Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Parea jelentése görögül: „jó társaság”, „közösség” – ezt a nevet választotta magának a pszichedelikus társaságok európai hálózata (Psychedelic Access and Research European Alliance).
Nem véletlenül, hiszen a cél az, hogy összekösse mindazokat a kutatókat, professzionális segítőket, aktivistákat, akik a pszichedelikumok kutatásával és társadalmi elfogadtatásával foglalkoznak. És valóban rendkívül „jó társaság” gyűlt össze az elmúlt két napban Brüsszelben (lásd a képen), hogy feltárja és megvitassa, mi történik ezen a téren az egyes európai...
Ezt is megértük: bezárják a TV2 Tényeket.
Miután annyi minőségi újságot darált be a propaganda-gépezet, annyi valódi újságíró veszítette el az egzisztenciáját, annyi valódi hír szorult ki a médiából csak azért, hogy felcseréljék álhírekkel – most láthatjuk sorra bedőlni a rogáni hazugság-gyár dominóit.
Hozzáteszem, ebből is látszik, mennyire igazunk volt, amikor azt hangoztattuk, hogy ez nem igazi média, hanem propaganda, hiszen nem éli túl a rezsimet, ami létrehozta.
Iszonyú sok kárt okoztak, nem kár értük, bye-bye!
Vannak számomra rejtélyek.
Ilyen például az anti-feminista nő. Aki politikai hitvallást tesz a női egyenjogúság ellen – miközben eszébe sem jut, hogy a hangja csak azért lehet fontos és meghallgatásra méltó, mert az elődei kivívták ezt a jogot.
Hasonló polcra rakom magamban, mint az antiszemita zsidót, aki annyira próbál asszimilálódni, hogy szinte már saját magát is kiirtaná és embernyomorító mozgalmakat éltet.
Vagy a homofób meleget, aki annyira szégyelli, hogy ki és mi, hogy legszívesebben engedélyt kérne ahhoz is, hogy kimenjen az utcára a négy fal közül. Nappal...
Ma az Európai Parlamentbe érkeztünk, ahová a PAREA (Psychedelic Access and Research European Alliance) nevű szervezet hívott meg minket filmezni – ami európai szinten próbálja összehangolni a pszichedelikus terápiák engedélyeztetésének eljárásait.
A parlmenti meghallgatás elsősorban a pszichedelikus-asszisztált pszichoterápiák ukrajnai tapasztalatairól szólt: a háború miatt itt ugyanis a lakosság jelentős része poszt-traumatikus stressz zavarral (PTSD) és egyéb mentális zavarokkal küzd. Különösen nagy igény van innovatív pszichoterápiás módszerekre, és jelenleg is több száz ember...
Az elmúlt 16 év (még leírni is tereh!) egyik legnyomasztóbb jelensége az volt sokunk számára, hogy egy csomó olyan kifejezés vált szitokszóvá, amelyek Európa boldogabbik felében, a közbeszéd mainstream részében értékesnek számítanak.
Jogállam. Emberi jogok. Ártalomcsökkentés. Feminizmus. És még sorolhatnám.
És persze semmi sem volt pejoratívabb, mint ha valakire rásütötték, lesajnáló tekintettel és mutogatva, hogy liberális. Az egyik leggyakoribb ideológiai bunkóvá vált, amivel valakit le lehet sújtani – s aztán bújhatott és rághatta szégyenében ökleit.
Most, hogy a Tisza...
Volt olyan érzésetek, hogy egyszerűen testi szinten rosszul lesztek egy ember jelenlétében? Vagy esetleg egy történettől, amit arról mesélnek, hogy mi esett meg egy másik emberrel?
Éreztétek már azt, hogy összerándul a testetek egy teljesen ártatlannak szánt gesztustól, érintéstől, viccelődő szótól? Mintha gyomrost kaptatok volna?
Vagy éppen ellenkezőleg: hogy hirtelen valami megmagyarázhatatlan sóvárgás, rokonszenv és vágy kel fel bennetek valaki vagy valami iránt, akiről igazából nem is tudjátok, kicsoda, micsoda?
A helyzet az, hogy az ember nem csak az elméjével emlékezik –...
Visszanyal a fagyi.
Gyakran jut eszembe ez a kifejezés mostanában, amikor olyanokat olvasok, hogy Kövér László a kormányzati túlhatalom miatt parázik. Érdekes, parlamenti pedellusként még azt hangoztatta, hogy a fékek és ellensúlyok csak libsi ármány.
Vagy amikor Huth Gergely szívhezszólóan aggódik amiatt, hogy mi lesz itt a megszüntetett propagandagyárak dolgozóival. Érdekes, amikor a CEU-t és más szellemi műhelyeket szüntettek meg, emberek ezreinek egzisztenciáját tették tönkre, akkor nem aggódott.
És még idézhetném itt a NER potentátok, celebek és véleményformálók sorát, akik most...
Egy újabb ember, aki ott se volt: Balásy Gyula.
A legsötétebb kormányzati propaganda-kampányok kivitelezője, amiket csak a rogáni hazugság-gépezet boszorkánykonyháiban kifőztek.
De persze most interjút ad és mosakodik. Felhozza a szokásos mentségek egész tárházát: ő nem tehet róla, csak megrendelést teljesített. Csak egy volt a sok közül, ha ő nem akkor úgyis más. „Csak a grafikát csinálta.”
Semmit sem tanult.
Abban reménykedik, hogy a céget majd átveszi az állam. Mint a Tanúban: én csak kisnyilas voltam, mondja Csetneki, azoknak megbocsátottak.
Engem nem is...
16 év után újra megnyugtató élmény visszatérni Magyarországra külföldről: nem kell attól tartanod, hogy felfordul a gyomrod és heveny hányingered támad a mindenhonnan rádrontó, minden utcasarok mögött ott lopakodó agyzsibbasztó propagandától.
Ez a rendszerváltás egyik hamisítatlan jele: olyan házfalakon, ahol korábban a permanens kampány jegyében folyamatosan tolták az arcodba a gyűlöletet, most orwelli egybites üzenetek helyett végre békebeli hirdetéseket láthatsz. Például kertészkedésről.
Sajnos hosszú időbe telik majd, amíg egyáltalán a kárait felmérjük annak a mentális...
Oslóban érdekes élményben volt részünk: egy rendhagyó turista guide kalauzolt minket a városban, aki a helyi szerhasználói szcéna helyszíneit mutatja be, és elmeséli az ezekhez kapcsolódó saját történeteit. Történeteket, amelyek eddig elmondatlanul maradtak – mert az emberek, akik elmondhatták volna őket, már meghaltak túladagolásban, esetleg nincsenek olyan állapotban, hogy elmondják őket.
A középkorú nő korábban hosszú évekig élt az utcán, kezeletlen mentális zavarral és heroinfüggőséggel. A hatóságok folyamatos üldöztetése közepette, kirekesztve a társadalomból. Voltak...
