Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális irodája közleményt adott ki arról, hogy az alkoholhoz való hozzáférés okos szabályozásával jelentősen csökkenthető lenne a rák előfordulása. A közleményt az alábbiakban magyar fordításban közöljük, hogy kontrasztot képezzen a magyar kormány pálinka-liberalizációs politikájával.
Megfigyelted a fa hajtását? Nem ott nő és gyarapodik, ahol kemény és barna, hanem ott, ahol lágy és zöld.
Így van ez velünk, emberekkel is. Ahhoz, hogy gyarapodni tudjunk, először sérülékennyé kell válnunk.
Sérülékeny szavunk ősi finnugor eredetű: gyökere a „sért”, „seb”. Hasonlóan a latin vulnerabilis szóhoz, aminek a gyökere: „vulnus”, seb. Sérülékenynek lenni annyit jelent, mint sebezhetővé válni. Kilépni a komfortzónánkból és belvállalni a kockázatot, hogy sérülhetünk.
Le kell vennünk a páncéljainkat ahhoz, hogy megszabaduljunk a...
„Tudod mit mondanak arról, amikor egy könyvet a borítója alapján ítélnek meg?” – kérdezi ez az érzékenyítő plakát a new york-i vonaton. „Mindenki, akinek van valami függősége, rendelkezik egy történettel, ami elmondásra vár.”
És ezt a kampányt ott az állam szervezi finanszírozza. Aminek van egy külön addiktológiai intézete (OASAS). Hiszen New York állam döntéshozói számára nem az a cél, hogy a függőket démonizálják és megbélyegezzék, mint nálunk – éppen ellenkezőleg. A cél az, hogy átalakítsák a társadalom gondolkodását a függőséggel kapcsolatban....
Találkozni akartam volna a Vak Reménnyel,
kértem, hogy mondjon egy alkalmas helyet.
Az Utolsó Ítélet terét, például, Budapesten, vagy
valamilyen süllyedő szigetet, ahonnan nem vezet
visszaút haza. Egy kristálygömb közepét. Egy éjjeli
menedékhelyet, ahol épp agyonütnek valakit.
Ismerje el, hogy reménykedése ostoba volt.
Hamis és gyomorforgatóan rózsaszín, akárcsak
ő maga. Szerettem volna vérig sérteni,
mert annyi évtizeden keresztül áltatott.
Hogy míg a többiek elestek, én talpon maradtam,
mivel a túlélésben van valami visszataszító.
Remegett és sápadt a mobil a...
„Nem vagy te jó semmire.”
„Nem vagy normális.” „Mások bezzeg…”
„Úgyse megy neked, majd én…”
„Nekem is nehéz volt, mégse nyafogtam.”
Hány ilyen mondat van, amit szülők, tanárok, edzők stb. egyfajta nevelő szándékkal vágnak a gyerekek fejéhez. És közben nem is gondolnak arra, hogy ezekkel a mondatokkal majdnem annyi kárt okoznak, mint ha megvernék.
Ezek a mondatok vele maradnak. Hurcolja magával, mint egy nehéz, sötét terhet.
Még ha nem is tudatos emlékekként, de mint önkorlátozó hiedelmeket arról, hogy...
Alig pár száz kilométerre nyugatra egy világszínvonalú drogbevizsgáló program működik, amelynek a célja az, hogy megelőzze a partidrog-használattal kapcsolatos ártalmakat és baleseteket. Nézd meg a filmünket!
Nemrég volt a leánygyermekek világnapja. Ebből az alkalomból miniszterelnökúr is posztolt: a lánygyermekekben az a legjobb, írta, hogy fenntartás nélkül szeretik az apjukat.
Nos, egy kétéves kislány apukájaként még nincs annyi tapasztalatom, mint neki. De én ezt fordítva látom: egy apa feladata az, hogy fenntartás nélkül szeresse a lányát. Bármi történjék is. És ha ebben a szerepében kudarcot vall, akkor ne várja el a lánya feltétlen szeretetét.
Én úgy gondolom, hogy apa – szülő – nem attól lesz az ember, hogy gyereke születik. Gyereket csinálni bármelyik hülye tud....
Ha nem tudtad volna, mi hiányzik még nekünk itt a Kárpát-medence ölén a már amúgy is egyre tökéletesebb életünkből így hétfő reggel: megalakult végre a Vadász Digitális Polgári Kör! Hála Istennek – és persze miniszterelnökúrnak, és Kovács Zoltán alapító államtitkárúrnak.
„Olyan emberek csatlakozását várjuk, akik nagy szavak és a zöld ideológiák helyett a tudomány, a józan ész és a hagyományaink megőrzése mentén gondolkodnak a felelős természetvédelemről,” szól a felhívás a csatlakozásra.
Szóval ha nem csak amúgy proli módra, l’art pour l’art akarod halomra...
Vannak azok az éjszakák.
Amikor a semmiből felriadsz, és nehezen jön álom újra a szemedre.
Mert hirtelen minden rád zúdul.
Mintha egy vallatólámpa éles fényében ülnél valami szűk cellában.
Bevillannak a mulasztásaid.
A közelgő határidők.
Az el nem végzett feladatok.
Hogy kit kellett volna visszahívni.
A kis hétköznapi kudarcok.
Hogy loholsz egész nap, még sincs igazán időd semmire és senkire.
Hogy egyik szerepedben sem érzed magad elégnek: munkahelyen, szülőként, barátként.
Kicsinek érzed magad és elszigeteltnek, rád nehezedik a sötétség súlya.
Aztán...
50-60 gyermekpszichiáter jut arra a körülbelül másfél millió gyermekre, aki Magyarországon él – mondták el a gyermekek mentális egészségéről tartott minapi konferencián.
Ez tragikus.
De tudjátok, mi ennél is tragikusabb? Az, hogy ilyen sok gyerek szorul rá pszichiátriai ellátásra. Mert annak valójában már csak amolyan utolsó mentsvárnak, tűzoltásnak kellene lennie. A tűzoltás helyett a megelőzésre kéne helyezni a hangsúlyt: hogy a gyerekek biztonságos, elfogadó környezetben tanulják meg felismerni és szabályozni az érzelmeiket, kapcsolódni másokhoz és bízni önmagukban.
...
