A kormány szakértői szerint a kannabisznak a kevésbé veszélyes drogok osztályába történő áthelyezése helyes döntés volt.
Bogárd és Vidéke 2005. szeptember 15. Vigyázat, Kábítószer! (idézetek a cikkből)
Ezek a legfontosabb idézetek a cikkből, a teljes cikket itt olvashatja el.
"VIGYÁZAT, KÁBÍTÓSZER!
A Bogárd és Vidékében július 7-én olvashatták jegyzetemet e témával kapcsolatban, mert sajnos térségünkben is terjedőben van a drog a fiatalok körében. Írásomra hevesen reagált a drogok legális fogyasztásáért harcoló mozgalom. Érvelésük félrevezető. Szerintük a drogok a lelkileg egészséges emberekre nem veszélyesek. Még ha így is lenne, akkor „pusztuljon a férgese?”
A drog játék a tűzzel, és ennek veszélyétől minden eszközzel meg kell védeni a fiatalságot."
"Vigyázat, kábítószer!
A fenti címmel jelent meg egy írásom lapunk július 7-i számában. Erre az írásra sokan reagáltak. Volt több telefonhívás is. Meglepett, hogy több levelet is kaptam interneten olyan helyekről, amelyek a kábítószer legális fogyasztásáért harcolnak. Számomra megdöbbentő e levélírók felfogása…"
"A drogok legális árusításáért és legális fogyaszthatóságáért harcolók jellemző érvelésével állunk szemben. Ők azt állítják, hogy ha valaki lelkileg egészséges, akkor bátran fogyaszthatja a drogokat, nem lesz neki ettől semmi baja, és mire húszéves lesz, akár abba is hagyhat(!)ja. Ha pedig lelkileg nem egészséges, vessen magára a szerencsétlen. A valóságos tapasztalatok ennek az állításnak ellentmondanak. Az orvosi vélemények egységesek abban, miszerint a kábítószerek fogyasztása már kis mértékben is súlyosan károsítja az egészséget. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a kábítószerről leszokni nagyon kevés embernek sikerül, főleg akkor, ha fiatalkorúról van szó. Tehát jobb nem játszani a tűzzel. Véleményem szerint nem az a szabadság, hogy szabadon fogyaszthatok kábítószert —mint ezt a drogfogyasztás liberalizálásáért harcolók állítják —, mert aki le akar szokni, az az állapota miatt már nem képes ugyanolyan szabadon, könnyedén azt mondani, hogy én ezután nem fogyasztok kábítószert. Mert ugyan mit ér az olyan „szabadság”, amire nem mondhatok ugyanolyan könnyedén nemet, mint amilyen könnyedén igent mondtam rá? Tudjuk, hogy a kábítószer okozta szenvedélybetegségtől való megszabadulás iszonyatos áldozatokat követel a drogfüggőktől és azok családjától egyaránt. Nem véletlenül jelent meg júliusban az az írásom az újságban. Ugyanis egyre több jel mutat arra, hogy térségünkben is megpróbál egyre nagyobb teret nyerni a kábítószer- kereskedelem. Itt is a kísértéssel szemben kevéssé védett fiatalokat, gyerekeket veszik célba az ebből anyagi haszonra szert tevő, gátlástalan bűnözők. A fiatalok, és különösképpen a gyerekek még kevéssé képesek belátni a következményeket, különösen, ha a kábítószer fogyasztására még divatot is teremtenek a kendermagos jelvényekkel, kargumikkal, kendőkkel, filmekkel, és azzal, hogy „az lesz a menő csávó, aki már kipróbálta a drogot”. Erre a veszélyre próbáltam felhívni magameszközeivel a figyelmet, és ezzel a kábítószeres körökben vihart arattam. A kábítószer-fogyasztás „szabadságjogainak védői” írásomért kipellengéreztek. Azt az írásomat elrettentő példaként idézték internetes honlapjukon:…"
"Amikor a fentiekről írtam a Bogárd és Vidékében, nem a levegőbe beszéltem, nem„mítoszról”, hanem nagyon is a valóságról szóltam. Ugyanis a kábítószeres „beetetésről” több forrásból kaptunk információkat, és ezért tartottuk fontosnak, hogy felhívjuk ennek veszélyére a szülők, pedagógusok figyelmét. Nos, azóta már tudjuk, hogy a veszély valós. Fejér megyében egyre terjed a kábítószer fogyasztása a fiatalok körében. Jelentős leleplezésekre is sor került. A kábítószerrel való fertőzöttség veszélyétől mindeddig megmenekült a Mezőföld déli része, Sárbogárd és környéke. Most azonban itt is megjelent a rém, és ennek veszélyét nem szabad lebecsülni, nehogy későn eszméljünk. Szeretném, ha nem kellene néhány hónap múlva netán a kábítószerrel kapcsolatban áldozatokról is beszámolni. Előzzük meg a bajt, figyeljünk gyermekeinkre és a fiatalokra!
