Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Tegnap számomra a legüdítőbb látvány a Pride-on nem is csak a fiatalok voltak – rájuk az ember fel van készülve. Hanem az idősebbek.
Akik közül sokan, első pride-ozók, láthatólag a kezdeti idegenkedésükön lettek úrrá. Hiszen kilépni a komfort-zónából, menetelni a tűző napon ebben a betiltott zene-bonás színes kavalkádban olyanok közt, akikről annyi rosszat hallottak már a tévében és rádióban – nos, kell hozzá kurázsi. De aztán elnézve az arcokat láttam, hogy megvan ez a civil kurázsi – nyitottságot láttam, kíváncsiságot, szolidaritást és a közösség, az együvétartozás...
Azért ha már öngól, akkor ne feledkezzünk meg a 64 vármegyénként egy tüntető se jött össze mozgalom becses tagjairól sem! Akik a „This is Sparta!” (Ez Spárta!) transzparenssel voltak képesek kiállni a Pride elől lezárni a hidat. ♂️ Spárta ugyanis az ókori Hellászban az azonos nemű kapcsolatok tiszteletéről volt híres, ahogy Xenophón is írja A lakedaimóniaiak állama (2.12) című művében: „Ha valaki fiúszerelembe esik, azt nem tartják szégyennek, hanem épp ellenkezőleg, ha a szeretett ifjú kiváló jellemű, az egész város tisztelettel tekint rájuk.” Ti viszont most köznevetség...
Kedves fiúk-lányok, és mindenki más, ennél gyönyörűbb öngólt már régen látott Szent Gellért szobra.
Nem is önmagában csak azért, mert ilyen sokan, legalább 200 ezren vonultak ma fel a szabadságért. Annak ellenére, hogy a Főni megmondta, kategorikusan kijelentette, hogy itt márpedig ilyen, hogy Pride, többé nem lesz. Hát lett. Hiába fenyegették, tiltották, hiába vonultatták ki a házi nácikat: lett. Ez önmagában is elég nagy arcvesztés most: vajon akkor mennyire szavahihető ember még népünk bölcs vezére?
De túl a mennyiségen ott a minőség. Valóságos szocializációs élmény volt ez nagyon...
Milyen izzadtságszagúan próbálják a kormánypárti véleményformálók ma szembeállítani a nemzeti hagyományokat a Budapest Prideal. Hát nem fog sikerülni. Mert túl sok olyan híres meleg, leszbikus, bi, transz magyar tett le itt az elmúlt évszázadokban valami olyat az asztalra, ami miatt ma több, jobb magyarnak lenni. Írók, költők, festők, néprajzosok, színészek. Akikre mind büszkék lehetünk. És akiknek a bokájáig se érnek fel ezek a nagy melldöngetők és gyűlölködők. Ott tali. Éljen a magyar szabadság, éljen a Pride! ️
„Kuss világ, csendet akarok!” – ezt a feliratot láthatjuk Boróka, a drogfüggőségéből felépülő tinédzser szobája falán a Mélypont érzés című filmben, amit tegnap vetítettünk le a drogvilágnap alkalmából a Kesztyűgyárban a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum programjaként (aminek társelnöke vagyok).
Erről Keith Richards, a Rolling Stones gitárosa jutott eszembe. Aki az önéletrajzi könyvében ezt írja:
„Az emberek kétségbeesetten próbálnak elmenekülni önmaguk elől. Bármit megtennének, csak hogy pár órára megszabaduljanak a saját gondolataiktól. Ezért megy...
„Kuss világ, csendet akarok!” – ezt a feliratot láthatjuk Boróka, a drogfüggőségéből felépülő tinédzser szobája falán a Mélypont érzés című filmben, amit tegnap vetítettünk le a drogvilágnap alkalmából a Kesztyűgyárban a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum programjaként (aminek társelnöke vagyok).
Erről Keith Richards, a Rolling Stones gitárosa jutott eszembe. Aki az önéletrajzi könyvében ezt írja:
„Az emberek kétségbeesetten próbálnak elmenekülni önmaguk elől. Bármit megtennének, csak hogy pár órára megszabaduljanak a saját gondolataiktól. Ezért megy olyan jól...
Szakmai szervezetek – a MAT, a MADRISZ és a Jogriporter Alapítvány – a drogellenes világnap alkalmából sajtótájékoztatón mutatták be azt a szakmai javaslatcsomagot, ami az egyoldalú drogellenes háború helyett egy átfogó nemzeti drogpolitika alapját képezheti. A dokumentum alább olvasható!
Ma, június 26-án van a drogellenes világnap. Ezen a napon civilek világszerte a Segítsd ne büntesd (Support Don’t Punish) jelszó alatt szerveznek rendezvényeket, hogy a drogellenes háború alternatíváira hívják fel a figyelmet. Mi, magyarországi szakmai szervezetek is ezt tettük. A Magyar Addiktológiai Társaság, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége és a Drogriportert működtető Jogriporter Alapítvány sajtótájékoztatót tartott a Kossuth Klubban.
Bemutattuk azokat a szakmai javaslatokat, amiket május 16-án a (Drog)háború és béke című konferenciánkon fogadtak el a szakemberek...
Gondolom sokan olvastátok a Telex.hu interjúját Bogádi Nikolettával, aki transz és meleg gyerekek szülője (amikor ezt írom, még címlapos). De nem is ez a legérdekesebb az interjúban. Hanem az, hogy korábban maga is szélsőjobbos társaságban homofób tüntetéseken vett részt. Annak ellenére, hogy egyébként a házassága előtt neki is volt kapcsolata azonos nemű emberrel. És csak a saját gyereke előbújása után változott meg a véleménye.
Ez több szempontból is elgondolkodtató.
Egyrészt tök jó látni, hogy az emberek változnak. Hogy akár a legelvetemültebb homofóbból is lehet támogató,...
Szögezzük le: ami a Fővárosi Közgyűlésen történik, az több, mint dráma. Az tragédia. Magyarország fővárosa a csőd szélén. A megoldandó valós problémák száma számtalan. És ahelyett, hogy érdemi munka folyna, hogy a közjó érdekében megoldásokat keresnének – az állampárt képviselői álproblémák napirenden tartására és politikai színházra használják és ellehetetetlenítik a közgyűlést.
Többek között több drogtémájú javaslatot is benyújtottak, amelyek lényege, szokás szerint, hogy a Főváros álljon be a kormány „drogpolitikája” mögé, vesse el a drogstratégiáját, és persze rúgjon...
