Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Az ember nagy mesemondó: folyamatosan suttogja a történeteket saját magáról saját magának. Az általunk érzékelt valóság nagyban függ attól a történettől, amit saját magunkról mesélünk magunknak.
Ha egy paranoid történetet mesélsz magadról magadnak, amiben mindig te vagy a lúzer, akinek semmi sem sikerül, az áldozat, akit mindig kihasználnak, a szerencsétlen, aki mindig kimarad a jó dolgokból, akit mindig cserben hagynak – akkor az egész világ ellenségessé válik körülötted. A saját paranoid történetedbe illeszted bele a körülötted lévő tárgyakat, a többi embert, az előtted álló...
Ecce homo. A teremtés koronája. Keménydrogozás közben a vadászkiállításon. Fejétől bűzlik, szokás mondani. Na hát itt most bűzlik. Mert milyen is egy igazi magyar úr? Lássuk. Az igazi magyar úr pálinkás böfögések közepette védi a keresztény erkölcsöket a füves lipsi hippiktől, talpig luxusban szórja dörgedelmeit a gaz globális pénzelit ellen. Az igazi magyar úr nem fél elsütni a fegyverét. Nem azért öl, hogy túléljen, vagy hogy „szabályozza a vadállományt” (ez csak duma). Hanem azért öl, mert megteheti. Élvezi, ahogy rásimul a ravaszra a keze, miközben nézi az őzsutát a...
Valamit rosszul csinálok. Ez jutott eszembe, amikor Lánczi Tamás vagyonbevallásáról olvastam. Tudjátok, ő a szuterénvédelmi, akarom mondani, szuverenitásvédelmi hivatal (direkt nem írom nagybetűvel) elnöke. A NER inkvizíciója, ami kipurgálja a nemzet testéből az ürgebőrbe öltözött idegen ügynököket. A rendszer eme éber őre keres a legtöbbet a NER csinovnyikok között (havi 5,4 millió bruttó), és potom 412 millás megtakarítással rendelkezik (ami csak tavaly óta 60 millióval gyarapodott). Van neki öt belvárosi ingatlanja, és vett egy vadászházat Nagymaroson is. Hogy hivatalból jár neki évi...
Néhány napja, január 30-án, 77 éves korában utolsó útjára indult az ismeretlenbe Benny Shanon, a Jeruzsálemi Héber Egyetem pszichológia professzora. Róla éppen nemrég írtam a „Pszichedelikumok a Bibliában?” című cikkemben (belinkelem). Shanon az olyan misztikus élményeket kutatta, amelyekre az emberek különféle tudatmódosító szereket is magában foglaló vallási szertartások során tettek szert. 2002-ben jelent meg „Az elme ellenlábasai: az ayahuasca-élmény fenomenológiájának feltérképezése” című könyve. A címből is látszik, hogy a Edmund Husserl által alapított...
Tudtad, hogy van horgász-stratégiája az országnak, de drogstratégiája nincsen? Tavaly novemberben meginterjúvoltuk dr. Szemelyácz János pszichiáter-addiktológust, a Magyar Addiktológiai Társaság (MAT) elnökét, a siófoki addiktológiai kongresszuson.
Hát gyerekek én teljesen lehidaltam ettől az egész sztoritól. Nem tudom, mi a szörnyűbb benne. Az, hogy egyáltalán ilyesmi megtörténik. Megtörténhetik. Mert hogy megelőzhető lett volna, ha időben beavatkozik hatóság, abban biztos vagyok. Az áldozat, a japán anyuka, többször is próbált segítséget kérni – elutasításra talált. Nem vették komolyan. Aztán hidegvérrel meggyilkolta a férfi, aki terrorizálta. Két árvát hagyott maga után.
Vagy az a hatósági reakció szörnyűbb, amit már a tragédiára adott a rendőrség. A nyomozás hiányosságai, az arrogáns kommunikáció, az önreflexió hiánya....
A guru szóról a legtöbb embernek egy ősz szakállú turbános alak képe ugrik be, aki méltóságteljes lótuszülésben ül valami pódiumon, a tanítványai hajlongva elé járulnak és a tanácsát kérik, miközben még a fenekéből is fény árad. Én azok közé az emberek közé tartozom, akiknek az ilyen guru-kultusz láttán mindig is beindult egy beépített bullshit-vészcsengő az agyában. Vannak persze olyan emberek az életemben, akiket tisztelek. Akire fel is nézek, mint mentorra. De gurura nem vágyom. Valahogy sejt-szinten érzek taszítást a tekintélyelvűséggel szemben. Még akkor is, amikor karizmatikus...
„Wine moms” – boros anyukák. Mindig tanulok újat. Korábban nem találkoztam ezzel a kifejezéssel, most olvastam először az interjúban, amit Kaló Zsuzsi pszcihológussal készített a WMN magazin (belinkelem majd a hozzászólásba).
Aki hozzám hasonlóan tájékozatlan: wine mom az, aki anyukaként stresszoldásként gyakran nyúl a borospohár után. Mintha valami más jelentésárnyalatok is kapcsolódnának ehhez a kifejezéshez a boriváson kívül: egy csipetnyi kúlság (milyen szexi is az, ahogy egy nő feltölt egy képet az instára, amiben a jól megérdemelt borocskáját iszogatja a szép...
A kétévente megrendezett konferencián az európai ártalomcsökkentő mozgalom korunk számos kihívására reflektált: a populizmus terjedésére, a civil társadalom szűkülő mozgásterére, a változó drogpiacokra és a droghasználók változó szükségleteire.
Gondoltam, hogy a múltkori, tornaszekrényes posztom beindítja a kollektív emlékezést – de azt nem, hogy ennyire. Mintha valami régi seb szakadt volna fel az emberekben. Aminek már a létezését is szinte elfelejtették, és mégis, nem gyógyult be igazán soha. Elég egy kis trigger, szikra: és máris ugyanúgy fáj – máris ott vagy megint, kisiskolás gyermekléted minden kiszolgáltatottságával és szorongásával.
Sokan sokféle emlékről beszámoltak. Volt, aki csak félelmet élt át. Volt egy kisebbség, aki konkrét fizikai sérüléseket is elszenvedett a svédszekrényen. De van egy olyan közös...
