Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Tegnap volt a biciklinap: 1943. április 19-én tesztelte magán Albert Hofmann az LSD hatásait – ma pedig 420, avagy április 20., a kannabisz kultúra nem hivatalos ünnepnapja. Ezen a napon a kutypárt tüntetést szervez, stílszerűen 4:20-kor, a Madách téren (belinkelem majd lent).
Alig telt egy kis idő még a választások óta, de látom, hogy a kannabisz iránt lelkesedők máris nagy reményekkel tekintenek a jövőbe. Én azért óvatosságra intek: ne felejtsük el, hogy a Tisza alapvetően egy jobbközép párt. Nem valószínű, hogy széleskörű kannabisz-reformra készülne, ez a programjukban sem volt...
Az óriási kognitív disszonancián röhög az ország – láttátok már?
Ha nem: belinkelem a videót, ahol mesterséges intelligenciával megzenésítették a HírTV választási adását.
A lényeg: Gajdics Ottó pofára esik. De tudjátok ez nem egyszerűen csak pofáraesés – ez az a rajzfilmszerű pofára esés, mint amikor a farkas már kárörvendve készült a Kengyelfutó Gyalokakukk megszivatására, csak aztán végül mégis őt szivatták meg.
Epikus pofára esés – talán ez a jelző illik ide.
Tudjátok én egy ideig tényleg azt gondoltam, hogy ezek mind cinikus hazudozók, akik tisztában vannak...
„A fiatalok, ti basztátok el,” jelentette ki mérgesen egy narancssárga nyakkendős fideszes bácsi a választás estéjén a szülővárosomban, Kecskeméten. Valószínűleg jól kifejezte egy bizonyos korosztályhoz tartozó kormánypárti szavazók hangulatát.
A narancsbuktában egyértelműen volt szerepe a generációváltásnak: a hagyományosan fideszre szavazó idős szavazók közül egyre többen távoznak az élők sorából, miközben új, fiatal szavazók lépnek be. Akik már a NER-ben szocializálódtak.
És tudjátok mit? Ennél jobban kevés dolog mutatja, mennyire zsákutcás rendszer volt ez a NER. Hogy...
Az egyik legnagyobb veszteség, amit Magyarország elszenvedett az oktatás és a kultúra terén az elmúlt 16 évben, szerintem egyértelműen a Közép-európai Egyetem (CEU) elüldözése volt.
És nem csak az ország veszítette el a nemzetközileg is legelismertebb, legversenyképesebb felsőoktatási intézményét. De rengeteg ember egzisztenciáját, karrierjét is tönkretették. Nekem, volt CEU-s diáknak, majd vendégoktatónak, ez személyesen is egy olyan fájdalmas veszteség, amit nagyon nehezen tudtam feldolgozni.
Egy pezsgő szellemi élettel teli tudományos műhelyt romboltak le, ami hidat képezett a térség...
Kialakult egy másik vita is a közösségi médián: vajon jól teszi-e a média, hogy teret ad olyan emberek mosakodásának, akik vastagon részt vettek az elmúlt 16 évben az agyzsibbasztó propaganda-gépezet működtetésében?
Vajon tényleg megérdemel Deák Dániel egy nagyinterjút a Partizánon? Vagy Ferencz Orsolya a Telex videóműsorában? Miközben még rengeteg történet van a NER ellenfelei, áldozatai részéről, ami elmondásra vár.
Hozzáteszem egyébként: a Partizán egyszer sem szólaltatott meg az elmúlt években, pedig lett volna miről beszélgetni: dühöngött a drogellenes háború. És azért azt sem...
Nagy hullámokat vetett a közéletben a hír, miszerint Rubovszky Rita, a katolikus Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatója lehet az új oktatási miniszter.
Sokan, akik a Tiszára szavaztak, most felhúzták a szemöldöküket.
„Mégis, mit vártatok, hogy majd valami radikális baloldalit neveznek ki miniszternek?” – kérdezik mások. „Egyébként is, nem baj, hogy katolikus, ezzel legalább kihúzhatja a Fidesz kritikák méregfogát.”
Nos, az szerintem sem baj, hogy katolikus. Egy ember személyes hite számomra nem játszik szerepet abban, hogy alkalmasnak tartom-e egy...
Ej, itt a nagy választási izgalomban annyi NER potentáttól kell örömkönnyes búcsot vennünk, hogy nehezen jut sorra mindenki. De azért ne feledkezzünk el Laci drogbiztosról se!
Aki havi potom 2,6 millió forintos fizetésből rettegett a drogosoktól egy olyan országban, ami tocsog a liberalizált pálinkában. Egy éve ilyenkor Laci még nagy mellénnyel pökkhendi beszédet tartott a parlamentben, amiben eszetlen szigorításokat jelentett be. Megfenyegetett minket, civileket is.
De most vége van, kicsi. Te vagy az, aki mész a levesbe!
Fiatalok tízezreinek, családok ezreinek az életét...
A tegnapi „köz”médiás interjúk elkövetői: Kakuk L. Tamás és Csete Beáta. Vállalják csak fel, arccal és névvel!
Látom, megszaporodtak a kommentek, akik „megbékélésre” szólítanak fel, és hogy „most már nincs ki ellen harcolni”.
Hát nem. Nem eszik ilyen forrón azt a kását, kedves nertársak!
És ezt pont ez a két propagandista bizonyította be tegnap. Akik évek óta elvtelenül kiszolgálják a hazugság-gépezetet, kritikátlanul ajnározzák a Hatalmat – de amikor ezért számonkérik őket, akkor valahogy megtalálják az újságírói öntudatot és...
Jaj gyerekek, egész megborzongtam. Hát ez jól esett.
Most jutottam el ugyanis oda, hogy megnézzem, amint Magyar Péter reggel feltörölte a „köz”média propagandistáival a padlót. Én értem, hogy sokan azt mondjátok, kellemetlen, kicsit erőszakos a stílusa – de a jó életbe, én most megmondom őszintén, leginkább a hála érzésével vagyok eltelve. Mert most pont erre volt szükség.
Mindannyiunkért megtette, hogy ott, ahonnan hosszú-hosszú évekig cinikusan belehazudtak a pofánkba, ő most karakánul és tökösen és pofátlanul de higgadtan és egyenesen belemondta az igazságot ezeknek...
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ilyen hullámokban jön rám a felismerés, hogy megtörtént.
Fura, mert mintha minden ugyanaz lenne, mint múlt héten – és mégis, mintha egy teljesen új országban élnénk. Mintha vasárnap egy dimenzióközi résen keltünk volna át egy párhuzamos dimenzióba.
Más érzés járni az utcán: még azt is érzem, hogy a testtartásom is változott. Sokkal nyitottabban, sokkal büszkébben, sokkal határozottabban járok-kelek a városban. Nincs az a gyomorszűkítő szorongás, mintha a saját hazámban ellenséges terepen járnék – közellenségként.
Újabb és újabb szédítő...
