Az FBI olyanokat is szívesen látna sorai között, akik korábban füvet szívtak.
Drága rendőreink
A TASZ munkatársának cikke a Magyar Narancsban a rendőrségi tömegsport közkedvelt formájáról, a diszkórazziákról.
Magyar Hírlap 2005. október 3. A drogfüggő az ideális adatlopó (a Drogriporter levele)
Tisztelt Szerkesztőség,
A „Drogfüggő az ideális adatlopó” című cikk (Magyar Hírlap, 2005. október 3. Németh Márk) a kanadai és amerikai metamfetamin használók adatlopásban való részvételét egyértelmű és jelentős problémát okozó tényként mutatja be anélkül, hogy az állításokat alátámasztó valódi kutatásokra hivatkozna anekdotikus beszámolók helyett. Valódi és érvényes adatok hiányában kérdés, hogy ez a hír több-e a metamfetamin használat körüli hisztériakeltés egy újabb epizódjánál.
Az „Amerika legveszélyesebb drogja” körüli sajtófelhajtás, csakúgy, mint a használói elleni szigorító állami intézkedések az adatok fényében nem arányosak a probléma súlyosságával. A „veszedelmes járvány” koránt sem terjed futótűzként, az amfetamin-használat nem növekedett jelentősen az utóbbi években Amerikában, sőt egyes kutatások szerint a metamfetamint valaha kipróbálók száma is csökkent 1999-óta.(1) Mint minden legális és illegális drog esetében, a metamfetamint használók túlnyomó többsége is próbálkozó vagy alkalmi fogyasztó. A fogyasztási mintákban is jelentős különbségek vannak a metamfetamint a hiperaktivitás, narkolepszia, vagy súlyproblémák kezelésére gyógyszerként szedő gyerek vagy háziasszony, a tanuláshoz speedet használó egyetemista, a havonta rekreációs célból fogyasztó üzletember, és a kényszeresen használó „függő” között. Minden amfetamin típusú stimulánst fogyasztó emberre általánosítani a „túlpörgött, magas adrenalinszintű drogfüggők” sztereotípiáját hasonló tévedés, mint a problémás használók esetleges adatlopási bűnözését általánosítani az amfetamin-használók, vagy akár a „drogfüggők” többségére.
A cikk állításának valóságtartalma, miszerint a „ metamfetaminhasználók rendszeresen vesznek részt phishing, azaz adathalász e-mail kampányok lebonyolításában” többek között ezért is igen kétséges. Az Amerikai Egyesült Államokban az adatlopásos csalások ugrásszerűen megnövekedtek az elmúlt években, a Szövetségi Kereskedelmi Felügyelet (FTC) felmérése szerint 2003-ban adatlopással 53 milliárd dollár kár keletkezett, ebből 5 milliárd dollár közvetlenül a magánszemélyeket érintette.(2) Valószínű, hogy az amfetaminokat stimuláns és teherbírást növelő hatásuk miatt használják olyanok is, akik ezeket a bűncselekményeket elkövetik, de hogy hányan „amfetaminfüggők” az adatlopók közül, arról nincs adat, ahogy nem tudjuk azt sem, hányan követik el ezeket a bűncselekményeket a tea, kávé vagy nikotin stimuláns „hatása alatt”.
A problémás metamfetamin-használó kisebbség között szintén akadhatnak olyanok, aki kellő ismerettel rendelkeznek az internetes adatlopás lebonyolításához, így ebből a forrásból szerzik meg a pénzüket, de hogy hányan képesek erre és hányan teszik ezt meg közülük valóban, arról szintén nem áll rendelkezésre megbízható statisztika.
