Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Bocs, hogy kora reggel ezt az undormányt posztolom, de tanulságos. Ezzel mérgezi ugyanis az olvasók agyát a miniszterelnök kedvenc haverja, az ország gázszerelőből lett leggazdagabb emberének médiabirodalma.
És ez nem kirívó eset: miközben folyamatosan a liberális Nyugatot vádolják aberráltsággal és erkölcstelenséggel, miközben műfelháborodnak azon, hogy a Sziget reklámjában két lány csókolózik – a NER-média tele van a legalpáribb, legszexistább, a női testet tárgyiasító szövegekkel és képekkel. Nem véletlen, hogy kitiltották az iskolákból a korszerű drogprevenciós és...
„Az egyedüllét jót tesz a nagy elméknek, de rosszat tesz a csekélyebb elméknek,” írja Victor Hugo. „Megzavarja azokat az agyakat, amelyeket nem világít meg.”
Minden tiszteletem a mesteré. De én inkább úgy látom, hogy ez nem feltétlenül az elme nagyságáról vagy csekélységéről szól. Inkább arról, hogy mennyire hordozunk magunkkal olyan sérüléseket, amelyek miatt rettegünk egyedül lenni. És amelyek miatt nem vagyunk szinkronban saját magunkkal.
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal, az elszigeteltséggel – igazából együtt-lét: ilyenkor együtt vagyunk saját...
Én magam agnosztikus vagyok ezen a téren, de tisztelem azoknak a keresztény barátaimnak a meggyőződését is, akik hisznek a mennyországban és az üdvözülésben.
Viszont sosem tudtam lelkesedni egy olyan mennyországért, ami leginkább egy elitklubra hasonlít. Ahová csak bizonyos kiváltságos VIP-k hivatalosak, akik saját magukat erkölcsileg különbnek tartják más embereknél. És arról álmodoznak, hogy milyen jó lesz majd vigadozni ebben a luxusklubban, miközben azok a bizonyos más emberek, a kiszorultak, velőtrázó sikolyok közepette szenvednek, a megváltás ígérete nélkül, egy izzó...
A diszkókban razziázva kellene besorozni a „kitágult pupillával” bulizó „szexuálisan érett csődöröket” az Orosz Ortodox Egyház főpapja, Andrij Tkacsev szerint. Szerinte „disznóság” olyankor „vétkezni”, amikor a társaid a kezüket-lábukat veszítik el. A razziáknak olyan gyógyító hatása lenne, hogy idővel rá sem ismernének az országra, teszi hozzá.
Ácsi, Főpap Elvtárs Atya! Tegyük fel, hogy a keresztény erkölcs szerint vétek beekizve bulizni hajnalig egy moszkvai klubban, miközben emberek kezüket-lábukat veszítik el a fronton. De a...
Vannak leckék, amiket az ember megtanul a meditálásból.
Például azt, hogy milyen piszok nehéz is jelen lenni és figyelni a lélegzetedet. Egyszerűnek tűnik, és mégis: egy a folyamatos tevékenység lázában égő, mindig hasznosnak lenni akaró, a puritán munkaetikába szocializálódott ember számára nincs is nehezebb, mint jelen lenni a mostban.
Az egó küzd, mint valami fuldokló a hullámok között, hogy felszínen maradjon, és megtartsa a kontrollt. Elkalandozik a múltba. A jelenbe. Fontos vagy élvezetes teendőket vizionál, amiket meg kellett volna tenni – vagy majd meg kell...
Bár amatőrként rendszeresen sportolok (futok, túrázok), sosem voltam sportrajongó.
Őszintén megmondom, hogy láttam volna ezer jobb helyét annak a 70 milliárd forintnyi közpénznek, amit a magyar állam az atlétikai vb-re fordított. És a pénz kérdését félretéve: ezer más, égető társadalmi probléma kezelésére összpontosíthatna jelenleg a magyar állam ahelyett, hogy giga-sportrendezvényeket szervez. Olyan ügyekre, ahol a szakemberek rendszeres vészcsengő-kongatásait is süket közönnyel fogadják a döntéshozók. Közegészségügy. Oktatás. Szociális ellátás. Drogpolitika. Csak hogy néhányat...
És akkor ti tényleg boldogok vagytok? – tettem fel a kérdést félig viccesen finn barátaimnak, akikkel a minap Helsinki egyik éttermében ültünk az asztal mellett.
– És akkor ti tényleg boldogok vagytok? – tettem fel a kérdést félig viccesen finn barátaimnak, akikkel a minap Helsinki egyik éttermében ültünk az asztal mellett.
A drogterületen dolgozó kutatók, szociális munkások, civilek és kormányzati tisztviselők, akikkel éppen arról beszélgettünk, hogy a finnek a globális felméréseken rendre a világ legboldogabb emberei között szerepelnek.
Nem válaszoltak azonnal. Megfigyeltem, hogy gyakran van ez így a finnekkel: megfontolják, hogy mit felelnek. A legtöbb nem az a fecsegős fajta. Talán ez is jellemző vonása a kultúrájuknak: és...
Nem elég, hogy L.L. Junior (rapper) kiposztolta az Instára, amint százzal repeszt a Petőfi hídon egy másik autó után. De amikor a rendőrség eljárást indított még neki állt feljebb. Idézem:
„Széttárom a kezem azelőtt, miért nem indít a rendőrség eljárást azok ellen, akik folyamatosan marihuánafogyasztásról posztolnak. Azt nem értem. Én nem veszélyeztettem senkit, vállalom a felelősséget és a következményeket.”
Nos, kedves Junior, ha nem érted, akkor én elmagyarázom neked szépen.
Egyrészt bizonyára emlékszel, hogy néhány hete Budapest egyik hídján ugyanilyen...
Bár zenerajongó vagyok, nem értek különösebben a zenéhez. Mindig csodálattal töltött el, amikor egy szimfonikus zenekar megszólal, és a rengeteg hangszer és zenész kifinomult együttműködésének eredményeként megszólal valami csodálatos összhangzat. Ami nem egyszerűen harmóniát tükröz, de egyben valahol nagyon mélyen, a szív ismeretlen régióiban, megpendít egy már szinte elfelejtett húrt. Pont úgy, ahogy kell.
Vajon hogyan lehetséges ez? Mik ennek a műhelytitkai? Na ehhez nem értek. Rejtély, mint ahogy egy számomra ismeretlen bűvésztrükknek is csak az eredményét látom és ámulok. De...
