Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Félve néztem meg a Tavaszi szél című filmet. Leni Riefenstahl óta ez a politikus + mozgalom portré műfaj elég sok gyanút ébreszt. Attól tartottam, hogy egy silány propagandaművel lesz dolgom. Aminek az egyedüli célja, hogy a rendszerváltó messiást ünnepelje. Hogy a bukott Vezér helyébe egy új Vezért avasson egy olyan országban, ahol a vezérkultusz, a paternalista „mindent felülről várunk” mentalitás állandó.
Szerencsére kellemesen csalódnom kellett. Nem mintha nem egy politikailag tendenciózus filmmel lenne dolgunk: készítője nyilvánvalóan leteszi a voksát Magyar Péter...
Tudjuk, hogy hazudnak. Ők tudják, hogy mi tudjuk, hogy hazudnak. Tudjuk, hogy tudják, hogy mi tudjuk, hogy hazudnak. És mégis hazudnak.
A szomorú helyzet az, hogy amikor valaki már annyit hazudott, mint amennyit ők, akkor a határ igazság és hazugság között elmosódik. Már nem hisz abban, hogy van határ.
Hiszen magának is folyamatosan hazudik.
És „aki önmagának hazudik,” mondja Dosztojevszkij, „és a tulajdon hazugságát hallgatja, odáig jut, hogy nem fedez fel semmilyen igazságot se magában, se maga körül, így aztán tiszteletlenségbe süllyed mind magával, mind...
Norbert Bajcsi húsvéti posztja:
Az apám alkoholista volt.
Gyerekkoromban a húsvét számomra nem a sonkáról, a tojásról vagy az ünnepi asztalról szólt. Sokkal inkább arról a napról, amikor apám felöltöztetett szép ruhába, kézen fogott, és vitt magával locsolni. A lakótelepen házról házra jártunk. Az ajtók kinyíltak, a hölgyek mosolyogtak, én elszavaltam a locsolóverset, és kaptam érte hímes tojást, csokit vagy néhány apró pénzt.Apám pedig mindenhol piát.
Gyerekként azt hittem, ez a húsvét rendje. A férfiak locsolnak… és közben isznak.
Ahogy telt a nap, és már több háznál jártunk,...
Nem sikerült beparáztatni a magyar társadalmat a háborúval.
A sok mostanában publikált közvéleménykutatási eredmény közül ez az egyik legfigyelemreméltóbb a számomra. A Policy Solutions szerint a magyar emberek többsége már nem tart attól, hogy rövid távon behúzhatják Magyarországot a háborúba.
Ez ugye azért fontos, mert a kormány arra az orwelli üzenetre építette fel az egész kampányát, hogy kormány = béke, ellenzék = háború. 2022-ben, a háború kirobbanásának évében, ez a képlet sajnos működött. De úgy tűnik, az emberek kezdenek átlátni a szitán. A helyzet abszurditása egyébként...
A húsvét a szabadság ünnepe.
A zsidók Peszachkor a szabadulást ünneplik az egyiptomi rabszolgaságból.
A keresztények pedig a szabadulást a halál rabságából: a feltámadást.
A szabadság nem állapot, hanem folyamat.
Nem valami felé haladunk, hanem folyamatosan küzdünk érte.
Küzdünk külső zsarnokokkal –
de leginkább a bennünk élő zsarnokkal: a félelemmel.
A szabadságot nem adják. Meg kell szerezni.
És mindig ára van: kényelmetlenség, kockázat, szenvedés.
A szabadság útján minden győzelem részleges és törékeny.
Újra és újra visszacsúszunk az önkény és a...
Ismerkedjetek meg Horváth Laci és a drogellenes háború legújabb áldozatával: a kecskeméti Buszos Korcsmával. Igen, ezt az egyébként már 21 éve működő kocsmát is bezárta a rendőrség „kábítószer-kereskedelem” miatt.
Hatalmas csapás ez a nemzetközi kábítószer-kereskedő hálózatokra. Szerintem most valahol Kolumbiában a kezébe temeti az arcát egy drogbáró: „Jaj ne, már a Buszost is bezárták? Akkor most már tényleg itt a vége, ideje lenne kitanulnom a borbély szakmát!”
Iróniát félretéve: ha lesz új kormánya Magyarországnak, akkor remélem, hogy a lehetőségekhez mérten...
A két éve bevezetett részleges német kannabisz-legalizáció új átfogó tudományos értékelése szerint nem nőtt a fűfogyasztás a reform hatására – ellenben egy csomó probléma van, amelyek valószínűleg a túlszabályozásból fakadnak.
Kész vagyok. Minden napra jutnak olyan sújtó sztorik, mintha egy gyomrost kapnánk: mivé lett magyar hazátok?
Ismerkedjetek meg Pálinkás Szilveszter századossal, a Magyar Honvédség korábbi üdvöskéjével és toborzó-arcával, aki mostanra teljesen kiábrándult a hadsereg vezetéséből. Sőt, a vele ma megjelent Telex interjúban azt mondja, nem hiszi, hogy ennyire rossz hadügyminisztere valaha lett volna az országnak. És hogy ha nem lenne háborús vészhelyzet, olyan sok katona mondana fel, hogy Magyarország védekező képessége gyarlatilag a nullára csökkenne.
Na most akkor ezt így rakjuk össze:...
Emlékeztek még arra az esetre, amikor a rendőrség egy sajtótájékoztatón egy szórakozóhely mosdójában készült rejtett videófelvétellel próbálta igazolni, hogy ott drogozás folyt? Ígértem, hogy bejelentést teszek erről a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak (NAIH) – meg is tettem, Marázi Ádám jogász önkéntesünk segítségével.
Kérem, hogy a hivatal vizsgálja ki, a szóban forgó felvétel készítése és felhasználása megfelelt-e az magyar adatvédelmi jogszabályok rendelkezéseinek. Állapítsa meg, hogy történt-e jogsértés, különösen a jogalap hiánya, az adatkezelés...
Kedves szavazni nem akaró/nem tudó honfitársam! Hozzád szeretnék szólni.
A te hangod gyakran elveszik a polarizált médiazajban. Bevallom, hogy mi, akik már régen eldöntöttük, hogy hogyan szavazunk, nehezen értünk meg Téged. Mivel számunkra annyira világos ennek a választásnak a hatalmas tétje az egész ország számára.
Te viszont valamilyen okból másként látod. Talán azt gondolod, hogy nincs olyan jelölt, akire nyugodt szívvel leadhatnád a voksodat. És hogy unod már, hogy mindig csak a legkisebb rosszra kell szavaznod, orrot befogva, félszívvel. Nos, van igazságod ebben. Tökéletes...
