Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„Az ősfélelmek között didergő lélek szenvedélye a tisztánlátás.”
Ezt a sort Halász Gábor, a kitűnő esszéista írta József Attiláról.
Libabőrös lettem, amikor elolvastam – borzongatóan szép megfogalmazás. Olyannyira az, és olyannyira találó József Attilára – hogy akár József Attila is írhatta volna magáról. A maga szenvedélyes tisztánlátásával.
De vajon hogyan lehet a tisztánlátás szenvedély?
Úgy, hogy József Attila tisztánlátása nem holmi racionális készség – hanem gyermeki tisztánlátás. Tiszta látás: a gyermek rácsodálkozása a világra. Fél tőle,...
A szülő nevelésének öt fázisa:
1. Tagadás – „Nincs több mese, megyünk aludni!”
2. Harag – „Nem megmondtam? Irány az ágy!”
3. Alkudozás – „Gyere, hozhatod nyuszit is, jó?”
4. Depresszió – „Nem hiszem el, hogy mindig ez van.”
5. Elfogadás – „Na jó, egy utolsó mese, de aztán alvás.”
Mindannyian hozzuk magunkkal a csomagunkat a gyermekkorunkból – mindannyian cipelünk valamilyen keresztet. Minél kevésbé vagyunk vele tisztában, annál nehezebbet.
Sokan attól tartanak, hogy ha ezekkel a csomagokkal/keresztekkel foglalkozunk, ha „a múltban vájkálunk”, azt kockáztatjuk, hogy végleg elsikkad a szabad akarat – és az egyén felelőssége a jelenben. Hogy a trauma egyfajta erkölcsi felhatalmazást jelenthet egyeseknek, hogy a saját tehetetlenségük tudatában dagonyázzanak: lám, nem tehetek róla. Tehetetlen vagyok a saját önsorsrontásommal szemben. Hogy...
Vicces, hogy engem nem is érdekel az olimpia – és mégis, már másodszorra kényszerülök rá, hogy megszólaljak az olimpiához kapcsolódó témában. Mert megint olyan gyűlölet-cunaminak lehetünk szemtanúi, ami egészen hátborzongató.
Ezúttal egy algériai sportoló került a célkeresztbe: Imane Helif. Az a bűne, hogy állítólag „nőnek tetette magát”, miközben valójában férfi. Az ezzel foglalkozó cikkek többsége is hihetetlenül elfogult nyelvezetet használ – de amit alattuk lehet találni a komment-szekcióban, az tényleg a virtuális pogrom-hangulat megnyilvánulása. Lehet...
Hallottatok már arról a 35 kérdésből álló kérdőívről, amit a híres francia író, Marcel Proust nyomán dolgoztak ki? A kérdőív segítségével, mondják, alapvetően kiismerheted egy ember természetét és jellemét.
Az első kérdés: „Mi az elképzelésed a tökéletes boldogságról?”
A Vanity Fair magazin egy csomó híres ember válaszait közölte már. Köztük például David Bowie erre az első, boldogságról szóló kérdésre csupán ennyit válaszolt: „olvasni”.
Lehet, én mást válaszolnék. De Bowie válasza nem áll távol tőlem: gyerekkorom óta az olvasás az egyik olyan...
“-Jó napot kívánok! Egy családi jegyet szeretnénk kérni!
-Azzal nem járnak jól, mert délután 4 van, de maguknak egyébként sem tudnék ilyen jegyet adni!
-De hát mi egy család vagyunk!
-Magyarországon vagyunk, itt nem!”
Ez a párbeszéd a tobruki strand bejáratánál zajlott le a minap, miután Pál Márton a párjával és két kisgyermekükkel a karjukon próbáltak családi jegyet vásárolni. Csakhogy, mint arra a jegyeladó „kedvesen” rámutatott, és mint ahogy a árlistán is látható, mi Magyarországon élünk. Itt a család: apu, aki férfi, anyu, aki nő, és gyerekek. Ha a két szülő...
„Ha van valami, ami miatt nem aggódom, akkor az, hogy mit gondolnak az emberek, és hogy félreértenek dolgokat,” írta Henry Miller amerikai író egy barátjának. „Ez ellen semmit sem lehet tenni. Ami viszont egyre inkább lenyűgöz engem, hogy mennyire jól megértenek az emberek, ha a teljes dózist adom nekik, és nem tartok vissza semmit.”
Én is így vagyok ezzel. Rá kellett jönnöm arra, hogy hiába próbálok pontosan fogalmazni, hiába próbálom gondosan elkerülni, hogy félreértsenek – mindig lesznek, akik éppen azt és úgy értik félre, amit próbáltam elkerülni. Ami...
Tradwife – ez az egyik divatos hashtag a közösségi médián. Alatta nők posztolnak arról, hogy milyen jó is volt még akkor, amikor a nő helye a konyhában volt. Az ideális anya fél kézzel neveli fel a 10 gyerekét, miközben a másikban fakanál, hogy este meleg vacsora várja a zurát.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor ilyenekről olvasok, akkor mindig a Handmaid’s Tale (Szolgálólány meséje) című TV-sorozat jut eszembe. És eltöprengek, hogy vajon egyesek nem értették-e félre Margaret Atwood disztopikus elrettentő történetét, életvezetési tanácsokként értelmezve őket?
...
Milyen érdekes dolog egy barátság elmúlása.
Néha a barátság hirtelen, nagy zajjal ér véget. Aztán marad utána a néma csend. És persze soha be nem gyógyuló sebek.
Van, amikor a barátság egyoldalú: csak az egyik fél elkötelezettsége tartja össze. És mikor az megszűnik valamilyen okból, kimúlik a barátság is.
Van olyan is, amikor két ember barátságát valami harmadik dolog tartja össze. S mikor ez a harmadik tényező megszűnik, a barátságnak vége szakad. Elsorvad, mint a szobanövény, amit nem locsolnak.
És van olyan is, amikor a barátok egyszerűen csak elsodródnak egymástól, mint...
Az amerikai alelnök karakteres nevetése politikai beszédtéma lett – nem csak Amerikában. Közösségi média mémek, videók keletkeztek belőle. Trump próbálja ezt a nevetést ellene fordítani, szokása szerint gúnynevet is aggatott rá: „Laffin’ Kamala”. Szerinte ez a nevetés „fura”, gyerekes és infantilis.
Engem ez az egész arra emlékeztet, amikor a világsajtó azon csámcsogott, hogy a finn miniszterelnökről (szintén nő) megjelent egy videó, ahol a barátnőivel táncol és jól érzi magát. Úgy látszik, a férfitársadalom konzervatívabb részét borzasztóan...