A cikkben említett források valódi kutatásra nem hivatkoznak, csak orvosi és rendőrségi becslésekre. Az említett rendőrségi kutatásban (3) telefonon kérdeztek meg 500 megyei bűnüldöző hatósági alkalmazottat, hogy mit gondolnak, a metamfetamin használat hozzájárult-e a különböző bűncselekmények növekedéséhez. Az adatlopásra a tisztviselők 27%-a válaszolta azt, hogy szerinte igen (egyébként erre a bűncselekményre válaszoltak igennel a legkevesebben). Az eredmények nagyjából egy közvélemény-kutatásnak megfelelő érvényességgel bírnak, nem beszélve arról, hogy a kérdések előtt az alkalmazottakat megfelelően tájékoztatta a kérdező arról, hogy „mint bizonyára Ön is tudja, a metamfetamin használat dramatikus mértékben megnövekedett az ország megyéiben…”. (4)
Anekdoták és néhány szélsőséges eset általánosítása alapján nem szerencsés olyan súlyos értékítéleteket alkotni, mint hogy a „drogfüggő az ideális adatlopó”, amíg nem áll rendelkezésre olyan információ, ami ezt valóban alá is támasztaná.
Ezt az olvasói levelet a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai weboldalának a www.drogriporter.hu -nak Médiamonitor programja részeként kapták. A Médiamonitor program célja, hogy figyelje és olvasói levelek segítségével tudományos alapokon nyugvó tényekkel korrigálja a sajtóban megjelent, legális és illegális drogokkal kapcsolatos tévedéseket és pontatlan információkat. A cikkben foglaltak kritikája felkerül a honlapunkra, melyet ezúttal szeretném szíves figyelmükbe ajánlani.
Munkájukhoz további sok sikert kívánva,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1084, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
Források:
Veszélyben a tűcsere és a metadon
A magyarországi ártalomcsökkentő szervezetek tegnapi megbeszélésén kiderült, hogy a tűcsereprogramok puszta léte is veszélybe került a pénzügyi és jogi akadályok miatt.
Ecstasy és Parkinson-kór
Korábban azt hitték, az Ecstasy Parkinson-kórt okozhat: jelenleg már arról folyik a vita, hogy miként használható ugyanezen betegség gyógyításában.
Marihuána és autózás
Egy amerikai vizsgálat szerint az alkohol és kokain mérhetően növeli a balesetokozás kockázatát, míg a marihuánánál ez a hatás nem igazolt.
Népszava 2005. augusztus 15. Megölném magát pár millióért (a Drogriporter levele)
Tisztelt Szerkesztőség!
Scipiades Erzsébet „Megölném magát pár millióért” című cikke (Népszava 2005. augusztus 15.), bár kétségtelenül hatásos írás, az intravénás kábítószer-fogyasztás jelenségét meglehetősen torzított, sztereotíp módon mutatja be. A cikkben az intravénás droghasználók olyan gátlástalan bűnözőként vannak bemutatva, akik napi adagjuk érdekében akár gyilkolnának is, lelkiismeret furdalás nélkül. A tolvaj – rabló – és a „mámorban” potenciális gyilkossá váló drogfogyasztó hamis képe az ilyen írások révén terjedt el a köztudatban, olyannyira, hogy jelenleg Magyarországon a drogfogyasztók az a csoport amelyet a társadalom a legjobban elutasít, és akiktől a legjobban fél. A cikkben bemutatott fiatalok egyáltalán nem tipikus példái a budapesti intravénás drogfogyasztóknak. A Drogprevenciós Alapítvány tűcsere programjának munkatársaként saját tapasztalatom alapján állítom, hogy a túlnyomó többség nem lop vagy rabol és nem bánt senkit, sokan közülük munkába és iskolába járnak. Az intenzív „problémás” heroin-használók ugyanakkor sokszor valóban lopásokból szerzik be a pénzt adagjuk előteremtéséhez, de a „beszerzései bűnözés” csökkentésére éppen az a módszer a leghatékonyabb, amelyet a cikk oly negatívan, hatástalan állami drogellátásnak írt le. A metadon-kezelés ugyanis világszerte az opiát-függőség leghatékonyabb formája, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrég a létfontosságú gyógyszerek listájára is felvette, hogy ez a gyógyszer széles körben elérhetővé váljon minden rászoruló számára. Éppen a metadon-kezeléssel (az illegálisan beszerezhető opiátokat helyettesítő szer rendszeres juttatásával, orvosi ellenőrzés mellett) lehet a beszerzési bűnözést a leghatékonyabban csökkenteni, a klienst a kezelésben tartani, az illegális szerhasználatot minimalizálni és az életkörülményeket jelentősen javítani, a testi és lelki egészséget fejleszteni és újra munkaképessé tenni azt, akinél a puszta szermentesség nem volt reálisan kitűzhető cél, úgy hogy közben ez a leginkább költséghatékony kezelési forma. Magyarországon a metadon-fenntartó kezelés szélesebb körben elérhetőségére van szükség, becslések szerint a magyar opiát-fogyasztóknak mindössze 6-10%-a részesül ilyen kezelésben, míg az Uniós átlag 50%.