"
Bogárd és Vidéke 2005. szeptember 15. Vigyázat, Kábítószer! (az általunk elküldött második levél)
Tisztelt Hargitai Lajos!
Örömmel olvastuk, hogy reagált az általunk elküldött levélre újságja hasábjain. Meggyőződésünk, hogy az ilyen jellegű eszmecsere elősegítheti a drogfogyasztók, a legális és illegális drogok körül kialakult képzetek pontosítását és a tévhitek eloszlatását. Tiszteletre méltó törekvés az olvasók tájékoztatása a pszichoaktív szerek potenciális veszélyeiről, nincs is hiány az ilyen jellegű írásokból a magyar sajtóban. Sokszor azonban ezek az írások naiv elméleteken és mítoszokon alapulnak, az állítások pedig igen gyakran nélkülözik a tudományos megalapozottságot. Az egyik ilyen alapvető hiba a differenciálatlanság: Amikor minden illegális pszichoaktív szert (az idegrendszerben változást előidéző anyagot) „A DROG” vagy „KÁBÍTÓSZER” gyűjtőnév alatt tárgyalnak, pedig ezek a szerek nagyon különböző tulajdonságúak, mind hatásukat mind pedig veszélyeiket illetően. Nem kevésbé differenciálatlan a „DROGFOGYASZTÓ” ábrázolása sem: ezekben a cikkekben egy kalap alá kerülnek a marihuánát alkalmanként fogyasztó egyetemi és főiskolás hallgatók, vagy középiskolás diákok, a heroint napi szinten használni kénytelen, a társadalom peremére sodródott marginalizált függőkkel. És nem csak a szerek típusában léteznek alapvető és sok cikkben teljesen figyelmen kívül hagyott különbségek, de egy adott szer esetében is nagyon eltérő használati minták léteznek: A tudományos vizsgálatok és felmérések alapján a legtöbb „Drogfogyasztó” alkalmi használó, vagy életében pár alkalommal kísérletező (hasznos e tárgyban a 2004-es Jelentés a Magyarországi Kábítószerhelyzetről című ICSSZEM dokumentum tanulmányozása). Vannak akik bizonyos eseményekhez, társadalmi aktivitáshoz kötik az illegális drogok fogyasztását, például hétvégi szórakozáshoz. Megint másmilyen azoknak a fogyasztási mintája, akik valamilyen feszültséggel járó helyzet kezelésére alkalmaznak pszichoaktív szereket, és tőlük is különböznek azok, akik kényszeresen, naponta és hosszú időn át élnek valamilyen szerrel. Ezeket a jelentős különbségeket könnyen megérthetjük, ha az alkoholfogyasztás mintáira gondolunk: egyértelmű a különbség a vasárnapi ebédhez egy pohár jóféle vörösbort kortyoló ember, és a reggelt is csak pálinkával elkezdeni képes problémás alkoholfogyasztó között. Az illegális drogok és fogyasztóik esetében sincs ez másként. Erre utalt az Ön cikkében a másik levélíró is: a tudományos eredmények által régen megcáfolt nézet az, mely szerint a „szer” lenne egyedül és kizárólag a problémák oka. Legalább ugyanannyira fontos a fogyasztó személyisége és környezete abban, hogy a drogfogyasztás – legyen az legális, vagy illegális drog – a maga és környezete számára problémássá váljon. Az, hogy véleményünk szerint differenciáltan kell a drogfogyasztás jelenségét kezelni, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy az illegális drogokat használók túlnyomó többsége se nem beteg ember, se nem bűnöző, hanem iskolába járó vagy dolgozó, gyermekeket nevelő ember, nem jelenti azt, hogy a problémás droghasználók helyzetét elintéznénk annyival, hogy „ ha pedig lelkileg nem egészséges, vessen magára a szerencsétlen”, mint ahogy Ön írja. A Társaság a Szabadságjogokért civil szervezet 10 éve védi a kábítószer-fogyasztók jogait, és kiáll a drogjelenség emberséges, valódi közegészségügyi szempontokat figyelembevevő és racionális kezelése mellett – amellett, hogy a nehéz sorsú drogfogyasztók a szerfogyasztásukkal járó ártalmakat csökkenthessék, a nekik járó egészségügyi ellátást és kezelést megkaphassák, és ne tegyen az állam olyan intézkedéseket, amelyek csak rontják a helyzetüket. Ez pedig már a drogpolitika területe: a tudományos eredményeken és nemzetközi tapasztalatokon alapulva állítjuk, hogy a drogfogyasztók büntetőjogi üldözése olyan, eredeti célját teljesíteni képtelen állami beavatkozás, amely azokat érinti a leginkább hátrányosan, akiknek problémája származik a drogfogyasztásból. Az elrettentést büntetéssel elérni szándékozó rendszer évi százmilliókat költ elemlámpás, vizelettesztes, megalázó drograzziákra, kényszerkezelésekre és bírósági eljárásokra. A „drog-függőt” a börtön nem „gyógyítja” meg, csak az esélyét csökkenti a változtatásra. Bűnözőt teremt belőle, rejtőzködésre kényszeríti, és megakadályozza, hogy segítséget kérjen, vagy biztonságosabbá tegye a fogyasztását például azáltal, hogy steril fecskendőhöz jut, amit a rendőrség nem vesz el tőle. A büntető drogpolitika a félelemből táplálkozik: a gyermekét féltő tájékozatlan és félretájékoztatott szülő félelméből. Ezt a félelmet és indulatot nagy részben a drogokról és drogfogyasztókról kialakult torzított tájékoztatás tartja fenn. A kábítószereket „rémként” „fertőzésként”, óriási tragédiaként, a kábítószer-fogyasztókat magatehetetlen „szabadságukban korlátozott” roncsként bemutató, a problémákat eltúlzó, elrettentő és ijesztgető célzatú kommunikáció azt éri el, hogy a drogfogyasztók továbbra is a leginkább elutasított társadalmi csoport maradnak Magyarországon, az állam pedig továbbra is megengedheti magának hogy agresszíven lépjen fel gyermekeink ellen, „hiszen az ő érdeküket szolgálja”. A médiában megjelent cikkekre ezért reagálunk tudományos tények felsorolásával. Ezért írtuk Önnek is, hogy a cikkében megjelent „beetetés” jelensége egy széles körben elterjedt, de a valóságnak nem megfelelő mítosz. A kábítószer-fogyasztás egyszerűen nem ilyen módon kezdődik el. Sajnáljuk, hogy a levelünkben szereplő hivatkozást nem említette meg válaszában. Örülnénk neki, ha megosztaná velünk a „beetetéssel” kapcsolatos tudományos forrásait, mert mi eddig nem találkoztunk ilyennel, csak cáfolatával. Érdemes elolvasni Demetrovics Zsolt pszichológusnak, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársának erről írt cikkét (Drogok és mítoszok, Népszabadság LXI/227, 2003. szeptember 29.). Szintén örömmel vennénk, ha megfelelő hivatkozásokkal támasztaná azt az állítását, hogy „az orvosi vélemények egységesek abban, miszerint a kábítószerek fogyasztása már kis mértékben is súlyosan károsítja az egészséget.” Vajon hogyan alkalmaznának fájdalomcsillapításra morfint (mely a heroin alapanyaga), a sclerosis multiplexben szenvedő betegek fájdalmainak és izomgörcseinek csillapítására pedig marihuána-kivonatot (Kanadában, Sativex néven), ha ez az állítás valóban igaz lenne? A gyógyszerek és „kábítószerek” közötti különbségtevés kulturális indulati és morális alapú politikai döntések, kevésbé tudományos és orvosi eredmények következménye. A gyógyszerekkel, legális és illegális drogokkal lehet élni és visszaélni is, van aki használja őket és van aki súlyosan függővé válik tőlük. A kép nem fekete vagy fehér. A problémás drogfogyasztás kialakulása valószínűtlen, hogy megelőzhető a veszélyek egyoldalú és túlzó bemutatásával, de ami biztosan elveszik általa, az az információforrásba vetett bizalom.
