Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Nem véletlen, hogy pápaként a Ferenc nevet választotta.
Már maga ez a névválasztás is azt üzente, hogy változást akar. Elődjével, Ratzingerrel szemben, aki az inkvizíció utódhivatalának vezetőjéből lett Benedek pápa, és akinek még a névválasztása is a hagyományba való konformista belesimulásról szólt. Bergoglio – az argentínai olasz bevándorlók gyermekéből lett jezsuita szerzetes, majd bíboros – azonban egy olyan nevet választott, amit még egyetlen pápa sem előtte. Mert újítani.
A legenda szerint Assisi Szent Ferencnek fiatal korában látomása volt, amelyben az...
1943. április 19-én Albert Hofmann svájci vegyész volt az első ember, aki tudatosan LSD-t fogyasztott. A szer hatása alatt emlékezetes bicikliutat tett a laborból hazáig – és ennek az első tripnek az emlékére ezt a napot azóta is Bicikli Napként jegyzik a világon. De vajon hol tart a pszichedelikus tudomány ma, 2025. április 19-én? A Drogriporter beszámol néhány forradalmian új kutatásról.
Miről szól a húsvét?
Ja, tudom, a sonka-evésről, a nyusziról, locsolkodásról meg a tojás-keresésről. De én most nem erről beszélek. A rárakódott giccsről.
Akit nem érdekelnek a spirituális témájú írásaim, az itt abba is hagyhatja az olvasást.
Mi a szellemi üzenete a húsvétnak? Vagy úgyis mondhatnám: mint jelent a húsvét, mint kozmikus fordulópont?
Mert nem kell kereszténynek vagy zsidónak lenni ahhoz, hogy az ember értékelje a húsvét üzenetét.
Arról, hogy bármi rossz történik veled ebben az életben, az nem a történet vége. Not the end of the story.
Az egyiptomi szolgaság és...
Boldog Biciklinapot!
1943. április 19-én Albert Hofmann svájci vegyész volt az első ember, aki tudatosan LSD-t fogyasztott. A szer hatása alatt emlékezetes bicikliutat tett a laborból hazáig – és ennek az első tripnek az emlékére ezt a napot azóta is Bicikli Napként jegyzik a világon. De vajon hol tart a pszichedelikus tudomány ma, 2025. április 19-én? A Drogriporter beszámol néhány forradalmian új kutatásról. (A blogposztot, amelyben linkek is találhatók a kutatásokra, belinkelem a hozzászólásba!)
Miközben Magyarországon tombol a drogellenes háború és lassan már azt is...
Talán egyetlen zeneszerző sem áll olyan közel a festészethez, mint Debussy. Amikor a zenéjét – különösen a zongoraműveit – hallgatom, olyan érzés kerít hatalmába, mintha nem is egy zeneműben gyönyörködnék hanem inkább egy festő által laza de elegáns ecsetvonásokkal a vászonra varázsolt festményben. Minden akkord egy szín, egy forma. Itt egy kis kék – amott egy sárga. Hol szögletesebben koppan, hol görbületként nyújtózik.
Zárványba zárt pillanatok, elraktározva, akár a jó bor.
Tavirózsák úsznak, holdfény tükröződik a tó felszínén.
Egy régi vasárnap délután sejlik...
A múltkor éjszaka arra ébredtem, hogy valami idegesítő zaj hallatszik be az utcáról. Dühös lettem. Elképzeltem, hogy biztos valami bunkók zajonganak az utcán hajnalok hajnalán, akik nincsenek tekintettel azokra, akik aludnának. Már éppen azon morfondíroztam, hogy jól beszólok nekik, amikor felfedeztem valami különös monotóniát, ismétlődést a zajban. És rádöbbentem, hogy valójában csak a szél rázza a létrát, amit az erkélyen a falnak támasztottam. A dühöm azonnal alább hagyott.
Bizonyára nektek is volt már ilyen élményetek: valami zavaró élmény felkelti a dühötöket. Elképzelitek, hogy...
Vannak azok a pillanatok, amiket úgy is hívunk: az igazság pillanatai. Amikor, hogy finoman fogalmazzak, az ürülék elválik az aranytól – a szép szavak a tettektől. Ez is egy ilyen pillanat: a parlamentben a kormánytöbbség lesöpörte azt a módosítót, amit Jámbor András ellenzéki képviselő nyújtott be (lásd a képen). A módosító lényege egyszerű: ha már tényleg annyira fontos ez a drogtéma a kormánynak, akkor ugyan biztosítson erőforrásokat is hozzá. Többek között ugye például a helyi rendőrségek állományát töltse fel, hogy azok a helyi lakosságot valóban zavaró jelenségek (pl....
Nem tudom, megvan-e nektek, hogy a drogellenes hisztériakeltéssel párhuzamosan megindult egy másik hisztériakeltés is: az ún. „műhús” ellen. A kormány külön törvényt nyújtott be a betiltására. Ha engem kérdeztek, ez megint egy iskolapéldája annak, hogy mi a baj azzal, ahogyan a magyar állam működik. Mert ez a döntés egyáltalán nem a társadalmi párbeszéddel, tudományos bizonyítékok körültekintő mérleglésével történt, inkább szűklátókörű üzleti érdekek mentén. Tudom, ez egy érzékeny és megosztó kérdés (akárcsak a drog), de leírom (nem előírom) a véleményem – kérek...
Tudjátok én alapvetően tisztelem, mi több, kedvelem a törvényeket és szabályokat. Azokat a törvényeket és szabályokat, amelyeket egy közösség megfelelő párbeszéd útján hoz létre. Mert a demokrácia, ahogy arra Ronald Dworkin jogtudós rámutat, nem a többség zsarnoksága, hanem a párbeszédre való nyitottság. A demokrácia – a párbeszéd kultúrája. És az imígyen hozott törvények és szabályok arról szólnak, hogy előmozdítsák a közjót, a szabadságot – az egész közösségét. És még ha kompromisszumokkal is, de a tudományos bizonyítékokat, sőt, a kisebbség, az egyén érdekeit, jogait is...
Azt szokták mondani, hogy az embereket ne a szavaik, hanem a tetteik alapján ítéld meg.
De vajon tényleg meg tudsz ítélni pusztán a tettei alapján egy embert? Hiszen akár egyetlen mozdulata mögött is világok állhatnak. Olyan történetek, amelyeket nem mondott el senkinek. Amiket a szívében őriz. És amelyek átírták a gondolkodását, az érzéseit. És végül, a tetteit.
Nem, ezzel nem azt mondom, hogy az ember tehetetlen bábja csupán az előre megírt sorsának. Nem állítom, hogy nincs szabad akarat (bármit is jelentsen ez). De azt állítom, hogy egy embert nem ismerhetsz meg...
