Péter Sárosi

A magyar sajtót bejárta a hír, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a görög HIV pozitívok mintegy fele saját magát fertőzte meg a vírussal azért, hogy több száz eurós segélyhez juthasson. A hírről aztán kiderült, hogy kamu, szerkesztési hiba csúszott a WHO jelentés szövegébe, valójában csupán néhány ilyen esetről érkezett beszámoló. Jellemző, hogy a legtöbb sajtótermék ingerküszöbét nem érte el az a másik, valós és nagyon is jelentős hír, hogy Athénban eközben megnyílt az első ellenőrzött drogfogyasztói szoba (a köznyelvben gyakran belővőszobának nevezik). Az ilyen helyiségek célja, hogy a fogyasztók biztonságos környezetben és steril eszközökkel fogyaszthassanak, elkerülve a túladagolásos haláleseteket és a fertőzéseket. Vajon miért döntött úgy Kanada, Ausztrália, Németország és Svájc után Görögország is, hogy a drogfogyasztók büntetése helyett inkább az ártalomcsökentésre helyezi a hangsúlyt?

Még meg sem száradt a tinta Magyarország első Drogellenes Stratégiáján (korábban ugyanis botor módon csak Drogstratégiánk volt), a rendőrség máris mindent megtesz, hogy az áhított drogmentes Magyarországot 2020-ra elérjük. A tét nem kevés, a fiatalság jövője, így érthető a rend őreinek példátlanul nemes igyekezete. Már napokkal az új Btk. elfogadása után megfogalmazódott a rendőrség új, minden eddiginél lényegre törőbb üzenete, melynek tömörségét még South Park sulijának tanára, Mr. Garrison is megirigyelhetne: „Ne drogozz, mert meghalsz!”.

A tudomány eddig is jól ismerte a freudi elszólás jelenségét, amikor rejtett gondolataink utat törnek maguknak, és leleplezik tudatalatti titkainkat. Simicskó István ifjúságért felelős államtitkár tegnap bevezette a történelembe a freudi elszavazás fogalmát is, amikor nemmel szavazott a drogellenes stratégiára, amit ő mutatott be a nyilvánosságnak a kábítószer-ellenes világnapon. Puszta véletlen hibáról lenne szó? Vagy a derék kormányhivatalnok legbelül maga is érzi, hogy hatalmas tódítás 2020-ra kábítószer-mentes Magyarországot vizionálni?

A szombathelyi alpolgármester esete bizonyítja, hogy a drog kampánytémává vált – csak éppen sajnos nem a drogpolitikáról folytatott értelmes párbeszéd, hanem lejárató bulvárkampányok formájában. Ami történik, az végtelenül álszent és elkeserítő.