üdvözlettel,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
2005. július 7. Bogárd és Vidéke Vigyázat, kábítószer (olvasónk által elküldött levél)
Tisztelt Bogárd és Vidéke, Tisztelt Hargitai Lajos!
A lap július 7-i számában olvastam "Vigyázat, Kábítószer" című írásukat. Szerintem nagyon fontos és hasznos dolog, hogy felhívják a szülők figyelmét a helyes hozzállásra, hogy a családon belüli nyílt párbeszédet és őszinte segítségnyújtást támogatják, nem pedig a probléma rejtőzködésbe szorítását, ahol beláthatatlanul, öngerjesztő módon fokozódhatnak az esetleges problémák.
Emellett úgy látom, hogy a cikk bizonyos pontokban hamis képet fest a droghelyzetről és a fiatalok drogokkal való kapcsolatáról. Igaz, hogy a marihuána-tilalom következtében, szabályozás hiányában, árusítási korhatár hiányában a fiatalok nagyon könnyen juthatnak marihuánához. Az is igaz, hogy a szabályozás hiánya miatt az árusítók akármilyen elképzelhető módszert alkalmazhatnak, és a függőkből könnyen forgalmazókká válhatnak, tovább fokozva a jelenség öngerjesztőségét.
De amennyire én a szakirodalmat figyelemmel kísérem, nekem úgy tűnik, hogy a tapasztalatok szerint a drogdílerek nem árulják ingyen gyerekeknek a drogot, a marihuána-fogyasztók nagyrésze soha nem válik függővé, és a huszas éveik végére abbahagyja a füvezést.
Szerintem nem szerencsés a drogproblémát a tapasztalatoknak ellentmondva egy külső fenyegetésnek beállítani, ami bárkire lecsaphat, válogatás nélkül, mert ez a démonizáló megközelítés, a beetető-dílerekkel, és a magatehetetlen áldozat fogyasztóval, eltereli a figyelmet a problémák valódi forrásáról: a fiatal mentálhigiénés környezetéről és mentális egészségéről. Mert a drogbetegség valódi oka a drogfogyasztó lelkiállapotában van, nem a drogban. A drog a drogozás eszköze, nem pedig az oka.
Solti Gábor
Rajzfilmmel a gyógyászati marihuánáért
Amerikai aktivisták újabb és újabb fegyvereket vetnek be a kormánnyal szemben a gyógyászati marihuána legalizációjáért folytatott küzdelmükben, újabban már rajzfilmfigurákat is.