A cikkben a budapesti intravénás droghasználók körében előforduló hepatitis fertőzésről nyilvánvalóan hamis adatot adtak meg (90%), ráadásul úgy, hogy nem részletezik, a fertőzés melyik fajtájáról is van szó. Megbízható adatokkal jelenleg nem rendelkezünk, a különböző nem reprezentatív felmérések szerint a szám harminc százalék körüli (ami sajnos szintén igen magas szám).
Szintén téves adat, miszerint a budapesti tűcsere programok (A Baptista Szeretetszolgálat, a Drogprevenciós Alapítvány és a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia) mindössze egy százalékát érnék el az intravénás drogfogyasztóknak. A Drogprevenciós Alapítvány Hollán Ernő utcai tűcsere programja például 2004-ben 495 embert ért el (3590 találkozás során), 42021 tűt adva ki és 25001 darab használtat gyűjtve be megsemmisítésre.
Fontos dolog az olvasók tájékoztatása a nehéz sorsú emberek helyzetéről, de nem segítünk rajtuk azzal, ha hamis adatokat közlünk és szélsőségesen torz képet festünk róluk.
Ezt az olvasói levelet a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai weboldalának a www.drogriporter.hu -nak Médiamonitor programja részeként kapták. A Médiamonitor program célja, hogy figyelje és olvasói levelek segítségével tudományos alapokon nyugvó tényekkel korrigálja a sajtóban megjelent, legális és illegális drogokkal kapcsolatos tévedéseket és pontatlan információkat. A cikkben foglaltak kritikája felkerül a honlapunkra, melyet ezúttal szeretném szíves figyelmükbe ajánlani.
Munkájukhoz további sok sikert kívánva,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
Népszava 2005. augusztus 15. Megölném magát pár millióért (részletek)
Idézetek a cikkből. A teljes cikket el lehet olvasni itt, regisztráció után.
"Megölném magát, mondta Újpesten, az utcán G., a huszonhét éves drogos, miközben tűt cserélt. Ha biztosan tudnám, hogy van pár milliója, akkor tarkón lőném. Az utcán. Nekem magával nincs bajom. De pár százmillióért a barátomon kívül én bárkit. Maga akarta, hogy őszintén beszéljek. Hát lelőném.
Megölném magát – mondta Újpesten, az utcán G., a huszonhét éves drogos, miközben tűt cserélt. Használtért kapott újakat a Baptista Szeretetszolgálat utcafrontosaitól. – Ha biztosan tudnám, hogy van pár milliója – mondta az autóklub mögött -, akkor tarkón lőném. Az utcán. Nekem magával nincs bajom. Sem mint újságíróval, sem mint nővel. De pár százmillióért a barátomon kívül én bárkit. Most mi van? Megbántódott? Maga akarta, hogy őszintén beszéljek. Hát lelőném. Szenczy István, a Baptista Szeretetszolgálat egyik utcafrontosa és mobil tűcsereprogramjának vezetője szerint öt-tíz év múlva az emberek nem azt fogják látni, hogy a padokon piálnak a hajléktalanok, hanem azt, hogy éppen szúrnak. Akkorra alakul ki ugyanis a kábítószeres hajléktalanoknak az a rétege, melynek tagjait ma még eltartják a szülők.
