Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Miközben a kormány fullra járatja a drogellenes hisztéria-kampányt, és több ezer tini kezén kattan a bilincs, akiknek az egyetlen bűne, hogy füvet szívtak – gátlástalanul megy az agresszív alkohol-propaganda a középiskolások körében.
„Ne kérdés legyen, hogy szabad-e inni, hanem feladat” – harsogja a középiskolásokat célzó bulihirdetés. Na hát itt biztosan nem fog megjelenni a rendőrség razziázni! Biztos lehetsz benne, hogy itt aztán nem érvényesül a „zéró-tolerancia”.
Senki se pisszen. Egy szót se szólnak azok, akik egyékbént a mellüket döngetve,...
Na akkor most csináljunk ebből egy demagóg, felemelt mutatóujjas Horváth Lacis posztot:
❗️Az alkohol mindenkit tönkretesz: azt is, aki üzletel vele, és azt is, aki függő lesz.
❌ Nincs olyan, hogy „ártalmatlan” mennyiségű alkohol, ez mese! A börtönbüntetésüket letöltőktől mind azt hallani: „csak” egy pohár borral kezdődött.
☝️Az alkohol betegségekhez, halálhoz vagy börtönbe vezet. Nem tűrjük az alkohol és az alkoholos életmód népszerűsítését, legyen szó bármilyen befolyásos emberről!
Nem alkuszunk, marad a zéró-tolerancia: kisöpörjük az alkoholt...
Vajon miért válik valaki automatikusan gyanúsítottá attól, hogy belép egy klubba szórakozni? Vajon miért kell tönkretenni az estéjét, megalázó pupilla-vizsgálatra kötelezni? Miért kell bilincsbe verve előállítani?
Vajon tényleg nincs jobb dolga annak a 100-150 rendőrnek, rendőrorvosnak, mint szórakozó fiatalokat vegzálni? Kinek lesz nyugodtabb az álma attól, hogy néhány droghasználó fiatal fennakad a hálóban és kriminalizálják őket? Tényleg ez a legjobb felhasználása a rendőri munkaóráknak Magyarországon, tényleg ennyire jó már a közbiztonság egyébként? Nincsenek valódi bűnözők, akikkel...
Brutális. Tényleg nehéz szavakat találni a HVG legújabb oknyomozó anyagára, amiből kiderül, hogy a már börtönben ülő kormányközeli igazgató, Juhász Péter Pál nem csak lányokat árult pénzért – de az intézetben élő 14-15 éves fiúkat is évekig abuzálta.
Miután az igazságügyminiszter „jelentése” és a kormánypárti sajtó hónapokig azt harsogta, hogy nem voltak fiatalkorú áldozatok – most már nyilvánvalóvá vált, hogy ez hazugság volt.
Évtizedei voltak a hatóságoknak, hogy ezt a báránybőre bújt farkast leállítsák és kivonják a forgalomból – sorban érkeztek ellene...
Évtizedes kutatások és tapasztalatok alapján tudjuk, hogy a függőség egyik legfőbb hajtóereje, motorja nem más, mint a mérgező szégyen.
Az egészséges bűntudat: rosszul érzem magam, mert hibáztam, tanulok belőle. Ez változásra ösztönöz. A mérgező szégyen: rosszat tettem, mert rossz, selejtes ember vagyok. Ez nem ösztönöz változásra, gyarapodásra hanem tespedést okoz.
Nem csak azt igazolják kutatások, hogy a szégyen a függőség kialakulásának egyik legfőbb előjele – de a függőség gyakran a szégyennel való megküzdés egyik módja is.
Tudjuk azt is, hogy a szégyen egyfajta...
„Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény” – írja József Attila a Hazám című versében. És istenemre, ez a verssor folyamatosan visszhangzik a fülemben az elmúlt hetekben, amióta próbáljuk összehozni ezt a táncos tiltakozást a parlament elé.
Mint ahogy Ady Endre sorai is arról, hogy „a gaz lehúz, altat, befed s egy kacagó szél suhan el a Nagy Ugar felett.”
Hát mit mondjak nektek: van egy jelentős közegellenállás, ha valaki szeretne bármi társadalmi változást elérni Magyarországon. Mintha hínáros vízben próbálnál úszni, ahol a lábad folyamatosan...
A függőség nem csak az egyénekben létezik – hanem rendszerekben.
Rosszul működő közösségekben. Diszfunkcionális családokban. Mérgező munkahelyekben. Kiégett kapcsolatokban. Életszerűtlen elvárásokban. Kirekesztő társadalmakban. Nárcisztikus kultúrákban.
A függőség nem egyszerűen egy egyén rossz döntéseiből fakad. Pedig ezen a fikción alapul az egész jelenlegi politika: mintha minden drogprobléma abból fakadna, hogy valaki felkel hétfő reggel és úgy dönt, hogy „ő drogos lesz”. Mert „rossz társaságba” került, vagy „rossz hatások” érték popzenészek...
A múlt héten a Józsefvárosi Önkormányzat bemutatta a készülő új kerületi drogstratégia tervezetét egy lakossági fórumon. Engem is meghívtak a beszélgetésre, mint civilt, a Józsefvárosi Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (JKEF) szakmai társelnökét.
Mindig is azt vallottam, hogy egy drogstratégiában nem csak az a fontos, hogy mi van benne – hanem az is, hogyan készült. Mennyire átláthatóan, mennyire a szakma, az érintettek és a lakosság bevonásával. És kijelenthetem, hogy ez a helyi drogstratégia így készült. Jó lenne, ha lenne ilyen országos szinten is – de nincs.
A...
Ez a kedvencem gyerekek. „Démonizálni” akarjuk a rendőrségi ellenőrzéseket
Hát nem. A rendőrségi ellenőrzéseknek megvan a helye és az ideje. Például én baromira nem démonizálnám azokat a rendőrségi ellenőrzéseket, amiket Hatvanpusztán vagy valamelyik Matolcsy-klán luxusingatlanban, esetleg közpénzen gründolt fantomalapítványnál végezne a rendőrség. Nem démonizálom azt se, amikor a rendőrség elkap egy kistelepülésen egy tinédzsereknek uzsorakamatra vagy éppen szexuális szolgáltatásokért kristályt áruló dílert.
És ha már zéró-tolerancia: azt végképp nem démonizálnám, ha...
Az utóbb években sokat olvastam és írtam felépülésről és gyógyulásról. Függőségekből, traumákból, önkorlátozóvá váló hiedelmekből és önpusztító kapcsolati mintákból.
Nagyon gyakran azt látom – és érzem, hogy amikor az ember valamilyen lelki problémával küzd, hajlamos belesüppedni a szégyenbe és önutálatba: „hogy lehetek ilyen hülye?” „Miért nem vagyok képes letenni a piát/elhagyni ezt az embert/kimászni a depresszióból stb.?”
Gyakori, hogy úgy érezzük: mintha egy angyal és egy démon küzdene a lelkünkért ott bent. És túl gyakran a démon győz. Ezért aztán...