2005. augusztus 5. Reform Kábítószer az iskolánkban
Idézetek a cikkből:
"Napjainkban egyre fiatalabbak kerülnek szembe a droggal. Felreppentek hírek alsó tagozatosok beetetéséről, füvező 10-12 évesekről is. A legveszélyeztetettebb azonban a középiskolás korosztály. Helyzetüknél, életkori sajátosságaiknál fogva õk vannak leginkább kitéve a drog „csábításának”, és sokszor felkészületlenül állnak előtte. Ám nem csak a fiatalok tanácstalanok, sajnos a tanárok, nevelők sincsenek felkészítve, mit tegyenek, ha az iskolában felüti fejét a drog. Legtöbben nem ismerik fel a külső jegyeket, csak akkor lepődnek meg, amikor egy-egy „vécérazzia” során nem eldobott csikkeket, hanem fecskendőt, injekciós tűt találnak. Nem szabad a tanároknak ilyenkor szemet hunyniuk az eset fölött, nem szabad vaknak lenniük, vagy úgy tenni, mintha õk nem vettek volna észre semmit. Ha azt tapasztalják, vagy csak a gyanúja merül fel annak, hogy az iskolában „jelen van” a drog, tegyenek bejelentést a rendőrségen. A rendőrség minden bejelentést köteles kivizsgálni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha a 10. b osztályfőnöke bejelentést tesz, akkor arra egyből megrohanja az iskolát száz álig felfegyverezett kommandós. Felmerülhet az oktatókban a kérdés, hogy miért kellene felvállalniuk az iskolának a „besúgó” szerepét, azonban ez téves gondolkodás. A rendőrségi eljárásnak elsősorban nem az a célja, hogy börtönbe csukja az egy szál füves cigarettát elszívó ifjoncot. Figyelni kell a külső jegyeket, amelyek árulkodók lehetnek. Ilyen a zavart tekintet és viselkedés, a pupillák megváltozása (túl tág, túl szűk), hirtelen fogyás, sápadtság, állandó levertség stb. Sok esetben elég lenne egy alapos felkészítés, figyelmezetés, hogy a gyerek észbe kapjon, mert bármily hihetetlen, de nagyon sok „drogkarrier” kezdődik egyetlen szál füves cigarettával. Praktikus lehet, ha a tanárok a felvilágosításhoz segítségül hívják a rendőrség szakembereit, akik a DADA-program keretén belül teljes körű felvilágosítást adnak tanároknak, diákoknak egyaránt." KN., Budapest
2005. augusztus 5. Reform Kábítószer az iskolánkban (az általunk elküldött levél)
Tisztelt Szerkesztőség,
A Reform 2005. augusztus 5.-ei számában a „Kábítószer az iskolánkban” c. olvasói levél írója arra buzdítja a tanárokat, hogy tegyenek feljelentést, ha tudomásukra jut diákjuk drogfogyasztása. A szerző, aki iskolai vécékben eldobált fecskendőkről és „füves cigarettával” kezdődő drogkarrierekről beszél, úgy tűnik nincsen tisztában sem a drogfogyasztás jelenségével, sem pedig azzal, hogy mivel jár, ha egy tanár feljelenti a diákját. A legfrissebb 2003-mas adatok szerint a 14-16 éves budapesti diákok 24,7 %-a fogyasztott már életében valamilyen tiltott drogot (leginkább marihuánát), ugyanakkor valamennyi rendelkezésre álló kutatási eredmény azt mutatja, hogy a drogot próbáló, iskolában tanuló fiatalok többsége ma is első sorban próbálkozó vagy alkalmi fogyasztó, közülük nagyon kevesen válnak rendszeres (túlnyomó részben marihuána) használóvá, legnagyobb hányaduk pedig a marihuána-fogyasztást egyszerűen kinövi. Sem nekik, sem azoknak, akiknek valóban problémájuk származik a drogfogyasztásból, nem segít, ha a tanárjuk rendőrt hív rájuk.
Ha a tanár rendőrt hív a tanulóra és a fiatalnál, vagy vizeletében kábítószert találnak, kötelesek büntetőeljárást indítani, eszköztárukban a motozás, házkutatás, előállítás, kihallgatás, vizelet- vagy vérvétel szerepel. A fogyasztó gyanúsított az eljárásban, a tanárt, osztálytársakat és a szülőt pedig tanúként hallgatják ki az ügyben. A drogfogyasztáson kapott fiatalt nagy valószínűséggel fél éves elterelésre (kényszer-gyógykezelésre) irányítják, melynek letelte után megszüntetik az ellene indított eljárást. A büntetőeljárás után a diákok sem tanáraikkal, sem egymással nem fognak többé őszintén beszélni a kábítószerekkel kapcsolatos gondjaikról. A mai napig nincsen bizonyíték rá, hogy ez a procedúra változtatna a fiatalok drogfogyasztási szokásain, de a meghurcoltatás, és a rájuk ragasztott „drogos” bélyeg, valamint az iskola iránti teljes bizalomvesztés, biztos hogy nem segíti elő egészséges személyiségfejlődésüket, és iskolai sikereiket. Egy ilyen eljárással ráadásul nem a terjesztőket érik tetten, helyette a kábítószert fogyasztó fiatalokat és családjukat hurcolják meg.
