Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!” – így hangzik „Magyarország hét törvényének” egyike, amit a miniszterelnök szerint fel kell vésnünk „Magyarország tartóoszlopaira olyâ élesen, hogy többé egyetlen nemzedék se tudja levenni róla a szemét.”
Milyen tetszetős – és mennyire híg bölcsesség ez. A törtető arrogancia igazsága. Azoknak az igazsága, akik szerint az élet egy zéró-összegű játszma, amiben vagy eltaposol, vagy eltaposnak. Egy focimeccs, ahol a győzelemért mindent fel lehet és kell áldozni.
Jaj annak az...
„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk okvetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s...
Primitív agónia – így nevezte Donald Winnicott pszichológus azt a szenvedést, amit az ember akkor él át, amikor retteg a teljes széthullástól és a valóságérzékének megszűnésétől. Egyes emberek úgy írják le, mint soha véget nem érő zuhanást a semmibe. A mentális zavarokkal, periodikusan jelentkező pszichózissal élő emberek gyakran számolnak be erről.
Ez a kín Winnicott szerint visszavezethető életünk első éveire, amikor a csecsemőnek még nem alakult ki az autonóm énje. Totális kiszolgáltatottságban és függőségben él a gondviselőjétől. Önálló lénnyé válása – saját...
„Az igazi nagylelkűség éppen azoknak az okoknak az elpusztítását foglalja magában, amiben a hamis jótékonyság gyökerezik,” írta Paul Freire brazil filozófus, Az elnyomottak pedagógiája című nagy hatású könyvében. „A hamis jótékonyság arra kényszeríti a megfélemlítetteket és az alávetetetteket, az ‘élet kitaszítottjait’, hogy kézfogásra nyújtsák remegő kezeiket. A valódi nagylelkűség abban rejlik, hogy ezeket a kezeket, akár egyének, akár közösségek kezeiről is van szó, ne könyörgésre kelljen kinyújtani, hanem hogy egyre inkább dolgos emberi kezekké...
És vajon miért ütik fel a dílerek halálos dózisú fentanillal a kokaint? Az alábbi írásunkban és rövid videónkban röviden és közérthetően összefoglaljuk, hogyan jutottunk idáig.
Nemrég írtam egy cikket arról, hogy a Buddha tanítása szerint az egész emberi létezés – függőség. Hiszen a szenvedésünk mindig abból fakad, hogy ragaszkodunk dolgokhoz, sóvárgunk dolgok iránt. Amelyek keletkeznek és elmúlnak, és soha nem adhatnak nekünk tartós boldogságot és elégedettséget.
Az elégedetlenség – a kielégületlenség – az emberi élet szerves része. I can get no satisfaction, ahogy Mick Jagger énekelte. A kielégülést paradox módon nem az hozza el, hogy még többet, még jobbat szerzünk meg abból, ami iránt sóvárgunk. Az csak olaj a tűzre. A szenvedésnek az...
Vajon hogyan jutottunk el odáig, hogy Amerikában egy évben több, mint 100 ezer ember hal meg drogtúladagolásban? Ebben a videóban 10 percben összefoglalom nektek – osszátok!
A blogon ugyanez írásban: https://drogriporter.444.hu/2023/09/21/miert-hal-meg-ilyen-sok-ember-drogtuladagolasban-amerikaban
Amennyiben fontosnak tartjátok a hiteles tájékoztatást, kérlek, támogassátok a Drogriportert: https://drogriporter.hu/tamogass/
Robert Waldinger pszichiáter a Harvard Egyetem professzora, nem mellesleg Zen buddhista pap, a világ leghosszabb boldogság-kutatásának vezetője. Ez a kutatás immár 80 éve követi végig emberek egy csoportjának az életét, elképesztő részletességgel, hogy megválaszolja a kérdést: vajon mitől lesznek boldogok az emberek? Waldinger két fő következtetést vont le az eredményekből. Mindkettő szinte közhelyesnek tűnik – és mégis, túl gyakran szem elől tévesztjük őket.
Az egyik: a boldogság kulcsa nem az IQ-ban, a génekben, az irányítószámban vagy a bankszámla egyenlegében rejlik. Hanem a...
„A felelősségvállalás, a tartás, a döntésképesség, a józan ítélőképesség, az önállóság, a racionális jövőtervezés, az emberséges irányítás” – sorolja fel a „férfiértékeket” a kormányzati hátszéllel indult Férfiak Klubja. Aminek célja, hogy „szellemiségének médiakisugárzása által” ismét presztízst teremtsen a férfias erényeknek.
Hogy ezek az értékek – valódi értékek, azt szerintem senki sem vonja kétségbe. De vajon mitől lenne „férfias” a felelősségvállalás? Vajon egy nő nem vállal felelősséget? És miért ne lehetne józan...
„A társaság szponzorációs gyakorlatának megítélése nem az én kompetenciám” – reagálta Seszták Miklós arra a kérdésre, hogy miért osztogatott vodkát reklámozó táskákat-sapkákat gyerekeknek Kisvárdán. Ööö. Hm. Nahát. Az bezzeg nem okozott kompetencia- és lelkiismereti-problémát, hogy azzal a hazugsággal riogassa a népet, miszerint az „LMBTQ lobbi” nemváltó műtéteket akar népszerűsíteni az óvodákban. Akkor úgy mégis, hol kezdődik és hol végződik vajon a Képviselő Úr kompetenciája? El sem merem képzelni
