Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Az idei új év igazi kulturális csemegével indult: a MÜPA-ban néztük meg Haydn Évszakok című oratóriumát. Először volt szerencsém Fischer Ádám karmestert élőben munka közben látni. Meg kell mondjam, lenyűgöző élmény volt. Ebbe a nem túl nagy termetű, immár a 70-es évei második felében járó emberbe annyi energia és kreativitás szorult, amit húszévesek is megirigyelhetnének. Valósággal ugrál a pódiumon, és kézmozdulatairól leginkább a spanyol polgárháború anarchista forradalmárai jutottak eszembe, amint ökölbe szorított kézzel kiáltják: No pasaran! (Nem törnek át!)
Mindig nagy hatással van...
Valahol jelképesnek éreztem, hogy éppen az idei év végén hunyt el Jimmy Carter volt amerikai elnök. 101 éves volt. Halála, a második Trump-elnökség előestéjén, egy korszak végét is jelenti. Carter egy olyan politikai örökséget képviselt, aminek ebben a Trump nevével fémjelzett igazság-utáni korszakban már nincsen helye. Nehéz lenne ugyanis nagyobb szakadékot elképzelni két elnök között, mind emberi, mind politikusi minőségben, mint ami Cartert Trumptól elválasztja. Megérdemli, hogy az év utolsó napján még tisztelegjek az emléke előtt.
Kezdjük azzal, hogy Carter nem volt különösebben...
A Drogriporter egyik fontos küldetése, hogy formálja a közvéleményt egy sor érzékeny társadalmi kérdésben. Íme néhány emlékezetes médiaszereplés 2024. esztendőből. Ha fontosnak tartod a tájékoztató munkánkat, kérlek, Te is támogasd a Drogriportert, nélküled nem megy!
Hány Magyarország is van valójában?
Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, miközben a Népszava riportját olvastam azokról az észak-magyarországi szegényekről, akiknek nincs mivel fűteniük a téli hidegben. Nincs – mert nincs rá pénzük, hogy tűzifát vegyenek. Annak ugyanis köbmétere 35 ezer forint, és 10 köbméter alatt nem is szállítják ki. Egy minimálbérből, közmunkából, rokkant-nyugdíjból stb. élő embernek esélye sincs arra, hogy legálisan szerezze be a tüzelőjét.
Ezért aztán illegálisan lopják a tűzifát az erdőből. Felkerekedik a falu apraja-nagyja. Csak annyit visznek, hogy...
Egész nap folyamatosan emlékezünk. Még akkor is, amikor éppen ennek nem vagyunk tudatában. Amikor nem is gondoljuk végig, mit csinálunk – csak csináljuk. Mert olyan tevékenységet végzünk, amit az agyunk már teljesen robotpilótában képes végezni.
Elindulunk a kocsival. Feltesszük főni a kávét. Kinyitjuk a bezárt ajtót. Megmossuk a fogunkat.
Ezek olyan dolgok, amiket valószínűleg 5 vagy 10 éve is éppen így csináltunk volna. Rossz és jó szokások egyaránt: behuzalozódtak az idegrendszerünkbe.
És akkor ott van még ezernyi dolog, ami viszont nagyon is aktuális emlék – ami...
Milyen is a jó gyerek?
Sokféle felnőttel beszélgetve arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy sokaknak az számít „jó gyereknek”, aki úgy van jelen – mintha igazából ott sem lenne. Jelenlétével nem okoz gondot, bosszúságot a felnőtteknek. A gyerekre még ma is sokan úgy tekintenek, mint menedzselendő problémára. Annál jobb, mint kevesebb figyelmet, energiát igényel a szülők részéről.
„Milyen szépen eljátszik magában!”
„Egyedül végigalussza az éjszakát!”
„Soha nem sír.”
„Jól nevelt, mindig szót fogad.”
...
„A karácsonyt mi még komolyan vesszük, ellentétben Európa nyugati felével,” jelentette ki Sulyok elnök úr.
Hát igen, ha valamit, akkor a karácsonyt tényleg komolyan vesszük mi, magyarok. A magyar emberek szíve ilyenkor csordultig tele van hittel és szeretettel. Erről bárki meggyőződhet, aki karácsony előtt elmegy vásárolni valamelyik belvárosi plázába. Ahol a tömegek szinte vallásos önkívületben tülekednek a szeretetről áradozó elcsépelt slágerek ritmusára, elszántan könyökölve a századik felesleges ruciért vagy kacatért. És ha kell, akár ölre is mennek érte egymással....
„A lelkiismeret, kedvesem, egy bot, mindenki kezébe veszi, hogy a szomszédját megverje vele, de önmaga ellen sohasem használja,” mondja Lousteau, a dörzsölt, cinikus újságíró Balzac az Elveszett illúziók című regényében.
Balzac, a 19. század egyik legnagyobb regényírója, nem szenvedhette az újságírást. Intellektuális prostitúciónak tartotta. Pedig ő már nem láthatta, hogy a következő, és a még utána következő évszázadban milyen mélyre képesek süllyedni az írástudók. Hogy milyen sokan, milyen könnyen eladják a lelküket.
Ez jutott eszembe, amikor az egykor szebb napokat...
Esther Strauss osztrák szobrásznő megtette azt, amit előtte kevesen mertek: szoborba öntötte a vajúdó, szülő Mária alakját. Félreérthetetlen pozícióban, ahogy a képen is látszik. A művet a linzi katedrálisban állították ki. Egészen addig, amíg aztán ismeretlen vandálok megrongálták a szobrot – lefejezték Máriát. Persze tették mindezt a katolikus hit buzgó védelméből. Hiszen ki hallott már ilyen botrányról, hogy Máriát szülés közben ábrázolják?
Kevés jelentősebb esemény van a nyugati zsidó-keresztény kultúrkörben, mint Jézus születése. Az elmúlt kétezer évben számtalan művész...
Tegnap szólt a Várban a Felicita. Méghozzá nem csak amúgy magnóból, mint a régi házibulikon. Hanem a szerzőt, Al Bano-t személyesen hozták el, hogy elénekelje. Van az a pénz. Ropta rá az egész NER-elit nép elől hermetikusan elzárt Lovarda épületében, ahol Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter házasodott össze a Hír TV egyik bemondójával. Az igazi NER románc: ahogy a lány ránézett a fiúra a stúdióban, rögtön tudta, hogy aki ilyen szépen, ilyen szívdöglesztően hazudik a békéről, az kell neki. Az igazi hángérien drím: ebben az országban mindenki megcsinálhatja a szerencséjét, még...
