Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Érdekes megfigyelni, hogy az emberek milyen kívánságokat küldenek egymásnak. Jó és rossz kívánságokat.
Akit kedvelünk, annak azt kívánjuk, hogy háruljanak el a nehézségek az életéből. Akit nem kedvelünk, annak nehézségeket kívánunk, amibe belerokkan. Mindkettő rossz irány.
Hiszen ha visszatekintesz a saját életedre, akkor nem feltétlenül a sikereidből tanultad a legtöbbet. Van, hogy a kudarcaid tartogatták számodra a legfontosabb leckéket. Amik nélkül ma nem lennél az, aki.
Úgy általában: az emberi életnek szerves része a kiszámíthatatlanság. És szenvedésünk egyik fő oka...
A fiatalabb generáció ásványvízzel bulizott, de a 30-as, 40-es korosztály „úgy be volt állva, mint a gerely” – nyilatkozta Baukó Éva a Balaton Soundról. „Rossz volt látni, hogy mennyien nem tudtak továbblépni, és hány embernek jelenti azt a bulizás, hogy a világáról nem tud.”
Nos, én nem jártam még a Balaton Soundon (nem az én világom). De azért azt megkockáztatom, hogy a „csak” ásványvízzel bulizó, békésen táncizó fiatalok egy jelentős része nem volt színjózan. Csak éppen alkohol helyett mondjuk ekizett.
Ami egyébként sokat elmond a két...
Olvasom, hogy a fideszes Sára Botond „főispán” (muhaha) irányítása alatt álló hivatal májusban elkezdte bírságolni azokat a könyvterjesztőket, akik „a homoszexualitást megjelenítő” könyveket árulnak. Ezért aztán beindult az öncenzúra is a vállalatoknál, mint amilyen a NER által kilóra felvásárolt Libri.
Ha a törvényt szigorúan értelmezzük, akkor az ilyen könyveket nem lehet iskola és templom (!) 200 méteres körzetében (!) árusítani. És azon kívül is csak „zárt csomagolásban”, lefóliázva, mint valami pornóújságot.
Az agyam eldobom tényleg....
Martin Buber szerint a valódi élet mindig találkozás. És a találkozás soha nem személytelen – mindig személyes. Mindig az én-te viszonyban gyökerezik, nem pedig az én-az viszonyban.
Az evolúció belénk kódolta, hogy a túlélés és fajfenntartás szerint osztályozzuk és méricskéljük a dolgokat. Né, egy fa: jó tűzifa lenne belőle, esetleg bútor. Egy madár: ebédre jó lesz. Egy ember: kielégítheti a szexuális vágyamat, esetleg segíthet a csoportomban előrelépni.
Amikor így tekintünk a valóságra, akkor minden „az” – dolog, ami segíti, vagy esetleg hátráltatja az én...
Egy fiatal szerzetes egy folyó partjához érkezett. Próbált átkelőhelyet találni rajta. De ahol a folyó keskenyebb volt, ott a partja többnyire meredeken szökött a mélybe. A vize sebesen zúgott, az úszást alattomos sziklák tették veszélyessé. Ahol viszont a folyó szélesebb volt és lassabban hömpölygött a vize, ott meg mocsaras volt a part és elnyeléssel fenyegette az óvatlan utazót.
Sokáig kóborolt a parton, de sem hidat nem talált, sem pedig valamilyen csónakot vagy révet, ami átvihette volna a másik partra. Már éppen a kétségbeesés szélére jutott, amikor egyszer csak meglátott a másik...
Épül az új arisztokrácia.
Kastélyokkal, luxusjachtokkal, magángépekkel és luxusautókkal. Olyan mohósággal szívja, szürcsöli a közpénzt, mintha ezer évre próbálna berendezkedni. Olyan társadalmi szakadékot emel szegény és gazdag közé, amire több mint száz éve nem volt példa. Aminek a bezárásáért őseink generációkon keresztül küzdöttek.
És épül az új arisztokrácia holdudvara is. Áruló írástudókból, akik mindezt legitimálják.
Megindult a tülekedés az értelmiség, a celebek és mindennemű véleményformálók körében, hogy bekerüljenek a lakájok és a társutasok közé. Egymást...
Én aztán igazán szabad vagyok, tesó.
A szabadság az, hogy azt teszem, amit akarok.
Nekem senki ne mondja meg, mit csináljak!
Ha zabálni akarok, akkor zabálok.
Ha szívni akarok, akkor szívok!
Ha dugni akarok, akkor dugok!
Ha meg akarok inni egy sört, akkor sört iszok!
Szabadon megválasztom, melyik márkát.
Ja, hogy egyébként néha magam sem értem, hogy miért, mikor, kivel, hogyan is akarok zabálni, piálni, szívni és dugni?
Hogy a döntéseim 90%-áról csak azt hiszem, hogy racionális mérlegelésen alapul, de valójában kódolt szokások automatizmusaira épül?
Hogy amikor azt...
Kellene egyszer egy emlékművet emelni a következő felirattal:
„Mindazon elvesztegetett óráknak az emlékére, amit arra pazaroltunk, hogy másnak lássanak bennünket, mint akik vagyunk.”
Én biztos vinnék virágot.
Mennyi meddő igyekezet, hogy maszkokkal fedjük el a bizonytalanságunkat.
Mennyi terméketlen aggodalmaskodás, hogy mit fognak gondolni az emberek.
Mennyi sértett fortyogás, hogy bezzeg másnak minden sikerül, csak nekünk nem.
Mennyi okoskodó tülekedő-törtetés, hogy nyertesnek és ne vesztesnek lássanak.
Ott bent nyüszít egy sérült kisgyerek.
És mi...
Az önismereti utazás rogers-i paradoxona: el akarsz jutni A-ból B-be. Meg akarsz változni, valaki mássá. Aztán rájössz, hogy jó helyen vagy A-ban, és elfogadod magad pontosan olyannak, amilyen vagy. És ez az elfogadás az, ami elindítja a változást. Megynyitja az utat nem csak B-be, de egy olyan C-be, meg D-be, amiről nem is álmodtál – de a lényeg, hogy megtanulsz otthon lenni abban, amiben vagy. És rájössz, hogy a legtöbb dolgod éppen azzal a részeddel van, ami folyamatosan, görcsösen meg akar javítani, mint egy elromlott játékszert. Ami próbál képzelt elvárásokhoz igazítani, hogy...
Az idei drogvilágnapon, június 26-án az ENSZ a következő üzenetet fogalmazta meg:”Az emberek az elsők: állítsuk meg a megbélyegzést és diszkriminációt, erősítsük a megelőzést!”
Ezen a napon az ENSZ számos szervezete és hivatalnoka szólította fel a tagállamokat arra, hogy dekriminalizálják, tehát ne büntessék a drogfogyasztást, és a szemellenzős tiltás helyett helyezzék az emberi jogokra a hangsúlyt.
Amikor arról olvasok a sajtóban, hogy a világnapi rendezvényen az ORFK azzal büszkélkedett, hogy Magyarországon minden egyes nap húsz kábítószerrel kapcsolatos...
