Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Mindig nagy öröm élőben is találkozni a Drogriporter szépen gyarapodó támogató közönségével – legalábbis egy részével – a Drogriporter Szabadegyetem rendezvényein. Tegnap ismét sikerült megtölteni a Magnet Közösségi Ház Hamvas termét a Drogriporter Szabadegyetem – Gyógyító Tudatállapotok című filmvetítéssel és beszélgetéssel. Reméljük, aki ott volt, jól érezte magát, és aki online nézte meg a filmeket, annak is tetszettek!
Elküldtük a filmben szereplő skót kollégáknak is a vetítésen készült képeket, akik nagyon örülnek Nektek – és annak, hogy inspirálhatnak...
Hát ez bizony így van velünk, emberekkel.
Tök könnyű kényelmes hazugságokkal körülvenni magunkat, amelyekkel megracionalizáljuk a saját önzésünket, kiváltságainkat vagy éppen gyávaságunkat. Nagyon könnyű csak és kizárólag a saját sértettségünkből kiindulni és abból magyarázni az egész világot. Különféle egyoldalú, egyszerű magyarázatokat találni bonyolult és összetett problémákra. „Szent” és „örök” természeti törvényszerűségekre hivatkozni akkor, amikor valójában csak nem szeretnénk feladni a mi komfortos társadalmi előítéleteinket.
Az igazság mindig...
A miniszterelnök újabb agymenést tartott a demográfiai csúcson a családot és a gyerekeket fenyegető legnagyobb veszélyről.
Vajon mi ez a veszély?
A szegénység, a nyomor? A gyermekéhezés? A lakóhelyi és iskolai szegregáció? A családon belül erőszak? Az alkoholizmus és egyéb drogfüggőségek? Mentális zavarok, feldolgozatlan traumák? A gyermekvédelmi rendszer totális csődje?
Nem, nem, dehogyis.
A liberálisok. Azok fenyegetik legjobban a családokat és a gyerekeket. A liberálisok tehetnek róla, hogy ilyen kevés gyerek születik, mert „tehernek állítják be a...
Nézem a képeket, amiket a „8 utas” (8 Passangers) című, az eszményi szülőségről szóló YouTube csatorna alapítója, Ruby Franke töltött fel a családjáról. Egészségtől kicsattanó, mosolygós arcok. Jómódról árulkodó öltözet és ház. Fiatalos, karcsú szülők. Mindenki happy – az ideális család.
Csak éppen, mint kiderült, a valóság egyáltalán nem volt olyan idilli, mint amit a felszín mutatott: egyik nap a szomszédok ajtaján egy rettegő gyerek kopogott, aki elmondta, hogy a Franke házból szökött meg az ablakon. Ahol a szülei bezárták és napok óta nem adtak neki enni...
Ryokan, a zen buddhista költő élete nagy részét remeteként élte le. Azzal töltötte napjait, amit a balgák unalmas semmittevésnek, a bölcs emberek viszont mindig is a legnemesebb tevékenységnek tartottak: szemlélődött.
Verseit főleg a természet inspirálta, és az embertársai közül leginkább a közeli falu gyermekeivel szeretett kapcsolatba lépni. Ők még nélkülözték mindazt a tettetést, törtető ambíciót és játszmákat, amik a felnőttek világát behatárolták.
Gyakorlatilag nem volt semmije – és mindene megvolt. Ételt, ruhát koldulással szerzett, ahogy egy buddhista szerzeteshez...
Ahol
a szellem nem ismer félelmet,
és emelt fővel jár az ember,
ahol szabad
a tudás, és
ahol a világ széjjel nem törött
szoros válaszfalak szabdalta
törmelékké;
ahol a szó forrása
a mély-mély igazság;
ahol a lankadatlan
feltörekvés
a tökély felé nyújtja
karját;
ahol az értelem tiszta folyója
még nem veszített utat
a holt megszokás homok-sivatagában;
ahol eszünket
Te irányítod
az önmagát kibontakoztató
gondolat és cselekedet felé â
a
szabadságnak e mennyországa
engedd, Atyám,
felébredni hazámat.
Rabindranath Tagore, Ahol a szellem…...
Sokan azt hiszik, hogy az a részünk, ami folyamatosan több és több élvezetre vágyik, a saját jobb meggyőződésünk ellenére, és még akkor is, amikor az már önpusztítóvá válik – az a részünk alapvetően rossz. Hibás. Selejtes. Ördögi. Egy belénk bújt démon, ami igazából mintha nem is mi lennénk.
„Nem vagy önmagad,” mondják gyakran a sóvárgó szerelmesnek, drogfüggőnek, szerencsejátékosnak (és ide mindenki helyettesítse be, amit tapasztalt). Aki az egyébként számára szent értékeket is kész feláldozni azért, hogy vágya és ragaszkodása tárgyából még többet kapjon.
Pedig...
Tudjátok én azt gondolom, hogy száz év történelmi távlatából az utódaink számára már csak piszlicsáré perpatvarnak tűnnek majd a mai napi politikai torzsalkodásaink. Viharnak egy pohár vízben. Hogy volt-e nemzeti drogstratégia vagy sem. Hogy befóliázták-e a könyveket a boltokban. Hogy hány stadion épült. Amire majd az utódaink kíváncsiak lesznek, az a következő: hogy lehettünk ennyire rövidlátóak, hogy nem tettünk semmit a Földet fenyegető ökológiai katasztrófa elhárításáért? Ma a sok egyéb ügy között szinte teljesen elveszett a hír: a kormánypártok nem szavazták meg az EU Parlamentben...
„Minden mogorva ábrázat gyanús,” jelentette ki Michel de Montaigne, a 16. századi életvidám bölcselő.
Egy olyan korban, amikor mindenki borzasztóan komolyan vette saját magát, ő kigúnyolta ezt a fontoskodást. A Szent Bertalan Éj századában, amikor a vallási és törzsi gyűlölködés nevében halomra gyilkolták egymást az emberek: ő otthagyta a hivatalát és a szelíd szemlélődő, mértékletes életet választotta.
Távol a Hatalom és Tekintély előtt hajbókolóktól. A hírnevet és vagyont hajszoló törtetőktől és a könyöklőktől. Távol a szabályokat dogmatikusan tisztelő...
„Magyarországon továbbra is lesújtóak a tinédzserkori gyermekszülés statisztikái. Itthon ezer tinédzser lány közül évente körülbelül tizenhétnek születik gyermeke, miközben az uniós átlag hét körüli,” nyilatkozta a demográfus szakember. Ezen terhességek döntő többsége abortusszal végződik.
És amikor arra kerül szó, hogy mik ennek az okai?
Egyesek biztos rögtön rávágnák: a származás. Mert a romák azok „ilyenek”. A kultúrájukban van, hogy sokat szülnek. Csak a pénzért. Hát nem.
A szakember ezt cáfolja: a roma lányok túlnyomó többsége ma már nem tinédzserként...
