Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Szókratész azáltal vált kora legbölcsebb emberévé, hogy felismerte: nem tud semmit.
Abban a korban, akárcsak a miénkben, tele volt a világ olyanokkal, akik önhitten azt hirdették: mindent tudnak. Vagy legalábbis sokat. Többet, mint mindenki más. Tele volt a fejük válaszokkal arról, hogyan működik világ. Hogyan működnek az emberek.
Aztán jött Szókratész, akinek csak kérdései voltak – mégis nagyobb bölcsességre tett szert, mint a válaszok emberei valaha.
Ha komolyan megfigyeljük a saját elménket, akkor a legtöbb tudásunk, ítéletünk, meggyőződésünk, amit állandónak és...
Ittál már meg egy pohár sört szex előtt? Szexeltél már részegen? Esetleg vettél már részt chemsex buliban? Vagy te sosem kevered a szexet szerekkel? Ez a kérdőív neked is szól.
A holland filozófus szerint mindannyian csupán lehasított részei vagyunk ugyanannak a nagy univerzális tudatnak – és a pszichedelikus drogok bölcs használatával visszafordíthatjuk ezt a kozmikus tudathasadást.
Megvan az érzés, amikor ülsz egy barátoddal, aki éppen nehéz időszakon megy keresztül, mesél a gondjairól – és te úgy érzed, annyira pofonegyszerű a megoldás, hogy szinte kiböki a szemét, mégsem képes belátni? Szerintem sokan átéltük már ezt.
És sokan azt is átéltük, hogy éppen nehéz időszakon megyünk keresztül, leülünk egy barátunkkal, a helyzetünk reménytelenségéről lamentálunk neki, míg ő kicsit értetlenkedve és hitetlenkedve néz ránk, hogy vajon hogyan voltunk képesek belenavigálni magunkat egy ilyen mocsárba, amikor annyira pofonegyszerűen el tudnánk kerülni?
Bizony,...
Az Út – gyakran így hivatkozunk a saját szellemi fejlődésünk ösvényére. Az önmagunkon való dolgozásra, az önismereti munkára. Szép metafora. De valahol könnyen félre is érthető.
Allan Watts, aki keresztény teológusból lett a Zen buddhizmus egyik legértőbb nyugati tolmácsolója, nagyon szépen megfogalmazza ezt az egyik eszmefuttatásában. G. K. Chesterton, a brit keresztény író és filozófus nyomán arra a következtetésre jut, hogy a spirituális út – valójában sokkal inkább tán„Nem azért táncolsz, hogy eljuss egy bizonyos helyre a táncparketten,” mondja.A tánc lényege...
Nézem a Karsai Dániellel készült videót, amiben arról beszél, miként szűnt meg a magánszférája a teljes leépüléssel járó gyógyíthatatlan betegsége következtében. Az embernek elszorul a torka.
Tudjátok én el tudom fogadni más emberek hitét. Hogy egyesek vallása azt diktálja, hogy erkölcstelen azelőtt befejezni az életet, amíg lefutja a maga „természetes” ívét – és ezt nem jó siettetni. Gondolhatja ezt valaki, lelke rajta. Az ő élete és halála.
Amit viszont nem tudok megérteni, és nem tudok elfogadni, az a fertelmes arrogancia, amivel egyes emberek mások élete és...
A minap a Drogriporter Szabadegyetemen bemutattuk a Visszhang című színdarabot. Utána a közönségbeszélgetésen többen elmondták: magukra, a saját családjukra ismertek rá. Még akkor is, ha az ő családjukban nem voltak szerhasználati problémák.
Mi tagadás, egy pici gyermek apjaként én is kényelmetlenül feszengtem egyes jelenetek közben. Gyanítom, kevés szülő ne élte volna meg azt, amikor a kialvatlanság, a stressz magasfeszültségében még a kedvesnek szánt gesztusok is vakvágányra tudnak futni két ember között.Vagy amikor az építőnek szánt kritikára is úgy reagál a másik, mintha elektromos...
Carl Gustav Jung szerint az emberi lélek árnyékot vet. És mindaz, amiről nem vagyunk hajlandók tudomást venni, amit nem hozunk elő a tudatosság fényére – az Árnyékunk.
„Az árnyék mindaz, ami nem szeretnél lenni,” írta.
Az elfogultságaink, az indulataink, a kicsinyességeink, a gyarlóságaink, irracionális hiedelmeink, kényelmes következetlenségeink: ezek mind az árnyékunk.
Sokan azt hiszik, hogy az Út mindannak a megtagadásán keresztül vezet, ami az árnyékban rejtőzik. Hogy úgy válhatunk tökéletessé, ha megtagadjuk a lelkünk eme Sátánját. Ha fogcsigorgatva...
A perfekcionizmus nem azt jelenti, hogy a tőled telhető legjobbat szeretnéd nyújtani. A perfekcionizmus arról szól, hogy ott legbelül úgy érzed, nem vagy elég jó.
És csakis úgy kerülheted el a megszégyenülést, a bántást, ha tökéletesen viselkedsz, tökéletesen teljesítesz. A perfekcionizmus arról szól, hogy görcsösen vágysz mások elismerésére. És nem, a perfekcionizmus nem tesz tökéletesebbé. Viszont megöli a kreativitást.Elég jó vagy. Elég vagy. Pont.
Az ember egész sokáig képes benne maradni olyan állapotokban, helyzetekben, amelyekben látszólag otthon van. De közben belül roppant magányosnak és szomorúnak tudja érezni magát. Akár egzisztenciális döntésekről van szó: munkahelyekről. Akár emberi kapcsolatokról. Amelyek kívülről nézve, insta-fotók alapján, tetszetősek és boldogok. De belül úgy vergődik bennük, mint a szárnyaszegett madár.
Nem merünk szabadulni – nem merünk kirepülni. Mert félünk. Megszédülünk a szabadság lehetőségétől. Elhisszük, hogy megéri lemondani róla, csak hogy tartozzunk valahová. Görcsösen...
