Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Feleségem szokott azzal viccelődni, hogy egy baba olyan, mint egy okostelefon, amire időről időre telepítenek valami új alkalmazást vagy funkciót.
Amikor a „gyári beállításokkal” hazaviszed a kórházból, akkor még gyakorlatilag csak az evés, sírás, alvás és kakálás funkciók elérhetők. Több szülőtől hallottam, hogy ebben az első időszakban nem is pusztán csak az nehéz, hogy át kell állni egy teljesen új életmódra. Hanem az is rémisztő, hogy bár tele vagy várakozásokkal, ezekben a hetekben még nagyon kevés interakció van – és kevés érzelmi visszaigazolást kapsz a...
Amennyiben Sören Kierkegaard, a leghíresebb dán filozófus, napjainkban élne, valószínűleg felvetődne hozzátartozóiban a pszichiátriai kezelésének gondolata. Főleg, miután váratlanul és minden látható ok nélkül felbontotta a jegyességét Regine Olsennel, egy előkelő és szép lánnyal. És miután a rá váró fényes akadémiai karriert elutasítva az agglegény szobatudósok életét választotta, felélve apai örökségét.
Ha eljutna egy pszichiáterhez, az nagy valószínűséggel depresszióval, bipoláris zavarral diagnosztizálná. Talán felírnának neki egy gyógyszert és terápiára járna. Ahol feltárnák a...
Camus utolsó, és talán legkeserűbb regényének, A bukásnak a főhőse, Clamence, egy ünnepelt és emberbarát ügyvéd, akit csodálnak kedvessége és igazságérzete miatt. De bizonyos életesemények rádöbbentik, hogy az élete csupa tettetés.
Az egyik ilyen, látszólag teljesen banális életesemény, hogy egy különösen kielégítő, sikerekkel teljes nap után az éjszakában egy ismeretlen eredetű nevetést hall. Racionálisan tudja, hogy a nevetés valószínűleg valami teljesen másnak szólt, nem neki. Mégis, ott, abban a pillanatban, a nevetés gúnykacajjá változik a számára. Mintha az univerzum rajta...
1958-ban szobrot állítottak a moszkvai Triumfalnaja téren Majakovszkijnak, a nagy költőnek. Akit mellesleg többek között a sztálini szocialista realizmus őrjítő középszerűsége és vonalassága kergetett öngyilkosságba. A szoboravató ünnepség után néhány moszkvai értelmiségi ott maradt a téren, és önszorgalomból verseket kezdtek felolvasni egymásnak. Az esemény olyan jól sikerült, hogy megismételték – aztán újra és újra. Minden héten. A felolvasások a Triumfalnaján valóságos szociális és kulturális eseménnyé nőtték ki magukat. A szabadság kis köreivé, ahol a szovjet államgépezet...
Beszámolt a sajtó arról az „úttörő projektről”, aminek keretében Emelt Biztonsági Pszichiátriát (EBP) hoznak létre Budapesten. Itt „akasztásbiztos” szobákban kapnak „személyre szabott ellátást” a „súlyosan agresszív magatartású” betegek. A „személyzet felkészítésében” a Terrorelhárítási Központ (!) szakemberei és egy harcművész (!) is segített.
Én nem vagyok pszichiáter, de el tudom fogadni, hogy bizonyára vannak olyan súlyos esetek, amikor szükség lehet ilyesmire. Egy fejlett jogállamban lehet, hogy az ember napirendre...
Korunk egyik áldása és átka a home office. A COVID óta egyre többen dolgoznak otthon. Én magam már a járvány előtt is így tettem: egy ilyen pici szervezetnek, mint a miénk, egész egyszerűen nem éri meg fenntartani irodát.
A minap jelent meg a The Economist cikke arról, hogy a kezdeti lelkesedés óta egyre több cég ismeri fel, hogy a home office mégsem annyira szuper ötlet, mint aminek kezdetben tűnt. Még a tech cégek is, mint a Google és a Apple, immár megkövetelik, hogy az alkalmazottaik legalább három napot az irodában töltsenek hetente. A legújabb kutatások szerint ugyanis a home...
Ez egy picit hosszabb írás, de talán lesz, aki végigolvassa.
Vidéken nőttem fel. A nagyszüleim még falun élték le a teljes életüket. A nyarakat én is gyakran töltöttem falun. Az életforma, amivel ott megismerkedtem még a 80-as években, egy sajátos átmenetet képezett egy eltűnőben lévő paraszt-világ és egy egyre inkább mindent bekebelező urbánusabb-konzumerebb életforma között. Az emberek még fél lábbal a régi világban álltak: a háztáji gazdasággal, a jószággal és veteménnyel, amiben mindent újrahasznosítottak. A petróleum-lámpával és a kinti budival. És fél lábbal már az újban, az...
A legtöbb egyház által hitelesnek elfogadott négy evangélium beszámolója szerint Jézus egy jászolban (istállóban) született meg. Ennek ábrázolásait unalomig ismerjük és majd minden templom mellett láthatjuk kiállítva karácsony táján. Van azonban egy apokrif (tehát a hivatalosan elismert kánonban nem szereplő) evangélium, aminek az elbeszélése eltér ettől. Ez a Jakab ősevangéliuma (protoevangéliuma) című írás, ami a keleti egyházak körében nagy népszerűségnek örvendett, és valószínűleg a második század elejéről származik. Ez elsősorban Mária szempontjából meséli el a történéseket.
A...
A Nagy Karácsonyi Tülekedés – én csak így hívom magamban, ami ilyenkor történik az üzletekben, plázákban Magyarországon. Ahogy a fogyasztóvá redukált emberi lények tülekednek a boltokban, mint a vérszagra gyűlő éji vad, csak azért, hogy felhalmozzanak még több kaját, megvegyenek valami huszadik kacatot, aminek az ég világon semmi értelme. Miközben az egésznek groteszk aláfestést ad valami nyálas popsláger, ami közhelyeket búg a szeretetről a háttérben.
Egy tudathasadásos társadalom.
Ahol a szeretet legadekvátabb megnyilvánulása persze csak az lehet, hogy az ember pénzt költ...
Arisztotelész, a görög filozófus szerint az ember mindenekelőtt és végső soron a boldog életre (eudaimónia) törekszik. A boldogság alatt azonban nem azt a reklámokból ismert negédes boldogságot értette, aminek a kielégítésére egész iparágak épülnek napjaink fogyasztói kultúrájában. Amik a boldog életet olyan dolgokhoz kötnék, mint a nagy ház, a sikeres karrier, a menő autó, a szexi nő/pasi és a többi. És persze korlátlan pénz, amivel mindenféle gyönyör iránti igényt azonnal ki lehet elégíteni.
Arisztotelész szerint ezeknek a javaknak a hajszolása legfeljebb átmeneti gyönyört okozhat...