A fiatalok tanulni járnak az iskolába, melynek feladata ehhez biztonságos környezetet biztosítani. Nem biztonságos környezet az, ahol bűnözőként tekintenek rájuk. A sikeres drogprevenció, a problémás-droghasználat megelőzésének alapja, és egyetlen hatékony eszköze az őszinte, kölcsönös bizalmon alapuló kommunikáció. Ha a diák nem fordul bizalommal a pedagógusához, elvész a hatékony segítségnyújtás lehetősége. Nem lehet többé bizalomról beszélni, ott, ahol a tanulóra saját tanárja hív rendőrt. A gyermekek és a tanárok érdekét egyaránt az szolgálja, ha nem a félelem diktálja lépéseiket.
Az európai civilek hálója
A marginalizált társadalmi csoportok felzárkóztatását és érdekvédelmét tűzte zászlajára egy új európai civil hálózat, amely első találkozóját múlt héten tartotta Hollandiában. ÚJ KÉPEKKEL!
Reform 2005. augusztus 05. A kábulathoz való jog (idézetek)
"– Kábulathoz való jog pedig nem létezik – mondta tavaly Holló András, még mint az Alkotmánybíróság elnöke, miután a testület megsemmisítette a büntető törvénykönyv néhány, drogfogyasztásra vonatkozó fejezetét. Ismeretes: ezeket, a korábbiakhoz képest enyhébbnek mondható paszszusokat már a jelenleg regnáló MSZP-SZDSZ kormány hivatali időszakában fogadta el a parlament. Pedig az elmúlt években Európa-szerte szinte mindenhol egyre szigorúbban lépnek fel a drogfogyasztók ellen. Svédországban például napjainkra olyan méretű egészségügyi és családügyi konfliktust generált a `70-es évek liberális kábítószer-politikája, hogy a kormány a polgárok követelésére áttért a tiltó drogpolitikára. Eközben hazánkban a szabaddemokraták és a párthoz kötődő civilek mindent megtesznek azért, hogy a büntető törvénykönyv módosítása révén a kábítószer-fogyasztást kivegyék a büntetendő kategóriából. Emlékezetes, hogy az SZDSZ szellemi holdudvarához sorolható Kendermag Egyesület a közelmúltban "polgári engedelmességi" mozgalommal kampányolt a drogliberalizáció mellett. Amúgy az SZDSZ-hez köthető liberális értelmiségiek közül a kendermagosokhoz az utóbbi időben csatlakozott Csiszár Jenő, Erdélyi Dániel, Garas Dániel, Hajós András, Jancsó Miklós, Jutasi Tamás, Konrád György, Mohaman, Müller Péter Sziámi, Paizs Miklós, Palotai Zsolt, Spitzer Gyöngyi Soma, Szőke András, Tóth Györgyi, Török Ferenc és az Anima Sound System együttes."
Reform 2005. augusztus 05. A kábulathoz való jog (a Drogriporter levele)
Tisztelt Szerkesztőség,
A Reform 2005.augusztus 5.ei számában a „Kábulathoz való jog” c. cikkben több olyan állítás is szerepel amely a tények ismeret6ében nem állja meg a helyét. A cikk tévesen állította, hogy „az elmúlt években Európa-szerte szinte mindenhol egyre szigorúbban lépnek fel a drogfogyasztók ellen”. Éppen ellenkezőleg: Az európai trendek egyértelműen a fogyasztók büntetőjogi fenyegetettségének elhárítása irányába mutatnak, legutóbb az Egyesült Királyságban, Németországban (Berlinben) és Belgiumban enyhítettek a kannabisszal kapcsolatos jogszabályokon. 2004-ben Oroszországban is dekriminalizálták a kábítószerek csekély mennyiségben, saját használatra történő tartását. A legtöbb EU-tagállamban az illegális drogok személyes használat céljából történő tartása alapesetben nem von maga után büntetőeljárást, és nem fenyegetik az érintetteket börtönnel. Az "elterelés" is többnyire csak azokra a problémás droghasználókra vonatkozik, akik napi drogadagjuk beszerzése érdekében kisebb vagyon elleni bűncselekményeket követnek el, és nem az alkalmi marihuána-fogyasztókra, mint Magyarországon.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai honlapjáról (www.drogriporter.hu) letölthető egy táblázat, amelyben részletesen összegyűjtöttük az egyes EU-tagállamok drogjogi szabályozásának jellemzőit. Az európai országok jogi szabályozásairól további információkkal szolgál az EU Drogmonitorozó központjának (EMCDDA) összefoglalója.
