Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Carl Sagan, a híres csillagász írta, hogy ha egy óvodába mész, akkor ott rengeteg tudományos felfedezővel fogsz találkozni. Tele vannak őszinte kíváncsisággal és csodálattal a világ iránt.
„Mi az álom?” „Miért kerek a Hold?” „Miért zöld a fű?”
Viszont ha végzős középiskolásokat látogatsz meg, mindennek a kíváncsi rácsodálkozásnak és felfedező-izgalomnak már a nyomát sem fogod találni. „Közömbössé váltak. Valami szörnyű dolog történt az óvoda és a 12. osztály közötti években,” jegyzi meg Sagan.
Igaza van. De szerintem ez nem...
Amikor valaki függősége okán segítséget kér, az egy különleges pillanat. Súlya van. Vagy mondhatnánk azt is, hogy ez az elrugaszkodás pontja. Az arkhimédési pont, ahonnan, ha nem is a világot lehet kimozdítani a helyéről – de annak az embernek a világát biztosan, aki segítséget kér.
Ez egy borzasztó sérülékeny és kiszolgáltatott kiinduló helyzet. Amit többnyire nagyon komplex egyéni problémák, konfliktusok súlyosbítanak. Sokan ugyanis – talán a legtöbben? – akkor jutnak el ide, amikor már túl vannak néhány kudarcélményen. Ami megrendítette a bizalmukat a saját...
Megérkezünk erre a világra, és azonnal, ösztönösen kötődni vágyunk. A sejtjeinkbe van kódolva a szükséglet, hogy kapcsolódjunk azokhoz az emberekhez, akik erre a világra segítettek bennünket.
Csodálatos ez – de egyben borzasztó kiszolgáltatott helyzet.
Belegondolok, hogy ennek a kis lénynek, aki a világra jött, milyen ijesztő lehet ez az ismeretlen nagy világ. Ahol minden új és ahol semmi sincsen az ellenőrzése alatt. Teljesen törékenyen és sérülékenyen, teljes függőséggel, tökéletes bizalommal belesimulni annak a nagy lénynek a gondoskodásába. Mindent feltenni arra az egy...
Ezt a videót azért készítettem, hogy röviden – 8 percben – elmondjam, miről szól a Fővárosi Drogstratégia, aminek a tervezetét civilek bevonásával készítette a Főváros. Azoknak, akiknek nincs idejük elolvasni.
A tervezet most társadalmi egyeztetésre került – lehet véleményezni. A Főváros készített egy névtelen online kérdőívet is (link lent), ahol elsősorban olyanok véleményét várja, akik maguk is – akár közvetlenül, szerhasználóként, akár közvetetten, hozzátartozóként – érintettek. Még ezután fogják megtárgyalni a politikusok, a véleményetek is...
Nesze neked Száraz November! Nagy Feró odacsapta a sáros csizmát az asztalra.
„A pálinka egy rendkívül egészséges gyógyszer,” jelentette ki hétfőn a Viasat3 tévécsatorna beszélgetős műsorában. „Reggel igyál meg egyet, akkor ebéd előtt még egyet, este meg nyugodtan kettőt is.”
Persze nem egy üveggel, nem vagyunk mi állatok! Jó magyar ember csak „egy stampót” iszik meg egyszerre, mondja Feró. Ugye csak az íze kedvéért. Mert az gyógyszer.
Félreértés ne essék: én nem akarok senkit megszégyeníteni a saját életmódbeli választásaiért. Felőlem...
A múltkor futás közben azon gondolkodtam (néha futás közben jönnek ötleteim a posztokhoz), hogy az egyes drogokhoz való viszonyunkat le lehetne írni úgy, mint különféle barátokhoz és rokonokhoz való viszonyt. Ami változik, ahogy az ember más és más életszakaszba ér. Egy huszonéves sok kapcsolatot ápol, és ezek gyakran elég felületesek, de intenzívek. Míg negyvenes éveire az ember – többnyire – kicsit lelassul. Kevesebb, de mélyebb kapcsolatot próbál ápolni emberekkel – és szerekkel.
Sajnos vannak, akik hosszú távon nagyon egészségtelen – mi több, abúzív...
A nem-cselekvés nem ugyanaz, mint a tétlenség.
A tétlenség a cselekvéstől való visszariadás. Attól, hogy kilépj a komfort-zónádból. És ezért inkább próbálod bezárni az elmédet és a szívedet mások szenvedése előtt. Amikor megijedsz attól, hogy kilépj a sorból – hogy kiállj magadért vagy másokért. Amikor inkább a tespedést választod a fejlődéssel szemben. Amikor inkább kába szendergésbe merülsz, hogy ne kelljen józanul szembenézned a kínzó gondokkal.
A nem-cselekvés az, amikor tudatosan, körültekintően, együttérző és nyitott szívvel reflektálsz valamire azzal, hogy nem...
Az ember, ha nem született bele semmilyen felekezet, egyház hagyományába, esetleg már eltávolodott attól, de őszinte spirituális érdeklődéssel rendelkezik a 21. századi Európában, előbb-utóbb dilemma elé kerül.
Eljutott oda, hogy mindaz, amit ez a materialista fogyasztói társadalom kínálhat, nem jelent számára kecsegtető célt. Nem lelkesíti már az, hogy ünnepelt celebritás legyen, esetleg irigyelt tehetség vagy zseniálisnak tartott tudós. Nagy eséllyel persze egyik sem: és előbb-utóbb eléri azt a kort, amikor rádöbben, hogy élete valójában éppen olyan jelentéktelenül fog véget érni,...
Li Paj kínai költő a 8. században élt: és mégis, úgy képes szólni hozzám, lélek a lélekhez, szív a szívhez, mint kevesen a 21. században. Mert aminek szeretetét versbe öntötte – a természet: hegyek, madarak, fák, az ég – az összeköt minket a századokon keresztül.
Van egy gyönyörű négysoros verse, aminek hét különböző magyar fordítását is felleltem az Interneten. Nem tudok kínaiul, tehát eredetiben nem tudom elolvasni. Egyik kedvenc költőm, Kosztolányi Dezső, így fordította le:
„A madarak szállnak vidám körökbe,
a felleg is száll, aztán tovamegy.
Csak egy...
Érdemes megnézni a Magyar Jeti által készített filmet arról, hogyan használja a kormány a sajtógépezetét arra, hogy embereket hazug vádakkal lejárasson. Nagyon szépen körbejárja a témát. És nagyon tömény így egyben még akkor is, ha évek óta figyeljük, hogy is megy ez. Néhányan – én személyesen is – fekete-kampány célkeresztjébe is belekerültünk már. Borzasztó élmény, elmondhatom, pedig én még nem is kaptam annyit, mint akikről a filmben szó van.
Sokan lekeverhetik ezt az egészet azzal, hogy hát igen, ilyen a média, mindig és mindenhol elfogult – de nekik nincs...
