Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„A bolond következetesség csak a kislelkűek mumusa,” mondta Ralph Waldo Emerson, a nagy amerikai szabadgondolkodó. Aki szerint egyébként az ember csak akkor lehet igazán ember, ha non-konformista. Magyarul ha nem áll be a sorba. Ha mer a saját ösvényén járni, még akkor is, ha egyedül marad.
Emerson persze nem arra gondolt, hogy nem kell foglalkoznunk azzal, hogy a kijelentéseink, a megnyilvánulásaink következetesek legyenek. És hogy össze-vissza beszélhetünk mindenféle zöldséget és hihetünk mindenféle agyament teóriában vagy gerinctelen opportunizmussal hajolhatunk abba az...
A régi, archaikus világban és a természeti népek körében a felnőttkor nem csak úgy eljött: abba szertartásosan beavatták a fiatalt. Gyakran a szellemvilágba való betekintés, az ősök szellemével való kommunikáció kísérte ezeket a szertartásokat. Manapság ezek a szertartások hiányoznak – ami van, mint például az érettségi, meglehetősen kiüresedett és semmitmondó, jellemző a teljesítmény-kényszer által uralt kultúránkra.
Mikor jön el az a pillanat, amikor elmondhatod, hogy felnőtt vagy? Szerintem viszonylag kevés olyan felnőtt van, aki el tudja mondani, hogy pontosan mikor. Egyszer...
A nyolc hónapos kislányom nagyon mozgékony. Már fel tud állni. De még nem teljesen érti a gravitáció jelenségét: nincs benne például veszélyérzet, nem fél attól, hogy leesik, elesik. Amikor mégis elesik – óhatatlanul előfordul – akkor mindig valódi meglepődést mutat: őszinte megbántottsággal tekint a világ igazságtalanságára, hogy ilyen egyáltalán előfordulhat.Mi, felnőttek, már értjük a gravitációt. Félünk attól, hogy leesünk, lezuhanunk a magasból. És mégis, néha eltűnődöm azon, hogy ha a lélekről van szó, gyakran legalább ennyire egyértelmű törvényszerűségeket éppen annyira...
Régebben arra törekedtem, hogy ne legyek dühös. Hogy meghaladjam a dühöt. Egy olyan ideális lelki állapot lebegett a szemem előtt, amikor totálisan szenvtelenül vagyok képes reagálni bántásra, balesetre. Máté Gábor volt az, aki egy beszélgetésünk során először elgondolkodtatott, hogy ez így nincs jó. Rámutatott, hogy „people pleaser” vagyok – aki görcsösen szeretne megfelelni mások elvárásainak.„A leglogikusabb és legmegfelelőbb reakció, ha bántanak, a düh,” írja Laura Davis. „Minden jogod megvan ahhoz, hogy dühös légy, és dühös maradj, ameddig akarsz. A...
Aki járt már Varsóban, bizonyára ismerős neki a Kultúra és Tudomány Palotája. A szovjet felhőkarcoló, amit az 50-es években építettek a moszkvai Lomonoszov Egyetem mintájára. Stílusa: Sztálin-barokk. A birodalom reprezentatív építőművészete, struktúrájában, díszítőelemeiben, belső tereiben egyaránt kifejezi a homo sovieticus törekvéseit, aminek csupán az ég – és persze a központosított pártbürokrácia – szabhat határt.
Pont ez az épület adott otthont a héten az Európai Ártalomcsökkentő Konferenciának – egy olyan rendezvénynek, ami céljaiban, törekvéseiben nem is...
Július negyedikén Lisszabonban bejelentették, hogy a korábban Európai Kábítószer- és Kábítószer-függőség Monitorozó Központ (EMCDDA) nevű intézmény átalakul egy nagyobb költségvetéssel és hatáskörrel rendelkező ügynökséggé. A feladat: időben jelezni a drogtrendeket, tanácsot adni a döntéshozóknak és elősegíteni a tudás megosztását.
A világhírű terapeuta, Peter Levine idén megjelent önéletrajzi könyvében arról vall, hogyan találhatjuk meg a mindenkiben benne rejlő gyógyító erőt, amihez az út a saját traumáink feldolgozásán keresztül vezet.
Miközben arról vitatkozunk, hogy legalizáljuk-e a kannabisz növényt, élelmes vállalkozók már rég továbbléptek. Az új szintetikus hatóanyagokból készült termékeiket szó szerint úgy veszik és eszik a vásárlók, mint a cukorkát.
A drogellenes világnapon az ENSZ kiadta az éves drogjelentését, ami szerint a drogok kereslete és kínálata egyre bővül, miközben 11-ből csupán egy olyan ember jut ellátásba, akinek a függősége miatt erre szüksége lenne.
Ez most hosszú lesz, bocs – de le kellett írnom a gondolataimat ezen a sötét órán, és nem ment röviden. Remélem lesz, aki végigolvassa.
Bibó Istvánnak van az a zseniális elemzése, amiben megkülönböztet két olyan lelki alkatot, amik a magyar közélet torzulásai következtében jöhettek létre. Az egyik a hamis realista: aki „a hazugság fennálló és érvényesülő konstrukcióját” fogadja el valóságnak. A másik pedig a túlfeszített lényeglátó – a hazugságon átlátó, de mégis, az igazmondása miatt egyre elszigetelődőbb, duzzogó belső vagy külső emigrációba szoruló...