…
Államilag támogatott drogfüggők vagyunk – mondta az újpesti autóklub mögött G., a huszonhét éves drogos. – Mert a metadon, amit orvos ír föl, ugyanolyan függőséget okoz, mint a heroin. Vagy rosszabbat. Két éve szedem a metadont. Napjában kétszer. Az ember bemegy az orvoshoz, elmondja, hogy drogos. Heroin és speed, már tíz éve, és le akar állni. Akkor is ezt mondja, ha egyáltalán nem ezt akarja, csak anyagot. Kész színjátszó kör. A drogos azt mondja: doktor úr, le akarok állni, legyen szíves gyógyszert adni, és akkor megkapja ingyen az adagját, amitől elméletileg nem lenne olyan beteg egész nap. Aki nem akar leállni, az legalább nem ilyen betegen megy lopni, csalni, hazudni és rabolni. Itt, Újpesten van olyan bolt, ahová be sem engednek – mondta G., aki tizenhét évesen még nyolcvanöt kiló volt, ma meg jó, ha ötven. Most tárgyalási szünet van a bíróságokon, de szeptemberben majd megkérdezi a bírónő, miért loptam, én meg dehogy fogok arról beszélni, hogy drogos állapotban, mert akkor még jobban büntetnek. Inkább azt mondom, vagyonszerzés céljából loptunk elemet, piát, csokit. Még olyan abszurd dolgot is, mint az óvszer, pedig egy igazi heroinistát nem igazán érdekel az, hogy van barátnője vagy sem. Csak az anyag, annak megszerzése a fontos. Ez az életcél. Az óvszert is el lehet adni. Van rá ember, vannak rá boltok, ahol az árut így szerzik be, és fizetnek érte hatvan-hetven százalékot. Vagy ötvenet. Az ember vagy elfekszik és szenved, vagy alapjáraton, de mindennap nyom, és akkor vagy bemegy a boltba lopni, vagy letépi az utcán valakiről a nyakláncot, vagy körbecsöngeti a házat, és ha nincs otthon senki, berúgja az ajtót, és máris van pénz.
…
Az utcafrontosok azért, hogy feltérképezzék a várost, fél éven át járták Budapest gyógyszertárait. Azt tudakolták, hol fogy a legtöbb fecskendő. Egy újpesti patikus arról beszélt, nem adtak fecskendőt egy drogosnak. Erre öt perc múlva visszajött, és pisztollyal rabolta ki a gyógyszertárat. A patikusok örülnek a misszió vállalkozásának, hogy az utcai drogosoknak steril cseretűket adnak. Tavaly háromezer-kettőszázat, több száz tűt meg úgy szedtek össze közterekről, parkokból, bokrokból, lakótelepekről, háztetőkről, játszóterekről; a nyílt drogfogyasztás Budapesten is megjelent. Az egyik lakótelepi kisgyerek mesélte, hogy utánozva a nagyokat, egy földről felszedett injekciós tűvel ő is szúrt egyet a karjába. Előfordul, hogy az oldalán összegraffitizett Cserebogárt tizenegy évesek keresik fel, és arról beszélnek, az iskolában, a vécében a füvezés mindennapos dolog; ma ez a menő. Múltkor az utcafrontosok egy ötéves kislánytól kunyerálták el a szipus zacskóját. Szenczy István szerint Budapesten a masszív heroinisták, az intravénás droghasználók száma két-háromezerre tehető.
