Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Már régóta lenyűgözőnek találom Richard C. Schwartz Belső Családrendszer (Internal Family Systems, IFS) pszichoterápiás módszerét, aminek az eredményességét egyre több empirikus kutatás támasztja alá. Denverben a Pszichedelikus Tudomány 2025 konferencián majdnem sikerült is meginterjúvolnom Schwartzot a filmünkhöz – de végül sajnos nem jött össze az interjú. Az IFS többek között a függőség működésének megértéséhez is érdekes támpontokat ad – ezt próbálom ebben a cikkben összefoglalni. A Belső Családrendszer modellje szerint a függőség nem erkölcsi kudarc és nem pusztán biológiai zavar,...
Magasban éltem, szélben, a nap sütött,
most völgybe zárod tört fiad, ó hazám!
Árnyékba burkolsz, s nem vigasztal
alkonyi tájakon égi játék.
Sziklák fölöttem, távol a fényes ég,
a mélyben élek, néma kövek között.
Némuljak én is el? mi izgat
versre ma, mondd! a halál? – ki kérdi?
ki kéri tőled számon az életed,
s e költeményt itt, hogy töredék maradt?
Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik,
sírba se tesznek, a völgy se ringat,
szétszór a szél és – mégis a sziklaszál
ha nem ma, – holnap visszadalolja majd,
mit néki mondok és megértik
nagyranövő fiak és...
Horváth Laci azt írja, „talpra állították a feje tetejéről” a szabályozást: a szigorítás óta „ami kábítószerként működik, az kábítószer”.
Well well, Laci, szerintem ezt nem gondoltad teljesen végig.
Először is, mi az, hogy „kábítószerként működik”? Módosítja a tudatállapotot? Függőséget okozhat? Euforizál? Relaxál? Teljesítményt fokoz?
Mindez nem csak illegális szerekre igaz, hanem egy sor legális szerre is. Mint amilyen a kormány által hőn szeretett alkohol, vagy a nikotin, a koffein és egy csomó gyógyszer. Ezeket persze a törvény szépen kiveszi...
A szentendreiek végre nyugodtan hajthatják álomra a fejüket, ez a négy fiatal sem fogja már a közbiztonságot veszélyeztetni ezzel az irdatlan mennyiségű fűvel… Néha annyira frusztráló már ez az egész, hogy legszívesebben megráznám a vállát azoknak, akik ennek tapsolnak: ember, tényleg azt gondolod, hogy a rendőröknek az adófizetők pénzéből tinik zsebében kell kotorásznia? Most tényleg, kinek lett jobb attól, hogy négy fiatalt kriminalizáltak, és egy csomó pénzt és papírmunkát fognak fecsérelni egy értelmetlen büntetőeljárásra? Nevetséges. Szánalmas. Abszurd.
A magyar közélet egyik legabszurdabb fordulatát éljük meg éppen: komoly politikusok és véleményformálók vért izzadnak, hogy igazolják azt, amit nem lehet igazolni. Hogy felnőttek rájuk bízott gyerekeket vernek, kínoznak, erőszakolnak a gyermekvédelem intézményeiben.
Döbbenten kell szembesülni azzal, hogy nem elég megmutatni a gyermekek elleni erőszakot: még érvelni is kell, hogy mi ezzel a gond!
És sajnos itt kell szembesülnünk azzal, hogy ezzel az országgal jóval több probléma van, mint egyszerűen a kormánya. A kormány ennek az országnak, ennek a népnek a lehető legrosszabb...
Tegnap összegyűltünk a szervezői csapattal, hogy ünnepeljünk – és hogy átbeszéljük a Tánc a Szabadságért – Tüntetés a józan drogpolitikáért eseményt: reflektáljunk arra, ami jó volt, vagy amin még lehet javítani, és hogy ki mit gondol a jövőről. Bár volt egy jó pár dolog, amin lehet még változtatni, főleg, ha több időnk lesz készülni, mint két hét – de két dologban egyetértettünk. Abban, hogy mindenkinek nagyon pozitív élmény volt együtt dolgozni és hogy folytatjuk a jövőben is. A közeljövőben arra fogunk fókuszálni, hogy kitaláljuk, milyen formában. Az biztos, hogy...
Bob Thurman és Sharon Salzberg buddhista meditációs oktatók szerint az embernek négy ellensége van: a külső ellenség, a belső ellenség, a titkos ellenség és a szupertitkos ellenség.
1. Az első a külső ellenség: azok az emberek, akik akadályoznak minket a céljaink elérésében. Akik bosszantanak, akik szembeszegülnek mindazzal, ami nekünk kedves. Ilyen ellenség nem csak személy lehet, de intézmények vagy helyzetek is, akik/amik bántanak minket. De ha gyűlölettel válaszolunk, csak magunkat mérgezzük. A buddhisták gyakran végeznek ún. metta meditációkat: ezek során szerető kedvességet...
Úgy tűnik, tegnap szép csendben kihátrált a kormány a klubbezárós rendeletéből, ami azt írja elő, hogy a rendőrség jogorvoslat nélkül 3 hónapra bezárhat egy klubot pusztán azért, mert ott drogterjesztés gyanúja merült fel.
December 4-én, két nappal a tüntetésünk előtt benyújtottak egy módosító javaslatot a 1999. évi LXXV. törvényhez, ami tegnap ment át a parlamenten. Januárban lép hatályba. Ez ezt a bizonyos rendeletet emeli törvény erőre – de úgy, hogy közben teljesen felpuhítja a rendőrség klubbezáró jogosítványait. Amelyek így szűkebbre lesznek szabva, mint amelyekkel eddig az...
Nézegettem tegnap a kommenteket egy videoklip alatt, ami két táncoló fiatalt mutat a parlament előtti rendezvényünkön. Valószínűleg belinkelték valami digitális harcos klubba, mert megszállták a gyűlölködők.
„Narkós kutyák.” „Drogosok.” „Ez nem zene.” „Ezek se dolgoztak soha.” „Miért nem kapálnak inkább.” És a többi.
Elgondolkodtam, hogy vajon mi és miért vált ki ilyen szélsőséges indulatokat emberekben pusztán azért, mert két fiatal boldogan táncol egy zenére, ami tetszik neki? Miért bántja őket ennyire más emberek...
Eddig a kormány tagadta, hogy a javítóintézetekben szisztematikusan abuzálják a gyerekeket. Most, hogy ezt már végleg nem lehet tagadni, taktikát váltottak: nyíltan kiállnak az abúzus mellett. Egészen gyomorforgató, ami történik: ahelyett, hogy vállalnák a felelősséget, megpróbálják a gyermekek elleni erőszakot igazolni. Amit a kormányszóvivő állít, hogy ezek „fiatalkorúak börtönei” – hazugság.
A javítóintézetek nem büntetés-végrehajtási intézmények, hanem a gyermekvédelmi rendszer részei. A bennük lakó gyerekek közül többen (de nem mind) követtek el erőszakos...
