleg alaposan kivizsgálták az ügyet, megnevezték a felelősöket, akik az elkövetőket védelmezték, levonták a következtetéseket a rendszer reformjáról és leültek a szakmával párbeszédet folytatni? Jaj te kis naiv.
Nem ez történt. Ehelyett ez az igazságügyi miniszternek nevezett pártkatona, Tuzson Bence kipakolt a közösségi médiára egy „jelentésnek” csúfolt vádiratot – amiben az ég világon semmi sincs az előbbiekből. Amiben valódi vizsgálatról,...
Megmondom őszintén, nekem baromi szomorú ilyeneket olvasni. Egy újságíró számára az a munkájának a legvágyottabb gyümölcse, hogy eléri, rendőri razziát tartsanak valahol? Tényleg ettől fog megoldódni a drogprobléma?
Nem kétlem egyébként, hogy bizonyára voltak/vannak zavaró jelenetek a város különböző pontjain, amik bedrogozott (és ne felejtsük el: ittas!) emberekhez fűződnek. Én magam is többször vagyok szemtanúja olyan jeleneteknek a belvárosban, amik nagyon nem tetszenek. Rengeteg borzasztó fizikai és mentális állapotban lévő ember él emberhez nem méltó életet az utcákon. Közülük...
A magyar parlamenti demokrácia egyik mélypontja volt a tegnapi ülés.
Én egyébként, nevezzetek akár naivnak, de azok közé tartozom, akik szeretnék hinni, hogy Semjén Zsolt igazat mondott, és valóban nem volt köze a gyermekvédelemből kiárusított, kiszolgáltatott gyermekek abúzusához. Amíg erre vonatkozó bizonyíték nem lesz, a „Zsolti bácsi” csak spekuláció.
De az a reakció, az a műfelháborodás, amit ő és amit Orbán bemutattak, az egészen gusztustalan volt. Semjén például ugyanazzal a lélegzettel emlegetett vérvádat – és vádolta meg a magyar LMBTQ közösséget...
„Léket kapott az antifa–drogpárti–liberális öszefogás” – gagyog s ragyog Kocsis Máté. Hogy mi a vidulása és kárörvendése oka? Az, hogy a Józsefvárosban sikerült összevásárolniuk annyi szavazatot, amivel megnyertek egy időközi választást. Ami nyilván vereség a Kutyapártnak, akinek a jelöltje indult a fideszes jelölt ellen.
De hogy abból, hogy összesen 100 (száz) szavazattal többet sikerült mozgósítaniuk egy időközin, ahol jogosultak mindössze 20 (húsz) százaléka ment el szavazni, ilyen nagy következtetésekre ragadtassa magát, azért az még tőle is merész. Különösen, hogy...
Akinek eddig még nem volt világos: a hódmezővásárhelyi rendőrkapitány öngyilkosságba kergetése világossá teszi, hogy embert nem csak tettel, de szóval is meg lehet ölni. Miközben üldözik azokat, akik az államot átláthatóbbá és számonkérhetőbbé teszik, miközben sírnak azon, mennyire durva kritikákat kell elviselniük a közösségi médiában – addig a saját sajtóban kilövési engedélyt adnak ki emberekre, akiket a legaljasabb, legszemélyeskedőbb módon végeznek ki a közösségükben. És bizony nem tudhatod, hogy egy ilyen lejárató cikk milyen dominót indíthat el, és milyen tragédiához...
