Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Emlékszem a 90-es években a háború után jártam először Szarajevóban. Bosnyák barátom körbevezetett a tönkrebombázott városban, és az ostrom keserves éveiről beszélt. És a háborús emlékei keveredtek azokkal az emlékekkel, amelyeket szinte minden tizenéves átélt bármikor és bárhol: itt rúgtam be először. Ide menekültünk be az ágyútűz elől a párommal, és itt csókolóztunk először, reszketve összebújva, mint a verebek. Egészen megdöbbentő volt számomra hallgatni, hogyan szövődtek egybe a borzalomról és a csodáról, a rettegésről és a szeretetről szóló emlékek.
Hogyan voltak képesek emberek...
Nemrég olvastam az izraeli Nova fesztivált ért brutális támadásról a sajtóban, és még mindig nem tértem magamhoz. Azért is érintett ilyen mélyen ez a dolog, mert azokban a partizó fiatalokban ráismertem saját magamra – a saját barátaimra. Még ha én magam már ritkán is járok ilyen helyekre, a szívemben éreztem: az én törzsemet érte támadás.
A beszámolók szerint 260 holttestet hagytak maguk után a terroristák (tizenéves suhancok). A szemtanúk olyan hihetetlen borzalmakról számoltak be, amelyeket én itt most nem is kívánok megismételni. Aki akarja, megtalálja a neten.
Aki volt...
Tara Brach klinikai szakpszichológus és meditációs oktató szerint, kövessünk bármilyen vallást vagy utat, amikor válságos időket élünk át, három dologra kell emlékeznünk.
Az első: ébredj fel a gondolataidból!
Ez nem azt jelenti, hogy ne gondolkodjunk. Hanem azt, hogy ismerjük fel, hogy amikor vacakul érezzük magunkat, akkor annak lehet rajtunk kívül álló oka – de az esetek jelentős részében a saját gondolataink tartanak bennünket benne a vacakságban. Az a mód, ahogyan reagálunk. A történetek, amiket újra és újra elmondunk magunknak arról, hogy milyen szerencsétlenek, milyen...
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
József Attila, Tedd a kezed
(esti versek a Drogriporterrel)
kép: Rudd San
1989-ben a Dalai láma találkozott a nyugati buddhista tanítókkal, azok megkérdezték tőle, hogy mit lehet kezdeni az önértékelés hiányával és az ön-gyűlölettel, amivel gyakran szembesülnek a tanítványaik körében. A Dalai láma értetlenül nézett: tolmácsa percekig sikertelenül próbálta megértetni vele az „ön-gyűlölet” fogalmát. Mikor végül felfogta, miről is szól a kérdés, odafordult a közönségéhez: vajon hányan találkoztak ezzel a problémával? Valódi megdöbbenéssel nyugtázta, hogy mindenki. „De hiszen ez hiba, mivel mindenki értékes!” – mondta gyermeki...
Kormánypárti képviselők betiltanák az energiaitalok forgalmazását 18 éven aluliaknak. Tudjátok mit? Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor teljesen egyetértek velük. Már évekkel ezelőtt meg kellett volna ezt lépni. Hasonló életkorhatár bevezetését javasolnám mondjuk a kannabisz esetében is (gyengébbek kedvéért: igen, ahhoz szabályozni kellene a kannabisz piacot, a díler nem kér igazolványt). Viszont egy valamit fontos lenne észben tartani: a szabályozás fontos és szükséges, azonban nem elégséges. A tinik – főleg azok, akik valamilyen oknál fogva hátrányos helyzetűek, sérülékenyek a...
Duffy úr némi távolságban élt a saját testétől (Mr Duffy lived a short distance from his body) – írja James Joyce a Dublini emberek című kötetének egyik novellájában.
Joyce történetében Duffy úr egy karót nyelt bürokrata, akinek nincsenek valódi tartalmas emberi kapcsolatai, és az egész életét úgy éli le, ahogy azt elvárják. Elidegenedve a saját érzéseitől, „némi távolságban” a testi észleléseitől.
Hihetetlenül találó megfogalmazás: bizonyára sokan magukra ismernek benne. Leélhetünk egy egész életet a testünkben úgy, hogy úgy igazából nem is vagyunk benne...
„Az igazság azokhoz tartozik, akik keresik, és nem azokhoz, akik megtalálni vélik,” írta Condorcet márki, a felvilágosult filozófus, akit a jakobinusok bebörtönöztek és halálba kergettek a hasonló eretnek gondolatokért.
Mert azok, akik önelégülten terpeszkednek a nagybetűs Igazság védőbástyái mögött, sosem tűrhették azoknak a jelenlétét, akik örökké kérdeznek, ahelyett, hogy válaszokat rágnának mások szájába. Egyszerű, fekete-fehér válaszokat bonyolult kérdésekre. És azok, akik hozzászoktak, hogy válaszokat rágjanak a szájukba, megkímélve őket a gondolkodás nyűgétől,...
Milarepa, a tibeti bölcs szerint az ember olyan, mint a kutya. Úgy követi sóvarogva a saját gondolatait és érzéseit, mint ahogy a kutya szalad az eldobott bot után.
„Ne légy olyan, mint a kutya,” tanácsolja Milarepa. „Inkább légy olyan, mint az oroszlán: ne rohanj a bot után, hanem nézz szembe azzal, aki a botot dobta. Az oroszlánra csak egyszer lehet botot dobni, utána űzőbe veszi a dobálózót.”
A hagyomány szerint az oroszlán üvöltése rettegéssel tölti el a szendergőket – de bátorságot önt az ébredők szívébe.
„Legyen a kíváncsiságod...
Manapság olyan sok szó esik a családról. Főleg arról, hogy milyen is az eszményi család. A gyakori válasz: a „hagyományos”. Avagy: nukleáris család. Hosszú távú monogám házasságban élő apa és anya meg a gyerekek. Apa a kenyérkereső, anya az otthonteremtő. Ez a természet rendje, ez a „hagyományos család” – mondják.
A valóság azonban más. Régészek, antropológusok és történészek rámutatnak, hogy a nukleáris család, és annak idealizálása valójában viszonylag új, modern fejlemény. Az emberi történelem során a legtöbb kultúrában egyáltalán nem ez volt a...
