Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Fölgyujtogattam minden hevülésem
S hideg szemmel is megvizsgáltam magam:
Hitem, harcaim, bús kétkedéseim.
Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem
Beléd oldódnom, szent, gyötrött Sokaság.
Nem csillapítnak könnyes vigaszaid
Csillapító, nagy együtt-szenvedésben,
Vérző, egyszerű meghajlásra a Sors
Nem tud rábírni mégsem, mégsem, mégsem –
Külön szenvedek emberként, magyarként.
Százszor próbáltam elűzni sejtésem
S megharagvásom sötét démonait
S úszni az áradt, együttes vizeken.
Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem –
Külön utálok s külön nem...
„Basznak téged rendesen?” – ezt a kérdést kapták meg rendszeresen a női tanítványok az élő rock-legendától, Póka Egontól, a Telex oknyomozó riportja szerint. Rendszeresek voltak a tapizások, nehezen félreérthető gesztusok, nyomdafestéket nem tűrő beszólások.
Sokan fel vannak háborodva a #metoo mozgalmon – pedig tudjátok mit? Ez a mozgalom még mindig csak a jéghegynek a legcsúcsát tudta megkapargatni. Amin igazán fel lehetünk háborodva, az, hogy ezek az alfa-hímek, ezek a csúcsragadozók még mindig köztünk garázdálkodnak. A hatalom és tekintély, a hírnév és...
Sok embert látok küszködni az életben. Egyeseket nagyobb gondok súlya húz le, másokat csekélyebb gondoké – bár ugye ki is tudná ezeket egymáshoz mérni. Ami az egyiknek rutin bosszúság, a másiknak tragédia. Ami az egyiknek átugrandó szemétdomb – a másik számára leküzdhetetlen magasságokba meredező hegyorom.
No de ami a lényeg: nem feltétlenül a gondok súlya és nem is a küszködés mennyisége határozza meg, hogy ki boldog és ki boldogtalan. Mondhatni, boldog-boldogtalan küszködik – de ez még önmagában nem jelent egyenes utat a boldogtalanságba.
A boldogtalanságot az...
Komorebi. A japánok így nevezik, amikor a napfény átszűrődik a fák lombjain keresztül.
Bár magyarul nincs rá szó, az élményt mindig is rokonnak éreztem azzal, mint amikor állok egy gótikus katedrálisban, és lenyűgözve nézem, hogyan festi színesre az ősi, légies támpilléreket a rózsa-ablakon beszűrődő fény.
Az erdő szent hely. Bármilyen hittanóránál és katekizmusnál többet tanít a szentségről és a csodáról – minden babonás mellékzöngétől eltekintve, ami ezekre a szavakra rárakódott az évszázadok során. Arról, amit Rudolf Otto numinózusnak nevezett: a mysterium tremendum et...
Nem az a feladat, hogy lássuk azt, amit még senki sem látott. Hanem az, hogy gondoljuk azt, amit még senki más nem gondolt arról, amit mindenki lát – írta a Nobel-díjas fizikus, Erwin Schrödinger.
Bár Schrödinger természettudós volt, ez a meglátás nagyon igaz az emberi társadalmakra is. Nap mint nap körülvesznek minket olyan visszásságok, ellentmondások és igazságtalanságok, amelyeket látunk ugyan, de nem gondolkodunk róluk. Mert egyszerűen megszoktuk őket.
Amikor valaki belép a villamosra, ahol büdös van, akkor szinte meglepődik: vajon hogy képesek elviselni ezt a szagot az...
Most jöttek ki a népszámlálási adatok: 2001-ben még 5,3 millió, 2011-ben 3,7 millió, míg 2022-ben már csak 2,6 millió magyar vallotta magát római katolikusnak. A magukat vallásosnak mondók aránya 50% alá csökkent, és 40% egyáltalán nem akart válaszolni a vallását firtató kérdésre (ami önmagában is sokat elmond).
Hát akkor ennyit arról, hogy „keresztény ország” vagyunk. Ennyit ért el a nagy keresztény kurzus az elmúlt tíz évben. Ennyit ér, hogy a csapból is az folyik, hogy mi vagyunk itt a régimódi kereszténydemokrata ország, ami majd jól megmutatja a hitetlen, hanyatló...
Túl gyakran hallom azt, olvasóktól, ismerősöktől, hogy visszapattannak az ellátórendszerről, amikor szerhasználati problémákkal, vagy szerhasználóként más problémákkal segítségre szorulnának – mert túl magas és rugalmatlan a bejutási küszöb.
Mire gondolok?
Egyrészt arra, hogy csomó, az egészségügyi és szociális ellátórendszerben dolgozó szakember halálra rémül, ha egy szerhasználóval találkozik. Rögtön kompetencia-hiányra hivatkozik, és tolná el magától a problémát. Esetleg olyan kőkorszaki, előítéletes nézetei vannak a függőségről, ami eleve alkalmatlanná teszi, hogy...
Nem könnyű férfinak lenni a 21. században.
Akik megszokhatták, hogy sokat írok a nők jogairól, talán meglepődnek, hogy ezt írom. És mégis: őszintén érzem és gondolom, hogy nehéz ma férfinak lenni.
No nem az agyatlan és érzéketlen macsókra gondolok, akik magasról tesznek mások érzelmeire. Akik önelégülten terpeszkednek el a padon, nehogy más is elférjen. Akik utána-fütyülnek a csinos nőknek és akik szerint mindenki frigid picsa, aki nem nevet a roppant béna szexista vicceiken. Az érzékeny, intelligens férfiakról beszélek. Akik őszintén szeretnének férfiak – és emberek maradni...
Sokan írtatok már olyanok, akik a hazai egészségügyi és szociális ellátórendszer fonákságait tapasztalva szeretnétek valami újat, valami mást kipróbálni: ki pszichedelikus terápiát, ki „Máté Gábor szemléletén alapuló” humánus terápiát. Van olyan is, aki szeretné a tanácsomat kérni egy olyan nehéz helyzetben, amibe az élet sodorta.
Ezek a kérések mindig nehéz helyzetbe hoznak engem. Egyrészt igen, tiszta szívből szeretnék segíteni. Megértem, hogy milyen kétségbeejtő helyzetbe tud kerülni manapság valaki, aki ilyen problémákkal küzd – magára hagyva, csalódottan a...
„Micsoda gyávaság elcsüggedni mások boldogságán és lelombozódni mások jó szerencséjén,” írta Montesquieu.
Mégis, megtesszük. Van, aki gyakran, van, aki ritkán. De megtesszük. Még ha nem is vezetünk róla naplót – és másokban sokkal könnyebben felfedezzük, mint saját magunkban.
Az érme másik oldala: a káröröm. Amikor kimondottan élvezed más balszerencséjét.
Montesquieu-nek igaza van: gyávaság ez. Mert az ember inkább megracionalizálja a saját rosszindulatát mások iránt, mintsem szembenézzen a saját fájdalmával és félelmével.
Ha legközelebb tapasztalod, nézz...
