Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Ez egy picit hosszabb írás, de talán lesz, aki végigolvassa.
Vidéken nőttem fel. A nagyszüleim még falun élték le a teljes életüket. A nyarakat én is gyakran töltöttem falun. Az életforma, amivel ott megismerkedtem még a 80-as években, egy sajátos átmenetet képezett egy eltűnőben lévő paraszt-világ és egy egyre inkább mindent bekebelező urbánusabb-konzumerebb életforma között. Az emberek még fél lábbal a régi világban álltak: a háztáji gazdasággal, a jószággal és veteménnyel, amiben mindent újrahasznosítottak. A petróleum-lámpával és a kinti budival. És fél lábbal már az újban, az...
A legtöbb egyház által hitelesnek elfogadott négy evangélium beszámolója szerint Jézus egy jászolban (istállóban) született meg. Ennek ábrázolásait unalomig ismerjük és majd minden templom mellett láthatjuk kiállítva karácsony táján. Van azonban egy apokrif (tehát a hivatalosan elismert kánonban nem szereplő) evangélium, aminek az elbeszélése eltér ettől. Ez a Jakab ősevangéliuma (protoevangéliuma) című írás, ami a keleti egyházak körében nagy népszerűségnek örvendett, és valószínűleg a második század elejéről származik. Ez elsősorban Mária szempontjából meséli el a történéseket.
A...
A Nagy Karácsonyi Tülekedés – én csak így hívom magamban, ami ilyenkor történik az üzletekben, plázákban Magyarországon. Ahogy a fogyasztóvá redukált emberi lények tülekednek a boltokban, mint a vérszagra gyűlő éji vad, csak azért, hogy felhalmozzanak még több kaját, megvegyenek valami huszadik kacatot, aminek az ég világon semmi értelme. Miközben az egésznek groteszk aláfestést ad valami nyálas popsláger, ami közhelyeket búg a szeretetről a háttérben.
Egy tudathasadásos társadalom.
Ahol a szeretet legadekvátabb megnyilvánulása persze csak az lehet, hogy az ember pénzt költ...
Arisztotelész, a görög filozófus szerint az ember mindenekelőtt és végső soron a boldog életre (eudaimónia) törekszik. A boldogság alatt azonban nem azt a reklámokból ismert negédes boldogságot értette, aminek a kielégítésére egész iparágak épülnek napjaink fogyasztói kultúrájában. Amik a boldog életet olyan dolgokhoz kötnék, mint a nagy ház, a sikeres karrier, a menő autó, a szexi nő/pasi és a többi. És persze korlátlan pénz, amivel mindenféle gyönyör iránti igényt azonnal ki lehet elégíteni.
Arisztotelész szerint ezeknek a javaknak a hajszolása legfeljebb átmeneti gyönyört okozhat...
A történetek, amiket magunkról mesélünk magunknak, lehetnek pusztítóak vagy gyógyítóak. Amikor valamilyen bántás, sérelem miatt felülíródnak a történeteink, és ezekben a történetekben mi passzív, tehetetlen és béna áldozattá, reménytelen és jelentéktelen figurákká, az emberek ellenségekké válnak – akkor ezzel mintha egyszerre szakadnánk el mindattól, ami saját magunkban értékes, és az egész világtól. Idegenekké válunk a saját testünkben – betolakodónak, imposztornak érezzük magunkat a közösségünkben. Elszakít minket az emberektől: kapcsolataink kiüresednek, folyamatos...
A múltkori posztban arról írtam, hogy egy pszichológiai modell szerint a mentális jóllétnek/egészségnek négy tényezője, dimenziója van: (1) tudatosság, (2) kapcsolódás, (3) belátás és (4) céltudatosság (jelentés-teliség értelemben). Írtam azt is, hogy vannak olyan jó gyakorlatok, amelyekkel képesek vagyunk mind a négy tényező mentén fejleszteni magunkat.
A modell egyik kidolgozója, Richard Davidson amerikai pszichológus nagy személyes kedvencem – a Dalai Láma személyes barátjaként sokat tett azért, hogy a modern pszichológia megismerje és alkalmazza a buddhista meditációs iskolák...
A Drogriporter pár hónapja Berlinben forgatott filmet a crack-fogyasztási hullámról, és egy olyan programról, ahol alternatívát kínálnak az utcai fogyasztók számára.
Mi jut eszedbe arról, hogy „mentális egészség”?
Van egy olyan gyanúm, hogy az emberek többségének önkéntelenül is éppen az ellenkezője ugrik be, mint amit a kifejezés jelent.
Mentális betegségek. Alkoholizmus és más függőségek. Gyermekkori traumák.
Tehát minden, ami NEM mentális egészség.
Nem csoda, hiszen a mentális egészségről folyó közbeszédnek általában negatív témák jelölik ki a határait. Egy fehér köpenyes, szigorú tekintetű pasasra asszociálunk, aki fürkész, gyanakvó szemekkel vizslat: „vajon mi a fene baj van veled?”
A kérdést gyakran úgy...
„Szeretni valakit annyit tesz, mint megtanulni a szívében rejlő dalt, és elénekelni neki akkor, amikor már elfelejtette,” írja Arne Garborg.
És valóban, ez az igazi szeretet: nem egy érzés, hanem egy képesség. Képesség, hogy meglássuk a szépet, a jót egy emberi lényben akkor – és a leginkább akkor – amikor az önmagában már semmi szépet, semmi jót nem lát.
Lámpást gyújtsunk neki, amikor szuroksötétben tapogatózik. Tükröt tartsunk neki: emlékszem rád, nem vagy egyedül – és emlékeztetlek téged is a dallamra, a ritmusra, ami ott lüktet benned, ami...
Amikor az anyukák sanyarú megítélésre hívom fel a figyelmet egy írásomban, a kommentekben szinte rögtön megjelennek azok a férfitársak, akik elfogultságra panaszkodnak. Bezzeg az apukákat ért igazságtalanságokkal nem foglalkozik senki, panaszolják. Miért nem erről írok. Mondjuk miért nem írok az egyedülálló apukákról, miért csak az egyedülálló anyukákról?
Nos, én nem tagadom, hogy egy egyedülálló apukának is borzasztó nehéz dolga van, és ő is szolidaritást és támogatást érdemel. Ez nem kérdés. De ha a statisztikákat nézzük, akkor több egyedülálló nőnek nehezebb a dolga.
...
