Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„Remélem, hogy Wass Albert, Nyirő József és Tormay Cécile is méltó elismerést kap,” ezzel kommentálta a nemzet pacalrezsiszakértője, Németh Szilárd Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díját.
Hát azt csak szeretnéd, Szili.
A helyzet az, hogy aki ebben az országban született és valami nemzetközileg is jelentőset alkotott, alkot, az szinte mindig éppen az olyan közegellenállás ellenére, abból kiszabadulva tette, teszi ezt, amit a hozzád hasonló mentalitású emberek fejtettek ki. És azok, akikért leginkább rajongtok, a kirekesztő, köldöknéző nacionalizmusuktól és...
Pár hete éppen gondolataimba merülve sétáltam a Bajcsy-Zsilinszky körúton az OSA Archívum felé, hogy részt vegyek a Drogriporter Szabadegyetem legutóbbi rendezvényén. Aminek a pszichedekus tudomány volt a témája. Éppen azon tűnődtem, hogy olyan időket élünk, amikor a bevezetőmben ki kell majd hangsúlyoznom, hogy ez a rendezvény nem akar népszerűsíteni semmilyen drogot, célja a tájékoztatás. És pont ekkor hirtelen leszólított egy ember az utcán. A kezében egy nagy kerek tálca, tele fél decis poharakkal, a poharakban pálinka.
„Megkínálhatom?” – kérdezte széles mosollyal....
„Én bolond vagyok, akinek szíve van, de nincs esze, te pedig bolond vagy, akinek van esze, de nincs szíve; mindketten boldogtalanok vagyunk, és mindketten szenvedünk,” mondja Miskin herceg, Dosztojevszkij Félkegyelműjének angyali jellemű főhőse Rogozsinnak, a züllött kereskedőnek.
Nemrég néztem a Szkénében a Forte Társulat előadását. Dosztojevszkij minden hőse és antihőse szenved. Mindegyik a maga módján, a maga által épített pokolban. Mindkét sors tragédiába torkollik.
Miskin herceg a szenvedő Krisztus archetípusa: aki leszállt a maga angyali jellemének egyszerűségével egy...
Korunk nagy paradoxona.
„Populista” – mondják Trumpra vagy akár Orbánra. De valójában olyan mély egzisztenciális szakadék választja el ezeket a politikusokat a néptől, ami egészen szürreálissá teszi a „néppárti” szónoklataikat. Szavazóbázisuk jelentős része a rossz körülmények között élő és alacsony iskolázottságú szavazókból kerül ki. Eközben a politikájuk egyértelműen azokat pártolja, akiknek már sok van – azokkal szemben, akiknek semmije sincs.
Nézd csak meg például az ún. „családbarát” kormány családtámogatási politikáját: egyértelműen...
A Drogprevenciós Alapítvány mai konferenciáján meghallgattam két tinilány beszámolóját, akik az Egészségdokk tinirehabjának jelenlegi lakói. Nyilvánvalóvá vált a beszámolójukból, hogy a droghasználat mindkettőjük számára csupán tünete volt valami sokkal mélyebb krízisnek, ami alapvetően rendítette meg az életbe vetett hitüket. És eljuttatta őket a súlyos pszichiátriai zavarokig és az öngyilkosság gondolatáig.
Ezeket a lányokat többszörösen is cserben hagyta a társadalom. Diszfunkcionális családok, diszfunkcionális közösségek, iskola, gyermekvédelmi- és egészségügyi ellátórendszer....
Úgy látszik, nem volt teljesen értelmetlen elmondanom kismilliószor a médiában, hogy 2021 óta nem jutnak be civilek az iskolába és nincsenek prevenciós pályázatok. Miután nemrég pótolta a kormány a négy éve hiányzó rendeletet, ami lehetővé teszi civilek számára, hogy iskolai drogprevenciós programot engedélyeztessenek, lám, most drogprevenciós pályázatokat is kiírtak. Évek óta először.
Idáig a jó hír. De persze ha közelebbről megnézzük ezt a pályázati kiírást, akkor könnyen lehervadhat a mosoly az ajkunkról.
Először is, a kiírt pénzösszeg nevetségesen kicsi: 130 millió forint. Az egész...
Tudjátok ez nem is olyan rossz hír. Mert azt jelenti, hogy ennyire nincs már más a kezükben, ennyire eszköztelenek: már csak ez az ócska drogosozás maradt. A kedvencem a második hír címének feltételes módja: „kaphatták”. Érted, nem kapták, hanem kaphatták. Nem az a hír, hogy drogozott, hanem az, hogy „lehet, hogy drogozott”. Pff. Schrödinger drogosa.
Egyébként és ha drogozott, akkor mi van? A kemény magon kívül ez tényleg annyira érdekel bárkit? Legfeljebb az lenne benne érdekes, ha mondjuk egy keresztény-konzervatív erkölcsi magaslóról prédikálna vizet, miközben...
Néha belenézek a magyar néplélekbe – és egészen megrémülök attól, amit látok.
Megrémülök azoktól, akik lojálisan törleszkednek az aktuális hatalomhoz. A takonygerincű, de hatalmas ambíciókkal rendelkező nyaloncoktól. Azoktól, akik bódultan hullanak a Vezér bűvkörébe, mint a lámpafénytől mámoros bogarak. Akik a saját érdekeiket sem képesek meglátni. A gyáváktól, akik soha nem állnak ki semmiért és senkiért.
De megrémülök azoktól is, akik a rendszer sáncain kívülre szorultak. A megalázottaktól, a megsértettektől, a lázadóktól is. Úgy gyűlik a szívükben a keserűség, mint barlang...
Ebben a jelenlegi rezsimben viszonylag ritkák a sikerélmények az olyan, értelmes és igazságos drogpolitikáért küzdő aktivisták és szakemberek számára, mint én. Ezért aztán különösen jó érzés, amikor vannak. Például hosszú éves érdekérvényesítő munkával értük el azt, hogy legyen Fővárosi Drogstratégia és ennek megvalósítására legyenek pályázatok olyan szervezetek számára, akik leginkább rászoruló szerhasználó embereket keresik meg és nyújtanak nekik támogatást.
A 2025. évi pályázat bíráló bizottságban való részvételre engem is felkértek, ezért személyes sikerként is elkönyvelem, hogy...
Ilyen az, amikor a kormányzati drogháborús propaganda próbál számokat használni: honnan van ez az adat? Milyen mintán, milyen módszerrel mérték? Miért éppen százszor? És mekkora időtartamon belül?
Persze ezekre a kérdésekre Laci sem tudja a választ. Úgy sejtem, ez az ún. ex has, avagy hasraütésszerű mintavételezésen és módszertanon alapuló adatgyűjtés eredménye. Egyszerűen jól hangzik, hogy 100-szor. Az olyan sok, nem? A célcsoportnak jó lesz, mert ők amúgy sem nagyon használják a kritikai gondolkodásukat. „Ha százszor elismételjük, akkor biztos beakad,” gondolják.
Üres...
