Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„Valósággal kivirult,” mondjuk valakire, akit valamilyen nagy szerencse ért az életben.
Szerelem. Munkahelyi siker. Lottó ötös. Győzelem. Díj.
Az ilyen virulás nagy örömmel jár. Gyakran eksztatikus, eufórikus örömmel.
„Szuperül van,” mondjuk rá. De tényleg?
A gond az, ha ez az öröm pusztán külső körülmények szerencsés együttállásának a függvénye. És amikor a külső körülmények változnak, az öröm is elillan. A virulás hervadásnak adja át a helyét.
Van, aki az egész életét alárendeli annak, hogy elérje és fenntartsa a virulás állapotát. Próbálja úgy...
November 23-án vitatta meg a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (BKEF) az első fővárosi drogstratégia tervezetét, amit egy civil szakértői munkacsoport készített el. Mint civil és a BKEF ártalomcsökkentő munkacsoportjának vezetője jómagam is részt vettem a stratégia kialakításában – és a vitában is. Készítettem egy rövid összefoglalást a témában.
A minap egy podcast beszélgetésben megkérdezték tőlem: feministának vallom magam?
Érdekes kérdés. Egyrészt ugye Magyarországon a „feminista” éppúgy szitokszóvá vált, mint a „liberális”, vagy hovatovább a „humanista” is. Egész iparágak épülnek arra, hogy ellenségképeket gyártsanak ezekből a szavakból. A feminista például bizonyos sajtótermékekben a frigid frusztrált nő szinonimája, aki minden héten abortuszra jár, mindent a karrierjének rendel alá és férfigyűlöletét előszeretettel hangoztatja. Egy ideológiai bunkósbottá tették, amivel rögtön...
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra Szájer József visszatérése az idei év egyik legbizarrabb közéleti eseménye.
Mert hogy nem ám csak úgy tessék-lássék tér vissza. Fű alatt, titokban pötyörészve valami tanulmányokat a kormány számára az iPad-jén. Igen, ugyanazon, amin a gránitszilárdságú Alaptörvényt megírta. Azt a bizonyosat, amiből „véletlen” kihagyta a szexuális orientáció alapján történő diszkrimináció tilalmát. Ugyanazzal a nevezetes iPad-el, amivel aztán valószínűleg azonos nemű szexpartnereket keresett.
Szóval ha ezen a bizonyos iPaden pötyörészne valami...
Jung valahol azt írja, hogy a valódi élet 40 fölött kezdődik – ami előtte van, az csupán tesztelés, kutatás.
Valószínűleg ha 20 éve olvasom ezt, akkor csak legyintek. Fiatalnak lenni: vonzónak, energikusnak, szexinek. 40 fölött már csak a lassú tespedés, ráncosodás és tehetetlenség vár rád. Korszerűtlenné válsz, lejár a szavatosságod. A fontos dolgok a fiatalokkal történnek. Utána már csak emlékezel, hogy milyen jó volt régen. Legalábbis ezt hittem – és az egész kultúránk ezt sugallja.
Ma, 45 évesen, már sokkal inkább egyetértek Junggal.
Lehet, hogy 40 fölött...
Most olvasom, hogy több, mint negyvenmillió forintért kelt el a zöld télikabát, amit Vaclav Havel 1989-ben a bársonyos forradalom (a csehszlovák pártállam felbomlása) idején hordott. Milyen jó lenne, ha ez azt jelentené, hogy az egykori cseh író és államfő öröksége ilyen nagy megbecsültségnek örvend manapság – pedig sajnos nem ez a helyzet.
Havel igazi öröksége nem egy zöld télikabát, hanem a civil társadalom eszméje. A szabadság egy olyan felfogásáé, ami szerint a közügyek intézése nem egy szűk politikai elit úri huncutsága. Hanem alulról jövő kezdeményezéseknek, önszerveződő...
A múltkor egy igazán pocsék nap után ültem le meditálni este. Nyomott volt a hangulatom. Egy audio-kalauzolt meditáció mellett döntöttem egy népszerű meditációs appon. Megnéztem, csak úgy random, hogy mit dob ki nekem aznapra a gép. Hát egy olyan meditációt dobott ki, ami arról szól, hogy adjunk hálát mindazért, ami aznap történt velünk.
„Karma is a bitch” – nevettem fel hangosan. De azért belevágtam.
És tudjátok mi az érdekes? Hogy működik. Még egy pocsék nap után is működik. Nem véletlen. Egy sor kutatás igazolja: a testi-lelki egészségünkhöz nagyban hozzá tud...
Ma reggel egy órát járkáltam a babával a lakásban, hogy aludjon még egy órát, miután megetettem. Van egy monoton ringató járás-technika, amit kifejlesztettem, és ami az esetek nagy részében eredményes és kényelmes. Legalábbis a babának. Az alváshiányos apjának kevésbé kényelmes. De ilyenkor gyakran kiviszem a hálóból, hogy a méginkább alváshiányos anyja tudjon még egy kicsit aludni nyugodtan.
Azzal szoktam elviccelni a „hogy vagytok” kérdésre a választ, hogy keveset alszunk egyben, de azt legalább felületesen. Néha irigylem a delfineket, akik úgy tudnak aludni, hogy...
„A végén nem az ellenségeink szavaira fogunk emlékezni, hanem a barátaink hallgatására,” mondta Martin Luther King Jr.
Mint MLK mondásaival lenni szokott, ez sem könyvszagú okoskodás. Hanem olyan bölcsesség, ami a megélt élet valóságának szenéből kristályosodik ki az igazság gyémántjává. Amikor az ember először, még zöldfülűként elolvassa, bólogat. De igazán csak akkor érti meg, amikor már túl van pár csalódáson az életben.
Ha visszatekintek az elmúlt húsz évre, amióta beléptem az úgynevezett közéletbe, nagyon sokat támadtak ellenségek. Vagy legalábbis olyan emberek, akik...
Egy pszichiátriáról megszökött 14 éves fiút két héttel később talált meg a rendőrség a pályaudvaron – olvasom a sajtóban. Azért szökött meg, hogy öngyilkos legyen. Visszavitték a kórházba. Ennyit tudhatunk meg a mínuszos hírből, amiből minden hónapra jut egy tucat. Egyéni és családi tragédiák.
És mint az ilyen mínuszos hírek általában, ez is szinte ordít attól – ami hiányzik belőle. Ami elmondatlanul marad. Űrt hagy maga után. Egy csomó kérdést felvet. De legtöbbször el sem jutunk odáig, hogy egyáltalán feltegyük ezeket a kérdéseket.
Az emberek többsége talán...