A másik állítás, miszerint „Svédországban például napjainkra olyan méretű egészségügyi és családügyi konfliktust generált a `70-es évek liberális kábítószer-politikája, hogy a kormány a polgárok követelésére áttért a tiltó drogpolitikára” hasonlóképpen félrevezető. Svédországban 1977-ben hirdették meg a drogmentes ország célját, kevésbé a valós problémákon, mint egy Nils Bejerot nevű orvos tanulmányain alapulva, mely tanulmányok érvényességét azóta egyértelműen megcáfolták. A svéd drogpolitika a terjesztők elfogásáról az 1980-as években tért át a drogfogyasztók üldözésére, az ellenük bevezetett szankciók (vizelet és vérvizsgálat, börtön, kényszergyógykezelés stb.) azóta egyre szigorúbbá váltak.
A kilencvenes években megdupázódott a drogra szakosodott rendőrök száma[1]. 1993 és 1998 között 40%-al nőtt az eljárások száma[2]. 2002-re a börtönök lakóinak fele droghasználók tették ki[3.
Az ország droghasználati adatai ugyanakkor nem támasztják alá, hogy a szigorú tiltó drogpolitikának hatása lett volna a kipróbálók és alkalmi droghasználók számára. Az illegális drogokat kipróbálók száma a „liberális” hetvenes években kezdett el csökkenni, az egyre szigorúbbá váló kilencvenes években pedig ugrásszerű növekedésnek indult[4]. A problémás droghasználók (az injektáló szerfogyasztó vagy, hosszú idejű/rendszeres opiát, kokain és/vagy amfetamin használó) száma pedig, a hetvenes évek végétől napjainkig folyamatosan növekedett, jelenleg 25 ezerre becsülik[5] a számukat, amely a teljes népességhez viszonyítva, magasabb mint Hollandiában.
A problémás droghasználat elterjedtsége kevésbé függ attól, hogy hányan próbálnak, vagy használnak időnként illegális szereket. A drogabúzus kialakulásának alapjai ugyanott keresendők, mint az alkohol függőségé. A tanulmányok időről időre azt mutatják, hogy a marginalizáció, a nehéz élethelyzetek, a szegénység és kilátástalanság, a családi konfliktusok és tragédiák, a munkanélküliség, a lelki problémák, a szociális védő-faktorok hiánya az amely veszélyeztetetté tesz a droghasználat abúzív, problémás használata iránt. A városiasodás, a bevándórlók és városi peremvidékek marginalizációja, a munkanélküliség pedig egyre inkább érinti Svédországot is.
Az egyre szigorúbbá váló svéd drogpolitika nem volt képes csökkenteni a problémás droghasználatot, de a drogmentesség ideájával gátját szabja a nehéz sorsú droghasználók problémáinak és a droghasználattal járó ártalmak csökkentésének. A droghalálozások (mind a „tű végi”, mind pedig a közvetett) folyamatosan emelkedtek a 70-es évektől kezdve Svédországban. Az átlag halálozási arány 2-5 szörösét becsülik a „drogfüggők” körében. A heroinhasználók halálozási értékei kétszer magasabbak Stockholmban, mint bármely más európai városban, és kétszer több a svéd amfetamin-használók értékeinél[6]. Az intravénás droghasználók nem jutnak steril tűhöz a patikákban, az egész országban két tűcsere-program működik. A közös fecskendőhasználattal terjedő fertőzések egyre terjednek az intravénás droghasználók között. Az opiát-függők heroinját helyettesítő, a HIV-megelőzésben, a droghasználók egészségügyi, lelki és szociális helyzetének javításában és a bűnözés minimalizálásában bizonyítottan hatékony metadon-programok nem megfelelő számban, és szinte teljesíthetetlenül kemény kritériumokkal érhetők csak el.