Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Donald Trump egyik első dolga az volt, hogy rendeleti úton befagyasztatta a világ legnagyobb HIV-ellenes programját (PEPFAR), ami 20 millió embernek, köztük több, mint félmillió gyermeknek nyújtott életfontosságú gyógyszereket és támogatást a világon.
Vannak az értelmes, igazságos szabályok, amiket a közösség hoz a közjó érdekében. Ezeket az értelmes ember legjobb belátásából is betartja, a hülyét meg jogosan büntetik meg, ha nem. És vannak a buta, értelmetlen szabályok. Amiket önkényesen hoznak és betartásuk pusztán tekintély elvén történik.
Ez utóbbi kategóriával mindannyian találkozhattunk már gyerekkortól kezdve. Például még ma is a fejemet fogom attól, hogy egyes óvodákban nem volt szabad összekeverni a kakaót a tejbegrízzel. Ki a fene hoz ilyen szabályokat? A morális univerzumnak vajon melyik rejtett küllője törik el, melyik...
A múltkor belenyúltam a darázsfészekbe és írtam a „gyermekmentes övezet” szerintem bántó mémjeiről. Most úgy dukál, hogy a másik oldallal is foglalkozzam: Durcás Dóri ura és parancsolója, Novák Előd kismama-szépségversenyt hirdetett „A gyermek áldás” címmel.
Hogy mi is a bajom ezzel az egésszel? Önmagában itt sem az, hogy valaki az anyaságot, az anyákat népszerűsíti. Tök szép dolog, ha valaki minden külső nyomás nélkül, szívből megtalálja a maga (élet)hivatását abban, hogy szülő lesz. Amit viszont nem tudok elfogadni, az, hogy miért kell ezt az egészet...
Boldogság – ez a szó talán legalább annyira terhes a mindenféle ráragadt, gyakran egymásnak is ellentmondó jelentéstartalomtól, mint az a szó, hogy „szeretet”.
Laurie Santos pszichológus szerint kétféle módon lehet valaki boldog. Az egyik, amikor valaki boldog az életében („happy in life”). A másik, amikor valaki boldog az életével („happy with life”).
Nem eredeti gondolat ez: hiszen már az ókori görög filozófusok is megkülönböztették a kettőt. Az első a hedoné: a pillanatnyi gyönyörök élvezete. Amikor valaki boldog az életében, akkor éppen...
„Dopamin detox” – gyakran olvashatjuk ezt a divatos kifejezést.
Mint az lenni szokott, az ilyen kifejezések meghatározása meglehetősen képlékeny. Először egy Cameron Sepah nevű pszichológus használta 2019-ben, és nagy divat lett a Silicon Valley techbro-k körében. A lényeg, hogy korunk emberének túlstimuláltságáért, kiégettségéért a dopamin-egyensúly felborulását teszik felelőssé. Ãgy ha valaki tartózkodik az olyan tevékenységektől, amelyek dopamin-túltermelést okoznak az agyban, akkor kevésbé fogunk függeni a hasonló stimulusoktól és elégedettebbek leszünk. Milyen...
Ma 80 éve, hogy a balfi munkatáborban „hazafias ifjak” puskatussal szétverték az ország egyik legragyogóbb koponyáját.
De Szerb Antal kálváriája nem a nyilasterrorral kezdődött. Még csak nem is a német megszállással. Egész élete egy nagy küzdelem volt, hogy elfogadják Horthy Magyarországán, mint magyar írót. Mert dacára a származásának, ő ízig-vérig magyar író volt és annak is vallotta magát. Aki, bár kivándorolhatott volna Amerikába és katedrát is kaphatott volna, mégis maradt. Mert, ahogy mondta, vajon kinek taníthatná kedvenc költőjét, Vörösmarty Mihályt Nyugaton? Ki...
Ilyen az, amikor elszabadul egy iskolai bully.
Semmit sem tanult, semmit sem felejtett. Meg van róla győződve, hogy ő a legerősebb arc a játszótéren, akit senki se mer helyretenni. Ãgy hát sorra félemlíti, alázza, fenyegeti meg a többi gyereket. Elveszi a játékukat, ha megtetszik neki. Hiszen neki az jár. Aki valaha visszaszólt neki, azon bosszút áll. Belerúg, felpofoz már csak azért is, ha valaki csúnyán néz rá. Lerombolja a homokozóban a nagy gonddal felépített homokvárakat, aztán kárörvendőn vigyorogva nézi, ahogy az építők sírnak. Szintén sérült, önértékelésében bizonytalan sleppje...
Sokszor hallom füvet szívó ismerősöktől, hogy nagyon vigyáznak arra, hogy ne vigyenek a szervezetükbe „szintetikus” anyagokat. És hogy gyanakodnak a feldolgozott élelmiszerekben található adalékanyagoktól, a gyógyszeripari termékektől, a táplálék-kiegészítőktől és a többi. Aggódnak, hogy milyen méreganyagok jutnak a szervezetükbe. A kannabiszt sokan úgy tekintik, mint Isten adta, „természetes” alternatívát a sok túlfeldolgozott „ipari” szeméttel szemben. De vajon ezek az emberek, amennyiben az illegális piacon vásárolnak, megkérdezik-e maguktól, hogy az...
„Gyermekmentes övezet” – olvasom az egyik oldal nevét a Fb-on. Tele van olyan posztokkal, mémekkel, amik a gyermeknemvállalást dicsőítik, a gyermekvállalást meg leszólják. Kábé olyan, mintha Budaházy Edda vagy Durcás Dóri posztjait olvasnád, csak pepitában. Ha olvasod, az a benyomásod támad, hogy aki gyereket vállal, az rosszat tesz magának és a bolygónak, vagy legalábbis szimpla idióta.
Én soha nem ítéltem meg vagy el senkit azért, mert nem vállalt gyereket. Én magam is évtizedekig éltem a gyermektelen felnőttek életét, sokáig abban a tudatban, hogy már nem lesz...
Ezen az oldalon sokat kritizálom azokat az egyháziakat, a politikai kurzus-keresztényeket, akik a lelkiismeretüket sutba dobva megalkusznak a Hatalommal és a vallás köntösébe rejtik saját önzésüket. Ahogy Richard Rohr ferences szerzetes mondja: „a vallás gyakran a legjobb menedék, ahová elbújhatsz Isten elől.” De sokakkal ellentétben, akik az egész vallást kidobnák a kukába úgy, ahogy van, én nem tenném ezt. Mert a szemem előtt lebeg azoknak az embereknek a példája, akik számára a vallás nem ájtatoskodó képmutatás csupán, hanem megélt igazság. Mint Martin Luther King...
