Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
James Coan a Virginia Egyetem pszichológia professzora. Egy a poszt-traumás stresszel foglalkozó kutatásának résztvevője egy második világháborús veterán volt, aki különösen súlyos traumatikus élményeket élt át a háborúban. Nála figyelte meg azt a jelenséget, hogy a férfi egyedül nem volt képes ellazulni és megnyílni, de akkor igen, ha a felesége fogta a kezét. Vajon miként változtatja meg egy kézfogás az agyunk működését – fogalmazódott meg benne a kérdés. Elhatározta, hogy kivizsgálja ezt a jelenséget.
És a további kutatások megerősítették, hogy a kézfogás nem csak abban segít...
Tudtad, hogy bár Magyarországnak nincsen nemzeti alkohol- és drogstratégiája, de közben van nemzeti horgász-stratégiája? Bizony így van: Nemzeti Horgászturisztikai Stratégiának hívják, 190 oldalas komoly dokumentum, és 2030-ig fogalmaz meg célokat a horgász-turizmus fejlesztéséről. És azt kitaláljátok, mennyit különítettek el a megvalósítására? 24 milliárd forintot. Évente olyan 4-5 milliárdot. Pöpec, nem?
Tudjátok nincs nekem bajom a horgászással. Én magam is voltam gyerekkoromban horgász-táborban. Gondom legfeljebb a prioritásokkal van. Bárhonnan is közelítem, de nem tudom másként,...
Az ember eleinte azt képzeli, hogy az teszi erőssé, ha képes ragaszkodni dolgokhoz. Minden ellenkező erő, minden ellenséges szándék ellenére is képes elérni azt, amit akar. Ha kell, keresztültörve az akadályokon. Ha kell, akár letaposva más embereket. Átgázolva mindenen, feláldozva mindent a Cél érdekében. És aztán ragaszkodik ahhoz, amit megszerzett.
De az igazi erő nem ez. Hanem az, ha képes elengedni azt, amihez ragaszkodott.
Egy buddhista történet szerint egy nagy tanító egyszer ajándékba kapott egy gyönyörű, míves vázát. Nagyon tetszett neki, a lakhelye közepébe állította, és...
Hogy a buddhizmus valójában vallás vagy gyakorlatias életfilozófia – erről ma is vitatkoznak. Mindenesetre amennyiben a Buddha tanításait tanulmányozzuk, alapvetően mindig ugyanazon központi törekvéshez jutunk el: miként lehet kioltani a szenvedést és miként lehet tartós elégedettségben élni. Én úgy látom, hogy ez a lényeg – a szellemek, a szertartások, a túlvilági dimenziók, a lélekvándorlás és a többi csak körítés, ami nélkül is lehet értékelni a lényeget. Lehet ezzel persze nem egyetérteni. De én alapvetően a Dalai Láma tanácsát követem ebben: „ne azért tanulmányozd a...
Vajon mennyi a sok? Hányszor lehet pszichedelikumokat használni? Úgy, hogy az ember kimaxolja az élmény pozitív oldalát, miközben minimalizálja az ártalmak kockázatát?
Sokszor sokan kérdezik ezt. Nehéz kérdés – nincs rá univerzális válasz.
Ha a rendőrséget kérdezed, a válasz valószínűleg az: ne drogozz, mert meghalsz! És a lakosság jelentős része is azt gondolja, hogy csakis a teljes zéró-tolerancia lehet a megfelelő üzenet. De hát az emberek már csak olyanok, hogy nem mindig fogadják meg az ilyen típusú tanácsokat…
A másik szélsőség: akik felelőtlenül tolnak magukba...
Nem értik. Nem akarják érteni.
„Amikor lovagol az ellenzék a Bese Gergely-ügyön,” mondja Semjén Zsolt, „[hogy] homoszexuális partikra járt, hát bocsánat, de a Momentum nem ezt akarja? Nem azt kellene mondania a Momentumnak Bese Gergőnek, hogy Welcome to the club?”
Hiába írták meg ezren ezerféleképpen, hogy Besével nem az volt a baj, hogy a saját neméhez vonzódik, hanem az, hogy eközben véres szájjal a saját sorstársai ellen uszított. Nem ment át az üzenet.
És akkor ott a kalocsai érsek, Bábel Balázs:
„A papok is korunk gyermekei egy pánszexuális...
Mit tehetünk, ha megbántottunk, feldühítettünk valakit, aki fontos nekünk, és szeretnénk jóvátenni? Mindannyiunkkal előfordul. Emberi dolog.
Thich Nhat Hanh, a vietnámi buddhista tanító készített egy öt pontból álló „békeszerződést”, ha ilyen eset fordult elő a közösségben (szangha). Természetesen nem csak buddhisták számára tanulságos és alkalmazható, ezért itt is közlöm:
Én, aki a másikat megbántottam, kinyilvánítom, hogy
1. Tiszteletben tartom a másik ember érzéseit, nem gúnyolom ki, és hagyok elég időt neki, hogy megbékéljen.
2. Nem helyezem nyomás alá, hogy...
„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” – mondta Jézus.
És igaza volt. Az ítélkezés többnyire arról szól, hogy amíg a másik ember szemében piszkáljuk a szálkát, addig se kell foglalkozni a saját szemünkben a gerendával.
Magas erkölcsi lóról lenézni embereket a különféle vélt vagy valós bűneikért, egzotikus mást képezni belőlük, kirekeszteni, megbélyegezni őket, mint alacsonyabbrendű csoportot, miközben önelégülten igazoljuk saját tisztaságunkat, a „mi” és az „ők” lövészárkokba belekényelmesedni – ez az ítélkezés. Ezt valóban el kell...
Tegnap végre pontot tett a Fővárosi Közgyűlés a kormánypárt azon törekvésére, hogy megbuktassa a tavalyi év végén széleskörű civil részvétellel kialakított fővárosi drogstratégiát: a képviselők leszavazták Szentkirályi előterjesztését.
