Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Spirituális értelemben magasan szárnyaltam, de fogalmam sem volt, hol és hogyan érjek földet – mondja az egyik kedvenc meditációs oktatóm, Joseph Goldstein azokról az évekről, amikor a 70-es évek elején visszatért Indiából Amerikába.
Indiában a théraváda buddhizmus egyik legnagyobb élő mesterénél, Anagarika Munindránál tanulta ki a vipassana meditáció fortélyait Bodh-Gajában. Abban a városban, ahol a legenda szerint a Buddha a bódhifa alatt megvilágosodott. Hatalmas kontrasztot jelentett számára hazatérni az otthonába a Egyesült Államok keleti partjára. Ahol a mentalitás nem is...
Bálint György (1906-1943) neve sokaknak talán Radnóti Miklós Ötödik ecloga című költeményéből ismerős. Neki, barátjának ajánlotta ugyanis a költő a verset, annak halála alkalmából. Pedig saját jogon is kitűnő író, újságíró volt. Bálint György pontosan 82 évvel ezelőtt, 1943. január 21-én veszítette el az életét. Valahol a keleti fronton. Ahová a magyar állam küldte. Egyenesen a fagyos pokolba, azzal a szándékkal, hogy onnan már ne jöjjön többé haza. Hiszen a munkaszolgálatos büntetőszázadok tagjainak volt a legkisebb esélye a túlélésre az egész magyar hadseregben.
Hogy miért került...
A Pipp és Polli mesesorozat szerzői elrejtettek egy elvarratlan szálat „A szuper roller” mese végén: miközben a nyuszi és a kisegér boldogan suhannak hazafelé, a háttérben egy nyuszilány pityereg, amiért leesett a földre a fagyija. Szöveges kifejtés nincs, és számunkra, felnőttek számára talán jelentéktelen részlet. De nem úgy egy 15 hónapos ifjú könyvkritikus számára. Amikor ideérünk a mesében, és már lezárnám a sztorit, ő határozottan ellenáll. Rámutat a nyuszilány leesett fagyijára, és élénken gesztikulálva követeli, hogy fejtsem ki. Nehogymár azt képzeljem, hogy csak úgy...
Aki a nyilvánosság elé lép, annak tűrnie kell a kritikát – mondják sokszor. Ez igaz, de nem jelenti azt, hogy minden egyes kritikát ugyanolyan komolyan kell venned, minden egyes sértést passzívan el kell tűrnöd.
Amikor valaki nulla erőfeszítéssel, zéró empátiával odaböfög valami sértést a közösségi médián valaki olyannak, aki vette a fáradtságot, időt és munkát, hogy megosszon valami számára fontosat, az például nem az a kategória, amit az embernek illik komolyan venni. Nagy valószínűséggel nem rólad szól: ő érzi nyomorultul magát és attól remél enyhülést, hogy másokat...
„Ismerni a saját sötétséged a legjobb módja annak, hogy mások sötétségével foglalkozz,” írta Jung. „Az ember nem úgy világosodik meg, hogy elképzeli a fény alakjait, hanem úgy, hogy tudatosítja a sötétséget. A legfélelmetesebb dolog az, hogy teljesen elfogadjuk saját magunkat. A látomásaid akkor válnak tisztává, ha képes vagy betekinteni a saját szívedbe. Aki kifelé néz, az álmodik; aki befelé néz, az felébred.”
Ha a minap eltávozott filmrendező-legenda, David Lynch filmjeit szeretnénk jellemezni, akkor a „sötét” és az „álomszerű” jelzők...
Neil Gaiman az egyik kedvenc kortárs fantasy íróm. Hihetetlenül kreatív elmével áldotta meg a sors, nem egy kellemes olvasmányélményem – és most már filmélményem – kapcsolódik hozzá. Vannak azok az írók, akiknek a történetei olyan hátborzongatóan furcsák és mégis olyan különösen ismerősek, főhőseikkel mintha már találkoztam volna a saját álmaimban – na hát az ő történetei ilyenek. Emberileg is baromi szimpatikus volt. Az egyáltalán nem lepett meg, hogy egy ilyen írónak a szexuális élete sem éppen hagyományos, hanem, hogy úgy mondjam, tele van mindenféle kinky dolgokkal....
Itt vagy Te.
Egy apró lény a végtelen világűrben száguldó bolygó felszínén, ami kering a Nap körül, ami csupán egyike a Tejútrendszert alkotó százmillió csillagnak, ami csupán egyike annak a százezer galaxisnak, ami a Laniakea szuperhalmazt alkotja (sárgával a képen), ami csupán egyike a több, mint tízmillió szuperhalmaznak a megfigyelhető világegyetemben…
Itt vagy te, aki most felkeltél reggel, hogy újult erővel és régi szorongásaiddal nekivágj a napodnak. A munkahelyi és családi konfliktusaiddal, a stresszeddel, az esetleges testi-lelki betegségeiddel, a párkapcsolati...
Az emberek a hétköznapi tudatállapotról többnyire úgy gondolkodnak, mint „tiszta” tudatállapotról. Amikor állítólag semmi sem zavarja az érzékelésünket, úgy látjuk a dolgokat, amilyenek. És amikor az ember valamilyen tudatmódosító szert fogyaszt, akkor az érzékelésének ezt a kristálytiszta lencséjét „bepiszkítja”, „elhomályosítja”. „Kábítja”, „bódítja” magát. Hiszen képtelen elvégezni bizonyos a túléléséhez szükséges feladatokat a megfelelő pontossággal, így kockázatnak teszi ki magát és a környezetét. Nem tud autót vezetni,...
„Küzd a démonaival,” mondják sokszor arra az emberre, aki valamilyen pszichés vagy viselkedési zavarral küzd. Sokan – szerintem joggal – kritizálják ezt a szóhasználatot. Belehelyezi ugyanis ezeket a jelenségeket egy olyan, moralizáló és megbélyegző kontextusba, ami olyan képzetet kelthet a külső emberben, mintha itt valamiféle „démoni megszállottságról” lenne szó. Holott tudjuk, hogy a gének és a környezeti tényezők összjátékának köszönhetően alakul ki függőség vagy depresszió.
Amit mi démonoknak hívunk, azok valójában nem egzotikus...
„Hangosan épülök fel, hogy másoknak ne kelljen csendben meghalnia,” szokták mondani a függőségből felépülők közösségeiben.
És valóban: azért fontos, hogy a függőségből felépülők, és a hozzátartozóik megosszák az élményeiket egymással és a világgal, mert a függőség egyik tulajdonsága, hogy bezár. Magányossá tesz. Akárcsak az, ha valaki olyannal élsz, aki függőséggel küzd. Velejárója a szégyen és az (el)hallgatás. Borzasztó sokat jelenthet az, ha valaki irányt mutat – lámpást tart a folyosó végén. De önmagában az is, hogy érezheti az ember: nincsen egyedül. Van...
