Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Az Egyenlítő Alapítvány „A te hangod mélyebb” című nőnapi konferenciáján a szervezők felkérésére arról tartottam előadást, hogy vajon miért lesz egy férfi feminista. A beszédet szöveges formában, a prezentáció képeivel együtt itt teszem közzé.
Ha van színdarab, amit különösen izgalmas bábszínházban előadni, hát az a Peer Gynt. Ezt kellett megállapítanom, miután megnéztem a Budapest Bábszínház Peer Gynt előadásának főpróbáját. Ibsen darabja sokáig egy megfejtendő rejtélyként állt előttem – pont mint a hagyma, aminek a héjait fejtve a főhős próbálja megtalálni a központi magját. Ami nem létezik. Mi is ez a darab? Pszichedelikus látomásokba oltott folklór? Romantikus pszichológiai tanmese? A modern ember Odüsszeiája? Nem egy könnyen emészthető mű.
Főhőse, Peer norvég népmesék furfangos, nagyotmondó tökfilkója, aki...
Ordo amoris. Hallottad már ezt a kifejezést? Ha nem, nem baj, elmagyarázom. Ez egy katolikus tanítás, ami nemrég egy nagyon is aktuális közéleti vitában merült fel. Mégpedig egy bizonyos J.D. Vance nevű amerikai alelnök használta, aki egyébként hívő katolikusnak vallja magát. Vance szerint a jelenlegi amerikai vezetés menekült- és bevándorló-ellenes politikája alátámasztható ezzel a tanítással. Ami, szerinte, kimondja, hogy az embernek elsősorban a hozzá legközelebb állókat kell szeretnie, a családját, aztán a szomszédját, a közösségét, és csak utána következik mindenki más. Például ugye...
A kormány által meghirdetett drogellenes háború és üres politikai marketing helyett átgondolt és átfogó nemzeti drogpolitikára lenne szükség – a Drogriporter ezt az üzenetet vitte át a független médiában.
Itt van Európa.
Európán – és ezeken az embereken – van most a világ szeme. Ha külön-külön szemügyre veszed Európa vezetőit és a politikai pályájukat, bizonyára találsz mindegyikben kivetnivalót. Vannak köztük olyanok, akikre legfeljebb orrot befogva szavaznál egy választáson. És mégis, ha a legfontosabb kérdésekre kerül a sor, ők legalább jó döntést hoztak. Bizony, most ezeken az embereken múlik a jövőnk: vajon az orwelli csizma alatt szenvedő emberi arc, vagy egy valamennyire is vállalható, szabad és emberi jövő esélye áll előttünk és a gyerekeink előtt?
Mert ne...
A szakirodalomban „ön-elhallgattatásnak” (self-silencing) nevezik azt a jelenséget, amikor nők a konfliktus elkerülése érdekében elhallgattatják a saját belső szükségleteik hangját. Máté Gábor a normalitás mítoszáról szóló könyvében azt írja erről, hogy ez egy olyan gyermekkori megküzdési stratégia, amit a nők szociális kondicionálása tovább erősít. Mert a nők felé a társadalmi elvárás, hogy ők legyenek a gondoskodók, az önfeláldozók, a megmentők a kapcsolatban. Bevésődik, hogy konfliktusba kerülni nem nőies – és nem is biztonságos. Elhiszik, hogy az ő szükségletük nem...
„A költségvetés az állam csontváza, a félrevezető ideológiák lehántása után,” írta Rudolf Goldscheid szociológus.
Lehet, hogy ez a mondás kicsit túlzás, de azért van benne egy nagy adag igazság. A politikai marketinget és porhintést úgy lehet megkülönböztetni a valódi, eredményes szakpolitikától, hogy az utóbbi mögött van tudás, pénz, és intézményes háttér. Magyarország soha nem költött sokat a költségvetéséből a drogterületre, de azért 2010 előtt a helyzet lényegesen jobb volt: több, mint egymilliárd forint állt rendelkezésre drogkoordinációra, pályázatokra, képzésekre...
Minden napra jut valami új állomás a dilivonaton. Ezúttal két olyan ember indít „iskoláknak szóló drogprevenciós előadás-sorozatot,” akiknél kevésbé hiteles szereplőt keresve sem találtak volna, még külön-külön sem – no de így együtt aztán… Zsák a foltját, ahogy a közmondás tartja.
Alig pár nappal a kábszerellenes háború bejelentése után a kormány stílszerűen megindította a háborút a kocsmák megtöltéséért – avagy nevezzük Nemzeti Kocsmatöltelék Programnak? A „kocsmaprogram” keretében egymilliárdot osztanak szét a falusi szeszárusítók között, hiszen, idézem, „a kiskocsma mindig a falu lelke”. Pfff…
A Pagony volt olyan kedves és küldött egy tiszteletpéldányt Artur Grebka (szöveg) és Agata Dudek (illusztrátor) Apa üvege című könyvéből. 2023-ban Lengyelországban az Év Gyermekkönyve díjat nyerte el. Mint a címből is következtetni lehet rá: az alkohol-függőségről (manapság úgy hívjuk: alkoholhasználati zavar) szól. Hiánypótló munka: én eddig még nem találkoztam olyan mesekönyvvel, ami ezt az érzékeny és fájdalmas témát a gyermekek szemszögéből, és az érintett gyermekek számára értelmezhető történetté formálta volna. A szerzők remek érzékkel ruháztak fel egy kézzel fogható, konkrét...