…
Bemegy az ember a patikába mondta G. -, kér fecskendőt, és nem adnak neki. Merthogy tudják, mire kell, mert jártam már náluk egyszer-kétszer elvarázsolva. Aki életében még nem csinálta, az azt hiszi, hogy amikor az ember benyomja magát, másik világba kerül, ahol minden rózsaszínű. Ha az ember normálisat lő, akár a legjobb ismerősömet is kivégezhetik előttem, nem tiltakozom; végignézem. De kilenc év után ilyesmit átélni már nagyon nehéz. Eleve jó cucc kell hozzá. Fogod az anyagot, beleteszed a kanálba, kifőzöd, benyomod a vénádba, és ki tudja, mit vettél? Jót vagy rosszat? Szitkozódsz, mert nem érzel semmit vagy fú, de jó volt. Vagy de jó volt, csak nem ébredsz föl többé. Persze, hogy az összes lövésben benne van, hogy számodra ez lesz az utolsó.
A drogfüggőségtől, vallják az utcafrontosok, meg lehet szabadulni. Ellenben a HIV-, a hepatitisvírustól vagy a büntetett előélettől nem. Az utcafrontosok drogosainak mintegy kilencven százaléka hepatitisszel fertőzött.
…
Kapzsikká lettek az emberek, a dílerek. Jó, rendben, övék a kockázat is, bár azt azért tudnia kell, hogy minden drogosnak akad olyan időszaka, amikor maga is árul. Most meg nincs kitől anyagot venni a környéken. Meghalt mind. Ne jöjjön nekem a lelkiismerettel. Ha valaki azt mondaná, adna a maga megöléséért jó pár milliót, két másodpercig, ha gondolkoznék. Én még annyit sem – mondta P. Most mit izél, elmagyaráztam, nem személyeskedésből ölnénk meg, de maga is tudja, hogy pénzt csak pénzből lehet csinálni. Az apámnak van. Milliomos kis gyökér. Van háza Pomázon meg Németországban, kapcsolatot nem tartunk. Az anyámat meg kilencéves koromig nem is láttam. Ő elvolt a nevelőapámmal, én meg a nagyszülőkkel. Hagyjon már a boldogsággal. Nem érdekel, mikor éreztem olyat utoljára. Annak örülök, ha reggel még fölkelek. Minek. Látja, ilyen a hülye anyagos gondolkodás. Hogy azt is minek. Mert hogy államilag támogatott drogfüggők lettünk; heroint már csak havonta egyszer nyomok. Mit tud maga a leállásról? Az vagy jön, vagy nem. És akkor beledöglesz. Vagy bevisznek a börtönbe, és ott állsz le. Vagy elmégy vidékre, rehabra. Aztán visszajössz egy év múlva, ugyanabba a környezetbe, és visszaesel. Mert ha azt kérdezik, kérsz? te mindig igennel felelsz.
Az utcafrontosok szerint a drogfogyasztók nem bűnözők, nem áldozatok, nem istentől elfordultak, hanem olyan, köztünk élő emberek, akik nem jobbak és nem rosszabbak nálunk. Csak vannak problémáik, amik lehetnek átmenetiek vagy hosszú távúak, esetleg élethosszig tartók. Elhanyagolhatók, komolyak, súlyosak vagy végzetesek. Megállíthatók vagy megállíthatatlanok. Az utcafrontosok, akik között jó pár egykori hosszú drogos is van, egyvalamiben biztosak. Abban, hogy segíteni kell.
Betegséget árulnak
Egy nemrégen megjelent könyv szerzői szerint a legális drogbiznisz mesterségesen kreál nekünk újabb és újabb egészségügyi problémákat, hogy minél több gyógyszert adhasson el.
Virágozzon ezer virág?
Az afgán fővárosban, Kabulban ma nyitották meg azt a nemzetközi konferenciát, amelynek fő témája az ópiumtermelés jelenlegi szabályozása és annak alternatívái.