Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Egy egész életét akváriumban töltő tengeri hal álmainak netovábbja valószínűleg az lenne, hogy többször etessék, vagy hogy legyen az akváriumában több növény és színes kő.
De nincs fogalma arról, hogy milyen az óceán végtelen kék térségein rajban úszni.
Egy oroszlán, ami egész életét állatkertben töltötte, valószínűleg arról álmodik, hogy kibővítsék a ketrecét, több húst kapjon és többször párosodhasson.
De nem képes felfogni azt, hogy milyen a szavanna hatalmas mezőit járni a falkájával, vad után kutatva.
Sokszor úgy érzem, mi, emberek is ilyen korlátozott álmokkal és...
Jack Kornfield, a népszerű buddhista meditációs oktató írja, hogy a buddhizmus kezdetektől összefonódott a fákkal és az erdővel. Hiszen a Buddha nem csak egy fa alatt született, egy fa alatt világosodott meg, és egy fa alatt távozott el az élők sorából – de szinte az egész életét fák alatt sétálva, tanítva, meditálva töltötte el.
Milyen sokat is tudunk tanulni a fáktól, mi, emberek – teszi hozzá Kornfield. Szén-dioxidot szívnak be és éltető oxigént lélegeznek ki. Az embernek – mint együtérző lénynek – hasonlóképpen kell belélegezni a szenvedést és kilélegezni a...
Iskolásként intenzíven úsztam, egy vidéki sportklub könnyűbúvár szakosztályában. A vége felé már heti öt edzésünk volt, kemény távokkal. Azóta is nagyon szeretek úszni. De az viszonylag hamar kiderült, hogy nem tekinthetek nagy jövő elé a profi úszósportban. Hiába igyekeztem, hiába gyakoroltam: voltak olyanok, akik nálam kevesebb erőfeszítéssel is simán lehagytak.
Én még iskolásként abbahagytam a versenyszerű sportolást és azóta csak a magam örömére úszok. Talán azok közül, akikkel együtt kezdtem el úszni gyerekként, lett egy-két profi sportoló is. Vajon mi különböztetett meg minket?...
– Ez itt a káka. Vizes, mocsaras területeken élő, hengeres, csomó nélküli, levéltelen szárú növény.
– Milyen szép, zöld és egyenes!
– Ugye?
– Igen. Bár ha sokáig nézem, a szememet hunyorítva a napfényben, akkor ott az a levél mintha kicsit kunkorodna.
– Mi van?
– Igen, most már határozottan látom, csomó van rajta.
– Csomó? A kákán?
– Igen. Hunyoríts csak kicsit te is, fordíts el a fejedet 40 fokban balra!
– Aha… várj… megvan. Tényleg, nahát, ott a csomó.
– Mondtam én.
– Még...
Csináltam már életemben pár olyan munkát fiatalkoromban, ami fárasztó volt – konzervgyárban álltam futószalag mellett, mosogattam étteremben és lapátoltam a szart menekülttáborban. Dolgoztam könyvtárban is, amiről hamar kiderült, nem az én világom: én inkább olvasni szerettem (volna) a könyveket, nem pedig segíteni az olvasóknak, hol találják meg, amit keresnek. Az elmúlt években szerencsés voltam, hogy olyan szellemi munkát végzek, ami egyben érdekel is. Filmezés, cikkírás, rendezvények szervezése.
Az utóbbi időben többször előfordult, hogy huzamosabb ideig egyedül maradtam a 9...
„Ha fiatalon nem vagy liberális, nincs szíved, ha idősebb korodra nem leszel konzervatív, nincs agyad,” tartja egy gyakran tévesen Churchillnek tulajdonított mondás.
Bár ez a mondás kétségkívül komfortos önigazolást ad az idős konzervatívoknak, akik a liberalizmust az „agyatlansággal” azonosítják, erősen vitatható az igazságtartalma.
Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy akár liberális vagy fiatalon, akár konzervatív, akár változnak a nézeteid valamilyen irányba idővel, akár nem – amennyiben helyén van a szíved és az agyad, akkor a korral együtt jár három...
Akárcsak tavaly, a sajtó idén is egyetlen dolgot, hírt emelt ki az Ozora Fesztivállal kapcsolatban: egy halálesetet.
Egy szingapúri srác, egyes sajtóhírek szerint öngyilkossági szándékkal, beugrott a tűzbe és meghalt. A sajtóban és a közösségi médián persze rögtön megjelentek a találgatások, hogy „biztos a drog miatt”. Olyan hozzászólások születtek, amikben a részvét még nyomokban sem fedezhető fel, ellenben egy csomó spekuláció és ítélkezés dögivel. Egyes kommentelők már a fesztivál betiltását követelik.
Ugyanez volt tavaly, amikor egy belga nő halt meg – rögtön...
Egy cseroki indiánoknak tulajdonított mese szerint az ember lelkében két farkas lakozik.
Az egyik a sötét kétségbeesés felé húz minket: az élet értelmetlenségéről és a saját értéktelenségünkről kántálja végtelen, monoton és őrjítő litániáit.
A másik világosságot gyújt az elme sötétségében: a kétségbeesés órájában is a fülünkbe suttogja, hogy a világegyetem tele van csodával és jelentéssel, és mi értékes emberek vagyunk.
De vajon melyik győz?
Amelyiket eteted, zárul a tanmese.
Rímel erre valamelyest egy haszid zsidó rabbi tanítása:
„Mindenkinek két zsebre van...
Volt idő, amikor úgy képzeltem, az emberi test igazából csak valamiféle teher: ballaszt, holt súly. Sosem voltam vele elégedett: emitt túl vastag, amott túl kerek, máshol túl szögletes. Vagy túl kicsi, vagy túl nagy. Mindig csak a baj van vele: itt fáj, ott fáj. Vágyak keletkeznek benne, aztán a kielégítésük undort hagy maga után. Szégyellni való, selejtes, romlandó áru. Húsketrec.
Legszívesebben lennék csak valamiféle pusztán szellemi lény, éteri, asztrál testtel, aki szabadon száguldhat az ember számára bejárhatatlan dimenziók között, téren és időn túl – gondoltam.
A...
A hindu panteon egyik istenét, az elefántfejű Ganésát a Vignésvara néven is tisztelik, ami annyit tesz: az Akadályok Ura. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a hinduk előszeretettel fordulnak Ganésához, amikor valami új vállalkozásba fognak. Esetleg keresztúthoz érkeztek el az életükben, valamilyen nagy változás kezdetén állnak. Hozzá fohászkodnak, hogy hárítsa el az akadályokat az útból.
De Ganésa másként is segítheti az embereket: mégpedig úgy, hogy éppen ellenkezőleg, akadályokat gördít elébük. Vajon hogyan segíthetne már azzal, hogy akadályoz – kérdezhetik egyesek értetlenül. Hát...
