Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Milyen érdekes is a sors, hogy pont a ketaminról szóló Drogriporter Szabadegyetem után egy héttel szórták tele a médiát a hírrel: Matthew Perry halálát a ketamin „okozta”. Nos, ez megint egy tipikus ferdítés. Annyi igaz belőle, hogy az orvosi szakértő és a boncolási jegyzőkönyv szerint Perry halálakor valóban ketamin hatása alatt állt. Amit valószínűleg nem legálisan szerzett be.
De a halálát nem önmagában a ketamin okozta – ugyanis azt egy a heroin-függőség helyettesítő gyógyszeres kezelésére használt szerrel, a buprenorfinnal kombinálva fogyasztotta el. Azt mi is...
„Gyorsan továbblépett a kisgyerekes anyuka” – így konferálta fel az egyik lap a hírt, hogy egy színésznőnek új pasija van (Mérő Vera szúrta ki).
Tényleg elgondolkodtató: ha én szétmennék a párommal és összejönnék mással, az persze nem lenne hír. De ha esetleg valami celeb lennék, és hír lenne belőlem: akkor vajon úgy kommentálnák, hogy „gyorsan túllépett a kisgyerekes apuka”?
Valószínűleg nem. Mert ugye „kisgyerekesanyukának” lenni – az más. Az kötelez. Az a női princípium megvalósítása. Ha kisgyereked van, akkor ezernyi...
A darab szövet, ami a homlokunk mögött van, borzasztó fontos szerepet játszik abban, hogy milyen emberekké válunk. Új agykéregnek (prefrontális cortex) nevezik, és az agyunknak ez a része felelős a magas szintű döntéshozatali feladatokért. Ez az agyunknak az a része, aminek a fejlődése a legtovább tart: csupán a 20-as éveink elején fejlődik ki teljesen.
Mint ahogy azt Robert Sapolsky neuroendrokrinológus találóan megfogalmazta, „azért felel, hogy a nehezebb dolgot tegyük meg, amikor azt helyes megtenni.”
Azt gondolnád, hogy minél kedvezőtlenebb, hátrányosabb körülmények...
Pár éve egy izlandi turistabusz vezetője bejelentette, hogy út közben egy kirándulásnál elveszett egy turista, aki nem tért vissza a megadott időpontra. Viszonylag pontos leírást is adtak róla: ázsiai, nő, 160 cm körüli magas, fekete hajú.
Megindult a keresés: az összes turista részt vett benne. Pár óra múlva aztán az egyik turistának, aki szintén lelkesen kereste az elveszett társát – leesett a tantusz. Rádöbbent, hogy valójában mindenki őt keresi.
Újra megszámolták a turistákat, és kiderült, hogy a buszvezető rosszul számolt: valójában mindenki megvan.
Számomra ez a...
Bevallom, az utóbbi időben (sajnos) jóval kevesebbet meditáltam, mint a kislányom születése előtti időszakban. Az ember nehezen találja meg az időt – és nehezen találja meg a belső csendet is. Néha azon viccelődöm: Gautama Sziddhártha hercegből sem lett volna Buddha, ha az újszülött kisfiával marad és nem lép le az erdei remeték közé…
Mégis, próbálok minden nap egy kis időt szakítani rá.
Ezek a pici kis követelőző jövevények elég jól vannak úgy összerakva, hogy az agyunkban pont azokat a csengőket nyomkodják, amik a legtöbb stresszt és diszkomfortot váltják ki. Mindig...
A Fővárosi Közgyűlés ma a kormánypárti képviselők távollétében egyhangúlag elfogadta az első fővárosi drogstratégiát. Amit civil szakértők – köztük jómagam – segítségével dolgozott ki a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum.
Egyrészt civilként nagy öröm ez a jelenlegi sanyarú körülmények között – hiszen a sikert az elmúlt években nagyon szűkmarkúan mérik a szakmánkban. És felüdülés volt egy olyan városvezetéssel dolgozni, ami nyitott és támogató.
Ami üröm az örömben, hogy a Főváros forrásait és hatásköreit pont akkor kurtították meg, amikor sikerült elérni,...
A Fővárosi Közgyűlés a kormánypárti képviselők távollétében egyhangúlag elfogadta az új fővárosi drogstratégiát, amit civil szakértők segítségével dolgozott ki a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum.
Hallottátok? Tegnap létrejött ez az ún. Szuverenitásvédelmi Hatóság. Ha engem kérdeztek, már a neve is úgy bűzlik a fasiszta frazeológiától, mint autó csomagtere az ott felejtett döglött haltól. Egy szabad, demokratikus országnak ugyanis nincs szüksége arra, hogy ilyen hatóságokkal védje meg a „szuverenitását” – a saját polgáraitól. A szuverenitás, aki nem tudná, egy állam önálló hatalmát, önrendelkezéshez fűződő jogát jelenti.
Na most ha az új törvény szerint (amihez még a gránitszilárdságú alaptörvényt is újra módosítani kellett, annyira jogsértő) mondjuk a...
A kritika – művészet.
Adni és kapni is az.
Hiszen jól, konstruktívan, építően bírálni valakit úgy, hogy közben megőrzöd a saját méltóságodat és a másik méltóságát sem ásod alá – ez bizony nehéz feladat. És nagyon nehéz jól fogadni a kritikát, különösen, ha valamilyen érzékeny pontot érint. Akkor is nehéz, ha konstruktív a kritika – és ha nem az, akkor pedig borzasztó nehéz megtalálni a megfelelő módot a reagálásra – vagy nem reagálásra. Mert gyakran a legjobb reagálás a nem reagálás.
Bizonyára nekem sem mindig megy jól. Pedig aki beszáll a közvélemény...
„Célunk legyen az, hogy az életet radikális csodálatban éljük meg. Minden reggel úgy nézzünk a világra, hogy semmit sem veszünk adottnak. Minden elképesztő; minden hihetetlen; soha ne kezeld az életet megszokottként. Spirituálisnak lenni annyit tesz, mint ámulatban lenni,” írta Abraham Joshua Heschel.
Mennyire jól rímel ez Albert Einstein gondolatára: „Kétféleképpen élheted le az életed. Az egyik, hogy semmit sem tekintesz csodának. A másik, hogy mindent csodának tekintesz.”
Rudolf Otto vallástörténész rámutatott, hogy minden vallás – szentség –...
