Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Az egyik legnagyobb közhely velünk, emberekkel kapcsolatban az, hogy mennyire szociális állatok vagyunk. Ami viszont mindig meg tud döbbenteni, hogy a hétköznapi életben mennyire könnyen elfelejtjük ezt a nyilvánvaló igazságot. Te is, én is – mindenki.
Nem is csak arról van szó, hogy mennyire könnyen elfelejtjük, hogy elégedettségünk bizony mennyire függ attól, hogy milyen visszajelzéseket kapunk más emberektől. Mert függ. Még akkor is, ha fennen hangoztatjuk ennek az ellentétét. Azt, hogy mi mennyire függetlenek vagyunk. „Engem aztán nem érdekel, mit gondolnak az...
„Két szemmel kell látnunk,” mondja Mathieu Morin-Robertson, egy kanadai szakember, aki egy montreáli hajléktalan őslakosok számára kialakított programot ismertetett nekünk itt Bogotában a NemzetköziÁrtalomcsökkentő Konferencián. „Az egyik szemünkkel az őslakosok tudás-rendszerével kell látnunk, a másikkal pedig az uralkodó nyugati tudás-rendszerrel. És meg kell tanulnunk együtt látni mindkét szemünkkel, hogy a javára váljunk mindenkinek.”
Mathieu maga is az innu őslakosok közé tartozik, akik Kanada francia nyelvű Quebec tartományában élnek. És mint mindenhol a...
Gondolom sokan olvastatok róla, hogy a nemrég elhunyt Ferenc pápának volt egy szokása. Ha úgy tetszik, függősége. Egy pszichoaktív növényi főzetet fogyasztott rendszeresen: a matét. Mert bizony ez a főzet pszichoaktív hatóanyagokat tartalmaz és enyhe stimuláns (élénkítő) hatással bír. Sőt, fogyasztók szerint ennél többről van szó: egy sajátos módosult tudatállapotot, bizsergő élénkséget eredményez, ami más, mint a kávé hatása.
Az ember manapság óhatatlanul eltűnődik itt Magyarországon, a dühöngő drogellenes háború közepette: akkor vajon Ferenc pápa is „drogos”? És vajon...
A múltkor elnéztem a kislányomat, ahogy felfedezi a parkot.
Egy másfél évesnek minden bokor egy titokzatos rejtély. Minden virág egy csoda. Minden madár különös teremtmény.
Tekintetében őszinte, hiteles öröm. Pajkos vidámság.
Figyelem, milyen természetesen árad belőle ez az energia: vajon bennem is van még belőle? Mi ez az erő?
A felfedezés izgalma. Ősbizalom a létezésben.
Néha kicsit bosszantó felnőttként egy totyogoval sétálni: ideszalad, odaszalad. Véletlenül se abba az irányba, mint menni szeretnél. Számunkra érdektelen dolgok kötik le a figyelmét, közben loholsz utána, nehogy...
Nem véletlen, hogy pápaként a Ferenc nevet választotta.
Már maga ez a névválasztás is azt üzente, hogy változást akar. Elődjével, Ratzingerrel szemben, aki az inkvizíció utódhivatalának vezetőjéből lett Benedek pápa, és akinek még a névválasztása is a hagyományba való konformista belesimulásról szólt. Bergoglio – az argentínai olasz bevándorlók gyermekéből lett jezsuita szerzetes, majd bíboros – azonban egy olyan nevet választott, amit még egyetlen pápa sem előtte. Mert újítani.
A legenda szerint Assisi Szent Ferencnek fiatal korában látomása volt, amelyben az...
1943. április 19-én Albert Hofmann svájci vegyész volt az első ember, aki tudatosan LSD-t fogyasztott. A szer hatása alatt emlékezetes bicikliutat tett a laborból hazáig – és ennek az első tripnek az emlékére ezt a napot azóta is Bicikli Napként jegyzik a világon. De vajon hol tart a pszichedelikus tudomány ma, 2025. április 19-én? A Drogriporter beszámol néhány forradalmian új kutatásról.
Miről szól a húsvét?
Ja, tudom, a sonka-evésről, a nyusziról, locsolkodásról meg a tojás-keresésről. De én most nem erről beszélek. A rárakódott giccsről.
Akit nem érdekelnek a spirituális témájú írásaim, az itt abba is hagyhatja az olvasást.
Mi a szellemi üzenete a húsvétnak? Vagy úgyis mondhatnám: mint jelent a húsvét, mint kozmikus fordulópont?
Mert nem kell kereszténynek vagy zsidónak lenni ahhoz, hogy az ember értékelje a húsvét üzenetét.
Arról, hogy bármi rossz történik veled ebben az életben, az nem a történet vége. Not the end of the story.
Az egyiptomi szolgaság és...
Boldog Biciklinapot!
1943. április 19-én Albert Hofmann svájci vegyész volt az első ember, aki tudatosan LSD-t fogyasztott. A szer hatása alatt emlékezetes bicikliutat tett a laborból hazáig – és ennek az első tripnek az emlékére ezt a napot azóta is Bicikli Napként jegyzik a világon. De vajon hol tart a pszichedelikus tudomány ma, 2025. április 19-én? A Drogriporter beszámol néhány forradalmian új kutatásról. (A blogposztot, amelyben linkek is találhatók a kutatásokra, belinkelem a hozzászólásba!)
Miközben Magyarországon tombol a drogellenes háború és lassan már azt is...
Talán egyetlen zeneszerző sem áll olyan közel a festészethez, mint Debussy. Amikor a zenéjét – különösen a zongoraműveit – hallgatom, olyan érzés kerít hatalmába, mintha nem is egy zeneműben gyönyörködnék hanem inkább egy festő által laza de elegáns ecsetvonásokkal a vászonra varázsolt festményben. Minden akkord egy szín, egy forma. Itt egy kis kék – amott egy sárga. Hol szögletesebben koppan, hol görbületként nyújtózik.
Zárványba zárt pillanatok, elraktározva, akár a jó bor.
Tavirózsák úsznak, holdfény tükröződik a tó felszínén.
Egy régi vasárnap délután sejlik...
A múltkor éjszaka arra ébredtem, hogy valami idegesítő zaj hallatszik be az utcáról. Dühös lettem. Elképzeltem, hogy biztos valami bunkók zajonganak az utcán hajnalok hajnalán, akik nincsenek tekintettel azokra, akik aludnának. Már éppen azon morfondíroztam, hogy jól beszólok nekik, amikor felfedeztem valami különös monotóniát, ismétlődést a zajban. És rádöbbentem, hogy valójában csak a szél rázza a létrát, amit az erkélyen a falnak támasztottam. A dühöm azonnal alább hagyott.
Bizonyára nektek is volt már ilyen élményetek: valami zavaró élmény felkelti a dühötöket. Elképzelitek, hogy...
