Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Azért kíváncsi lennék, ha mondjuk egy ilyen digitális polgári kört szeretnék alapítani, amúgy teljesen spontán és alulról jövő módon, mint a „drogellenes” digitális kör (muhaha), akkor mit szólnának… Pedig egyébként ez nem egy radikális legalizátor agenda, ez mondjuk pont annyi, amit szerintem egy erős demokráciában egy jobboldali-polgári kormány is simán bevállalhatna. Sőt, az első Fidesz kormány idején alkotott első nemzeti drogstratégia is ezen megközelítésre épült. Nálunk viszont ma már ez is veszélyes liberális eretnekség. ♂️
Nem tudod jobb emberré utálni magad.
Hiába adsz teret annak a belső kritikus hangnak, ami folyamatosan lekicsinyel.
Hiába próbálsz görcsösen megfelelni mások elvárásainak.
Vagy hiába hagyod el magad, és teszel dolgokat, amire nem vagy büszke, csak hogy elfelejtsd egy időre, ki vagy.
Hiába bújsz el aztán a szégyen elől, hiába fogadkozol, hogy megváltozol.
Hiába eszelsz ki rafinált önmegtagadási módszereket, csak hogy más legyél. Hogy beolvadj a normálisok közé.
Hiába próbálsz velük a felszínen maradni. Hogy mutasd, te is olyan vagy, mint mások. Végül a saját önutálatod lehúz a...
“Utálom azt a szót, hogy empátia. Ez egy mesterkélt kifejezés ami csomó kárt okoz” – jelentette ki a nemrég merénylet áldozatául esett Charley Kirk szélsőjobbos influencer. Ugyanő azt is mondta, hogy a szabad fegyverviselés joga megéri azt, hogy néha megölnek pár embert.
Milyen ironikus, nem? Végül ő lett az, akit máskülönben járulékos veszteségként könyvelt volna el. És az ő családja szorul rá arra a fránya empátiára, amit annyira utált. Karma is a bitch.
Mindenesetre a demokráciát a polgárháborútól elsősorban éppen az empátia választja el. Mert a demokrácia lényege nem a...
Ne legyenek kétségeink: attól, hogy a kormány nagy csinnadrattával bejelentette, hogy drogprevenciós programba kezd, ez egyáltalán nem jelent letérést az egyoldalú drogellenes háború útjáról. Nem is csak azért, mert abból a 200 millióból, amit erre a célra elkülönítettek, nem lehet komoly prevenciót csinálni. Hanem azért is, mert az ő felfogásukban valójában az, amit prevenciónak neveznek, szintén a drogellenes háború szerves része. A „hajtóvadászat” kommandósokkal, kutyákkal és bilincsekkel a drogellenes háború kemény eszközökkel – míg amit prevenciónak hívnak, az ugyanaz...
1633. június 22-én a római Santa Maria sopra Minerva templom padsorai és az oltár között egy ősz, törékeny férfi nyögve térdre ereszkedett. Majdnem 70 éves volt, az izületei fájtak és nehezen engedelmeskedtek. Előtte, a szentély közelében skarlátvörös selyem reverendákban bíborosok pöffeszkedtek a karosszékeikben. Az asztaloknál írnokok jegyeztek le minden elhangzott szót. Hátul, a templom padsoraiban fekete-fehér ruháikban domonkos szerzetesek bámészkodtak.
Mindenki látni szerette volna, hogyan törik meg ez a megátalkodott, makacs tudós, aki oly sokáig szegült ellene az egyház...
A nagy méricskélés. Óhatatlanul csináljuk, mi, kisgyerekes szülők. A tiéd cicizik még? Hogy alszotok? Tápot kap? Cumizik? Szalad már? Beszél? Hány szót tud? És ha az összehasonlításban a te gyereked marad alul, akkor rosszul érzed magad. Vajon mit rontottam el? Pedig semmit. Egyszerűen tök más sebességben és tempóban fejlődnek a gyerekek. És nagyon különbözőek. A játszótéren néha megfigyelek ikreket, és beszéltem ikres szülőkkel is. Hihetetlen, hogy még két iker is mennyire eltérő temperamentumú, személyiségű lehet. Mennyire másféle odafigyelést igényel a szüleitől.
Ami az egyik gyereknél...
Allan Watts, a 60-as évek egyik legszellemesebb gondolkodója mondta az egyik előadásában, hogy az érzelmeinknek mindig igazuk van.
Nem azért, mintha mindig bölcs dolog lenne az érzelmeid által vezérelten cselekedni. Ó nem. Ez egyes esetekben gyakran kimondottan balgaság. Így például ha dühös vagy valakire, akkor nem jó ötlet kimenni az utcára és megverni az illetőt.
Mégis, nincs olyan, hogy illegitim módon érzed magad valahogy: minden egyes érzelmednek megvan a létjogosultsága. Valamit jelez. Többnyire valami fontosat. Amit, ha nem veszed tudomásul, ha nem tudatosítod, akkor sokszor...
„Nem vagyok olyan ember, aki fenyegetőzik és durváskodik, de semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve,” mondta Magyarország miniszterelnöke tegnap a kordonok mögött, távol a szabad sajtó kényelmetlen kérdéseitől.
Még jó, hogy nem fenyegetőzik – gondoljatok bele, mi lenne, ha még fenyegetőzne is?
Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem az már önmagában is elég fenyegető és nyugtalanító, hogy egy EU tagállam vezető közszolgája Nagy Testvért játszik. Az üzenet: figyelünk. Ne hogy azt hidd, hogy ez holmi nyugati demokrácia, ahol...
Egy öngyilkosság mindig felfoghatatlan tragédia. Hogy miért tette? Hogy meg lehetett-e volna menteni? Hogy ki a felelős?
Ezek olyan kérdések, amiket még talán a legközelebbi hozzátartozók sem mindig tudnak megválaszolni, nemhogy a részleteket távolról sem ismerő nagyközönség. Mély víz az ember. Rengeteg fájdalmat takargathatnak a hétköznap viselt maszkjaink. Senki sem lát be mögéjük teljesen, a múlt kútjában őrizgetett sérelmekig. És sajnos van olyan, amikor az embert legyőzi és felemészti ez a mélység. Nem szükségszerű ez, de előfordul. „A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak...
Lázár is beállt a sorba, és a miskei tragédiából ő is próbál politikai pecsenyét sütögetni, a droghasználók elleni általános uszítással. Gondoljunk csak bele, ha hasonlókat mondana egy politikus, amikor egy részeg szülő bántalmazza/öli meg a gyerekét, hozzátartozóját! „Az alkohol bűncselekményekhez vezet, az alkohol halált okoz, ezért kell fellépni mindenkivel szemben, aki alkoholt használ!” Akkor talán az egyszeri főszavazóbázisbeli magyar polgár is a fejéhez kapna: „Hé, álljunk csak meg! Attól, hogy én néha eljárok a haverokkal sörözni, vagy megiszok egy-egy pohár bort a...
