Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„Ha van valami, ami miatt nem aggódom, akkor az, hogy mit gondolnak az emberek, és hogy félreértenek dolgokat,” írta Henry Miller amerikai író egy barátjának. „Ez ellen semmit sem lehet tenni. Ami viszont egyre inkább lenyűgöz engem, hogy mennyire jól megértenek az emberek, ha a teljes dózist adom nekik, és nem tartok vissza semmit.”
Én is így vagyok ezzel. Rá kellett jönnöm arra, hogy hiába próbálok pontosan fogalmazni, hiába próbálom gondosan elkerülni, hogy félreértsenek – mindig lesznek, akik éppen azt és úgy értik félre, amit próbáltam elkerülni. Ami...
Tradwife – ez az egyik divatos hashtag a közösségi médián. Alatta nők posztolnak arról, hogy milyen jó is volt még akkor, amikor a nő helye a konyhában volt. Az ideális anya fél kézzel neveli fel a 10 gyerekét, miközben a másikban fakanál, hogy este meleg vacsora várja a zurát.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor ilyenekről olvasok, akkor mindig a Handmaid’s Tale (Szolgálólány meséje) című TV-sorozat jut eszembe. És eltöprengek, hogy vajon egyesek nem értették-e félre Margaret Atwood disztopikus elrettentő történetét, életvezetési tanácsokként értelmezve őket?
...
Milyen érdekes dolog egy barátság elmúlása.
Néha a barátság hirtelen, nagy zajjal ér véget. Aztán marad utána a néma csend. És persze soha be nem gyógyuló sebek.
Van, amikor a barátság egyoldalú: csak az egyik fél elkötelezettsége tartja össze. És mikor az megszűnik valamilyen okból, kimúlik a barátság is.
Van olyan is, amikor két ember barátságát valami harmadik dolog tartja össze. S mikor ez a harmadik tényező megszűnik, a barátságnak vége szakad. Elsorvad, mint a szobanövény, amit nem locsolnak.
És van olyan is, amikor a barátok egyszerűen csak elsodródnak egymástól, mint...
Az amerikai alelnök karakteres nevetése politikai beszédtéma lett – nem csak Amerikában. Közösségi média mémek, videók keletkeztek belőle. Trump próbálja ezt a nevetést ellene fordítani, szokása szerint gúnynevet is aggatott rá: „Laffin’ Kamala”. Szerinte ez a nevetés „fura”, gyerekes és infantilis.
Engem ez az egész arra emlékeztet, amikor a világsajtó azon csámcsogott, hogy a finn miniszterelnökről (szintén nő) megjelent egy videó, ahol a barátnőivel táncol és jól érzi magát. Úgy látszik, a férfitársadalom konzervatívabb részét borzasztóan...
A kultúránk egyik rögeszméje és rákfenéje – bal és jobboldalon, liberálisok és konzervatívok között egyaránt – a sérelmeink folyamatos dédelgetése. És az, hogy folyamatosan meg akarunk sértődni. Ki vagyunk hegyezve arra, hogy megsértődjünk.
Mi, a bal-liberális oldalon, folyamatosan lessük a jeleit annak, hogy valaki előítéletes kisebbségekkel, nőkkel, zsidókkal, melegekkel stb. szemben. A keresztény-konzervatívok pedig mindenhol keresztényüldözést és a családok rombolását vizionálják.
A lényeg, hogy belevághassuk magunkat („mi”) az áldozati pózba, és a másik...
Nem értem. Nem és nem. Hiába meresztem a szememet. Hiába próbálom felfedezni a hasonlatosságot: nem megy. Sehogyan sem tudom belelátni a párizsi olimpia nyitóünnepségének a képen látható installációjába Leonardo festményét az utolsó vacsoráról.
Márpedig a kereszténység önjelölt védelmezői a közösségi médián majd felrobbannak a sértett dühtől: szerintük itt nem is Leonardo festményét, nem is csak a kereszténységet – de egyenesen Jézus Krisztust és apostolait gyalázták meg.
Nos, kedves háborgók: nem, ez a kékre pingált pocakos-szakállas istenség nem Krisztust volt hivatott...
1960-ban a brit újságíró, Gordon Young meginterjúvolta Carl Gustav Jung pszichológust annak 85. születésnapja alkalmából. Az újságíró arról kérdezte Jungot, hogy vajon a saját tapasztalatai alapján mik az elégedett élet alapvető feltételei.
Jung öt ilyet nevezetett meg:
1) Jó fizikai és mentális egészség;
2) Jó személyes és intim kapcsolatok, mint például házasság, család és barátok;
3) Képesség arra, hogy az ember szépséget fedezzen fel a művészetben és a természetben;
4) Megfelelő egzisztenciális biztonság és kielégítő munka;
5) Olyan filozófia vagy vallás, ami segít...
Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer – mondja Polonius a Hamletben.
Nagyjából minden évben ez jut eszembe, amikor elolvasom a Vezér posványosi zagyválásáról szóló összesítéseket (meghallgatni, na azt nincs se időm, se türelmem). A 30-as években érezhették ugyanezt azok, akik Mussolini, Hitler vagy éppen Szálasi hagymázas vízióiban és Nyugat-ellenes dörgedelmeiben keresték az összefüggéseket.
Akkoriban éppen olyan rettenetes meggyőződéssel hirdették a Nyugat alkonyát, a liberális demokráciák végét, az új, keleti típusú autokráciák hajnalát. A kritikáikban néhol akár...
Mielőtt az ember szülővé válik, tele van mindenféle rózsaszín elképzeléssel arról, hogy milyen lesz majd nyaralni a gyerekeivel. Együtt a boldog család. Amiben persze erősítik a különféle utazási irodák eszményi családokat bemutató reklámjai is. Gondosan eltervezed, milyen lesz: próbálsz felkészülni különféle eshetőségekre is.
Aztán jön a valódi nyaralás a kisgyerekkel. És az ember gyorsan megszabadul némely illúzióitól: a valóság orrba vág. Mert bármennyire is vannak kellemes pillanatok és élmények – vannak bizony! – de előbb-utóbb eljön egy olyan pont, amikor a dolgok,...
Az elmét gyakran egy kerthez hasonlítják. Amiben a gondolataid a magok. Elülteted őket, aztán érzelmek szirmaival virágoznak ki, viselkedés-mintákat, rossz és jó szokásokat teremnek.
Ha a gondolataid hasznosak és értelmesek, akkor édes gyümölcsöket teremnek. Ha viszont haszontalanok és értelmetlenek, akkor gyomnövények hajtanak ki belőlük és szúrós tövist teremnek. Így hát jól teszed, ha a hasznos gondolataidat ülteted el, locsolod és táplálod, a haszontalanokat pedig nem üteted el. Vagy ha már elültetted, akkor nem öntözöd és kigyomlálod.
Ha hagyod az elméd kertjét kedvére...
