Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Az új év az új fogadalmak ideje. Bár én fogadalmat nem tettem, de bizonyos elhatározásokra jutottam azzal kapcsolatban, milyen változásokat szeretnék az életemben a 2025. év krízise után.
Futás, túrázás, meditáció: ez eddig is része volt az életemnek. De a gyerek érkezése rádöbbentett arra is, hogy az öngondoskodás az élet bizonyos szakaszaiban és helyzeteiben bizony nagyon nehéz. Az öngondoskodás jelentősen visszaszorult a napi túlélést vagy stressz-levezetést szolgáló tevékenységekkel szemben.
Idén próbálom egy kicsit jobban optimalizálni az időmet és az erőforrásaimat, hogy több is...
Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy kinyílik a bicska a zsebemben már attól is, amikor meghallom ezt a szóösszetételt: „gondoskodáspolitika”.
A NER nyelvújító leleményének egyik terméke ez is, akárcsak a „közpénz jellegét elveszített közpénz” – 2021 előtt senki nem is hallott ilyenről. Mondhatnánk úgy is: „szociális jellegét elveszített szociálpolitika”. Hiszen ez a fogalom éppen azt lúgozza ki, ami a szociálpolitika lényege lenne: a társadalmi egyenlőtlenségek, igazságtalanságok elleni küzdelmet, és persze a szolidaritást a hátrányos...
Bevallom őszintén, hogy kicsit tartottam tőle, hogy a kislányomnak már nem lesznek meg azok a havas telekkel kapcsolatos meghatározó emlékei, amik az én gyermekkoromban még megvoltak. Hogy az ember reggel kinéz az ablakon és minden fehér. Hogy este el lehet menni Apával szánkózni. Szerencsére tévedtem. A globális felmelegedés adott némi engedményt.
Úgy érzem, az életemben jelenleg kevés dolognak lehet nagyobb jelentősége, mint éppen az ilyen közös apa-lánya élményeknek. De nem csak azért, mert ezek „bonding experience”-k. Hanem azért is, mert a gyerek, a maga...
„Az ego nem más, mint egy vékony ostya, ami egy szivárványos tenger felszínén lebeg – azon az energiamozgásokkal, képekkel és impulzusokkal teli tengeren, amit a pszichénk alkot,” jelentette ki James Hollis, a legjelentősebb élő jungiánus pszichológus.
Számomra ez egyik legcsodálatosabb metafora, amit az emberi lélek mélységéről valaha is megfogalmaztak. Többek között sokat elmond arról is, amit „szabad akaratnak” nevezünk, nagy becsben tartunk vagy éppen elvetünk – és többnyire teljesen félreértünk.
Az egyik álláspont szerint a szabad akarat irányítja az...
Az alábbi nyílt levelet Susan Ousterman, egy a fiát drogtúladagolásban elveszített édesanya (a képen) írta arról, hogy az amerikai elnök tömegpusztító fegyverré nyilvánította a fentanil nevű drogot és latin-amerikai hajókat robbant fel a drogellenes háború nevében. Lefordítottam magyarra, hiszen nem csak nagyon hiteles és megrázó vallomás, de egyben rendkívül erős kritikát fogalmaz meg arról a szemellenzős drogpolitikáról, amit Trump mellett Orbán is folytat idehaza. Lehet olvasni, osztani! ❤
A fentanil, ami a fiam halálában szerepet játszott, nem „tömegpusztító fegyver”
...
Még mindig makacsul él az a tévhit, hogy elég kellően drámai rémtörténeteket mesélni a fiataloknak a droghasználat kárairól ahhoz, hogy „ne nyúljanak” a drogokhoz. Ezt a tévhitet a legfelső körökből táplálják nap mint nap. És sajnos a média jelentős része is asszisztál ehhez, amikor kritikátlanul átveszi ezeket.
A drogbiztos például ezzel a sztorival haknizik a médiában: nyolc kamasz fiú bement a mosdóba, ahol mindenki bevett egy tablettát. Hétnek sikerült a buli, a nyolcadik a helyszínen meghalt. Hogy ennek a sztorinak mi a pontos valóságalapja, háttere, azt nem tudom...
Maduro venezuelai elnökért valószínűleg kevesen hullatnak krokodilkönnyeket. A legkevésbé maguk a venezuelaiak, akiknek a többsége szemében egy gyűlölt zsarnok. Vannak emigrációban élő venezuelai ismerőseim, akik ünnepelnek – meg tudom őket érteni. Maduro uralmának legitimitása erősen megkérdőjelezhető.
Mégis, az, hogy egy külső hatalom a drogellenes háború nevében egyszerűen elrabolja egy másik szuverén állam vezetőjét – az nagyon veszélyes precedenst teremt. Hogy a nemzetközi jog semmibe vétele, az egy dolog. De ráadásul a korábbi amerikai kísérletekből tudjuk, hogy a...
Máris látszik, hogy mivel jár, ha beolvasztanak egy újságot a kormánypropagandába: a Blikk az új évet egy Horváth Laci interjúval kezdte. Amiben megint annyi butaságot hordott össze, hogy az ember nem győzi kijavítani.
Már a címben kiemelt kijelentésről is süt a képmutatás: vajon hány embert „öltek meg” például kannabisszal ebben az országban? Elárulom: nullát. És hány embert öltek meg alkohollal? Ezreket minden évben.
Csak még pár olyan kijelentést emelnék ki, amik különösen szemet szúrtak.
„Amíg az 1990-es évek végén a kokainnal az elit élt, mára szélesebb...
Amikor a hegyekben túrázunk, a táj előttünk gyakran ködbe burkolózik. Mint ezen a képen itt, ami az Alpokban készült. Az ember nem tudhatja, hogy mit tartogat még az út: meredek kaptatót, lapos fennsíkot, fűrészfogas hegygerincet? Ez már a csúcs, vagy még mögötte van?
Így állunk most ez előtt a 2026. év előtt is. Ködbe burkolózik a jövő. Egy valami biztos: ez az év a nagy változás éve lesz. Vagy úgy is mondhatnánk, a döntés éve. Kompország ismét választás előtt áll: vajon sodródik tovább Közép-Ázsiába, vagy vitorlát bont és visszatér Európába?
Európába, ami jelenleg két tűz közé...
Úgy tűnik, a rendőrséget megint politikai célok érdekében használta a Hatalom: a Tánc a Szabadságért – Tüntetés a józan drogpolitikáért egyik szónokának, Puzsér Róbertnek a házibuliján részt vevő embereket igazoltatattak a minap, ruházatukat átvizsgálták kábítószer után kutatva. Nyilván a közrend védelme azt indokolta, hogy éppen Puzsér lakása előtt nyissák meg a drogellenes háború legújabb frontját… és nyilván ennek semmi köze nincs Puzsér rendszerellenes tevékenységéhez. Muhaha.
Olyan ez, mint a 70-es, 80-as években, amikor ellenzéki gyűlésekről távozó értelmiségieket...
