Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„Mi, hogy nekem, alkoholproblémáim?!
Dehogy vagyok én alkesz!
Jó, kicsit sokat ittam tegnap.
Elszaladt velem a ló, de hát ünnepeltünk, na.
Én már talán nem érdemlem meg? Gürizek mint állat.
Néha ki kell engedni a gőzt.
Mi, hogy majdnem minden nap? Dehogyis!
Jó, van, hogy felciccentek egy-két sört este a Tv mellé.
De a múltkor is három napig nem ittam egy kortyot se.
Én kibírom, nem úgy, mint az alkeszek.
Nem vagyok én olyan, mint a nagyapa, akinek remegett a keze,
ha nem kapott piát reggel.
Örüljél, hogy nem vagyok narkós!”
„Most mi bajod van már?
...
A kormánypárti média azzal riogat, hogy a kannabisz-legalizáció „óriási veszélyt” jelent. A Drogriporter készített egy részletes elemzést a legalizáció hatásairól Kanadában – ezenkívül egy videóinterjút egy vezető kanadai elemzővel is!
Aki régóta követi az oldalt, az tudja, hogy nem tartozom a kannabisz kritikátlan ajnározói közé. Gyakran írtam már a kannabisz-fogyasztás árnyoldalairól is, és összeállítottunk listát az addiktológiai segítőhelyekről. Sokak nem értik, hogy akkor miért vagyok mégis a legális szabályozás híve.
Nos, az erről folytatott vitát sajnos nagyon gyakran tévesen leegyszerűsítik arra, hogy veszélyes-e a kannabisz. Ha igen, akkor tiltani kell, ha nem, akkor engedélyezni – gondolják. Ez egy teljesen hibás megközelítés. A kannabiszt nem azért kell szabályozni, mert teljesen ártalmatlan....
2006-ban idegkutatók megvizsgálták a londoni taxisofőrök agyát, és összehasonlították őket a laikus londoniak agyával. És lám, komoly eltéréseket találtak. A taxisofőrök agyának összetett információk, térbeli emlékek tárolásáért felelős részében (hippokampusz) jelentősen nagyobb volt a szürkeanyag térfogata. Ez a kísérlet is bizonyítja azt, amit a tudósok neuroplaszticitásnak neveznek: az emberi agy nem statikus és változatlan, hanem képlékeny és rugalmasan alkalmazkodik a környezetéhez.
Amíg kisgyermekek vagyunk, az agyunk rendkívül rugalmasan alkalmazkodik a környezetéhez....
Most, hogy Németország a kannabisz legális szabályozásának bevezetésére készül, felerősödtek a kormánypárti sajtóban a legalizáció állítólagos veszélyeire figyelmeztető hangok. Az alábbi írás áttekinti, hogy milyen hatásokkal járt a legalizáció Kanadában, és cáfolja a leggyakoribb tévhiteket.
Bocs, hogy kora reggel ezt az undormányt posztolom, de tanulságos. Ezzel mérgezi ugyanis az olvasók agyát a miniszterelnök kedvenc haverja, az ország gázszerelőből lett leggazdagabb emberének médiabirodalma.
És ez nem kirívó eset: miközben folyamatosan a liberális Nyugatot vádolják aberráltsággal és erkölcstelenséggel, miközben műfelháborodnak azon, hogy a Sziget reklámjában két lány csókolózik – a NER-média tele van a legalpáribb, legszexistább, a női testet tárgyiasító szövegekkel és képekkel. Nem véletlen, hogy kitiltották az iskolákból a korszerű drogprevenciós és...
„Az egyedüllét jót tesz a nagy elméknek, de rosszat tesz a csekélyebb elméknek,” írja Victor Hugo. „Megzavarja azokat az agyakat, amelyeket nem világít meg.”
Minden tiszteletem a mesteré. De én inkább úgy látom, hogy ez nem feltétlenül az elme nagyságáról vagy csekélységéről szól. Inkább arról, hogy mennyire hordozunk magunkkal olyan sérüléseket, amelyek miatt rettegünk egyedül lenni. És amelyek miatt nem vagyunk szinkronban saját magunkkal.
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal, az elszigeteltséggel – igazából együtt-lét: ilyenkor együtt vagyunk saját...
Én magam agnosztikus vagyok ezen a téren, de tisztelem azoknak a keresztény barátaimnak a meggyőződését is, akik hisznek a mennyországban és az üdvözülésben.
Viszont sosem tudtam lelkesedni egy olyan mennyországért, ami leginkább egy elitklubra hasonlít. Ahová csak bizonyos kiváltságos VIP-k hivatalosak, akik saját magukat erkölcsileg különbnek tartják más embereknél. És arról álmodoznak, hogy milyen jó lesz majd vigadozni ebben a luxusklubban, miközben azok a bizonyos más emberek, a kiszorultak, velőtrázó sikolyok közepette szenvednek, a megváltás ígérete nélkül, egy izzó...
A diszkókban razziázva kellene besorozni a „kitágult pupillával” bulizó „szexuálisan érett csődöröket” az Orosz Ortodox Egyház főpapja, Andrij Tkacsev szerint. Szerinte „disznóság” olyankor „vétkezni”, amikor a társaid a kezüket-lábukat veszítik el. A razziáknak olyan gyógyító hatása lenne, hogy idővel rá sem ismernének az országra, teszi hozzá.
Ácsi, Főpap Elvtárs Atya! Tegyük fel, hogy a keresztény erkölcs szerint vétek beekizve bulizni hajnalig egy moszkvai klubban, miközben emberek kezüket-lábukat veszítik el a fronton. De a...
Vannak leckék, amiket az ember megtanul a meditálásból.
Például azt, hogy milyen piszok nehéz is jelen lenni és figyelni a lélegzetedet. Egyszerűnek tűnik, és mégis: egy a folyamatos tevékenység lázában égő, mindig hasznosnak lenni akaró, a puritán munkaetikába szocializálódott ember számára nincs is nehezebb, mint jelen lenni a mostban.
Az egó küzd, mint valami fuldokló a hullámok között, hogy felszínen maradjon, és megtartsa a kontrollt. Elkalandozik a múltba. A jelenbe. Fontos vagy élvezetes teendőket vizionál, amiket meg kellett volna tenni – vagy majd meg kell...
