Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Thomas Hobbes, a 17. századi angol politikai filozófus nem volt éppen egy faölelgető hippi. Leghíresebb könyvében, a Leviathán-ban azt írta, hogy az ember természetes, civilizáció előtti állapota: a totális egoizmus volt. Mindenki harcolt mindenkivel – bellum omnium contra omnes. Ha nem lenne civilizáció, ha nem lenne erős, központosított állam, akkor az ember visszahullana ebbe a természetes állapotába. Ahol az ember embernek a farkasa. Az ember önző lény, aki mindig a saját érdekét követi, és csak saját érdekből fogja tiszteletben tartani más emberek érdekét, vallotta.
No de...
Ezt a szobrot bizonyára többen láttátok már, én is használtam illusztrációként ezen az oldalon. Sokan talán magatokra ismertetek benne. És lehet, hogy eltöprengtetek azon is, hogy ki készítette.
Nos, egy Alexander Milov nevű ukrán művész alkotása. A címe: Szeretet.
2007-ben készítette és állította ki először a Kijevi Kortárs Múzeumban – ahol senki sem figyelt fel rá. Aztán a 2015-ös Burning Man fesztiválon kiállította egy nagyobb verzióját, ami elhozta az áttörést: azóta valóságos mémmé vált és önálló életet él.
Két felnőtt embert ábrázol, akik duzzogva, szomorúan...
Kedves Béláim!
Ezt bizony eltoltuk. Túltoltuk.
Valahol utat tévesztettünk.
Mert ugye meghirdettük ugyan a demográfiai forradalmat, de nem gondoltuk át alaposan ezt az egészet.
Nyomattuk agyba-főbe a propagandát a nukleáris családról, a gyermekvédelemről meg a születésszámok növeléséről. Hogy mindez hazafias kötelesség – mi több, Isten akarata. A női princípium meg minden. Eközben szidtuk a liberálisokat, melegeket, leszbikusokat, ateistákat és feministákat stb. – mint a család ellenségeit.
Csak éppen azt nem vettük számításba, hogy ez az egész kampány pontosan...
Kábé az összes világvallás és filozófia szerint a megbocsátásra való képesség hiánya az egyik legnagyobb akadály a bölcsesség felé vezető úton.
Nem tudunk megbocsátani azoknak, akik bántottak minket. Különösen, ha nem bánták meg – de gyakran akkor sem, ha esetleg már ők maguk megbánták. Milyen érdekes a magyar nyelv: a „bán” szó ismeretlen eredetű, de régi szavunk, még az ukrán és a szlovák nyelvbe is átkerült. Ebből jön a bántás – de a megbánás is.
Szánom-bánom bűnömet – mondjuk. Milyen érdekes ennek is a lélektani vetülete. Hiszen a megbánás egyik...
Egy történet szerint a Buddha egy ízben éppen a Keselyű-csúcs nevű hegyen ült, tanítványaitól körülvéve. Mindenki elcsendesedett, és várta, hogy a Buddha tanítsa őket. A Buddha azonban nem szólt egy szót sem, hanem szótlanul felemelt egy virágot.
A tanítványok értetlenül néztek össze, szemöldöküket ráncolva. Senki sem értette, mit akar ezzel a Buddha tanítani. Senki, kivéve a Buddha egyik legbölcsebb tanítványát, a Nagy Kásjapát. És Kásjapa elmosolyodott.
A legenda szerint ezzel megszületett a Zen – a Buddha kinyilatkoztatta, hogy a Tanítás (dharma) független a...
„Vajon a nyomort is megoldja a rendőrség?” – ezt az egyszerű kérdést tettem fel Gyuricza László polgármester oldalán egy olyan poszt alatt, ahol azt ünnepli, hogy a rendőrök igazoltatnak Kerepesen.
Erre az egy egyszerű kérdésre aztán olyan gyűlölet-cunami indult el, ami egészen megdöbbentő. Tisztes polgárok estek nekem habzó szájjal. Hogy aszondja: „faszom már belétek ezzel a nyomorral állandóan.” Meg hogy „szarkupac” és „drogos” stb.
Ami a magyar nép szkizofrén tudatállapotára jellemző, hogy jól megfértek az engem becsmérlők...
Tudjátok néha olyan érzésem van, hogy ezen az országon egy nagy meztelen csiga mászik át. Amit csak útba ejt, amihez csak a hozzáér: jól végignyálazza, megcsócsálja, hogy aztán rá sem ismersz. Megjelöli. Kisajátítja.
Isten?
Placcs. Jön a csiga és benyálazza.
Konzervatív szakállas bácsit farag belőle, aki ül az égben és pont úgy morog, mint Kovacsek úr, a házmester, aki szerint ezek a mai fiatalok, bezzeg régen minden jobb volt, utál mindent, ami más, ami új! Nehogy már a balos bunkó azt gondolja, hogy Krisztus valami hippi volt, aki szegényeket és betegeket istápolt, meg...
Joseph Goldstein, meditációs tanító és író számolt be róla, hogy amikor fiatalon Indiába látogatott és meditációt tanult, hónapokon keresztül egyfajta kegyelmi állapotba került. A testét könnyűnek, fényesnek és légiesnek érezte, az elméjét tágasnak és térszerűnek. Két lábbal a föld fölött járkált. Aztán amikor hazatért Amerikába, belemerült a hétköznapi feladataiba, és ez az élmény megszűnt. Alig várta, hogy visszatérjen Indiába, hogy újra átélje.
Amikor azonban visszament Indiába, és újra egy meditációs elvonuláson vett részt – bosszankodva vette észre, hogy nem képes újra...
A Monty Python Brian életében van egy felejthetetlen jelenet, amikor Jézus éppen a hegyi beszédét tartja. A szónoktól távol, hátul a tömegben az emberek már alig hallják, és kérdezgetik egymást, hogy mit mondott. „Azt hiszem, azt mondta, hogy boldogok a sajtkészítők,” fordul hátra az egyik ember.
Néha van egy olyan érzésem, hogy a közösségi médián közvetített gondolatok is úgy járnak, mint a hegyi beszéd gondolatai. Persze itt látszólag mindenki világosan olvassa, látja feketén-fehéren leírva a posztot. De közben amikor a kommenteket olvasom, akkor néha kényelmetlenül...