Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Martin Buber szerint a valódi élet mindig találkozás. És a találkozás soha nem személytelen – mindig személyes. Mindig az én-te viszonyban gyökerezik, nem pedig az én-az viszonyban.
Az evolúció belénk kódolta, hogy a túlélés és fajfenntartás szerint osztályozzuk és méricskéljük a dolgokat. Né, egy fa: jó tűzifa lenne belőle, esetleg bútor. Egy madár: ebédre jó lesz. Egy ember: kielégítheti a szexuális vágyamat, esetleg segíthet a csoportomban előrelépni.
Amikor így tekintünk a valóságra, akkor minden „az” – dolog, ami segíti, vagy esetleg hátráltatja az én...
Egy fiatal szerzetes egy folyó partjához érkezett. Próbált átkelőhelyet találni rajta. De ahol a folyó keskenyebb volt, ott a partja többnyire meredeken szökött a mélybe. A vize sebesen zúgott, az úszást alattomos sziklák tették veszélyessé. Ahol viszont a folyó szélesebb volt és lassabban hömpölygött a vize, ott meg mocsaras volt a part és elnyeléssel fenyegette az óvatlan utazót.
Sokáig kóborolt a parton, de sem hidat nem talált, sem pedig valamilyen csónakot vagy révet, ami átvihette volna a másik partra. Már éppen a kétségbeesés szélére jutott, amikor egyszer csak meglátott a másik...
Épül az új arisztokrácia.
Kastélyokkal, luxusjachtokkal, magángépekkel és luxusautókkal. Olyan mohósággal szívja, szürcsöli a közpénzt, mintha ezer évre próbálna berendezkedni. Olyan társadalmi szakadékot emel szegény és gazdag közé, amire több mint száz éve nem volt példa. Aminek a bezárásáért őseink generációkon keresztül küzdöttek.
És épül az új arisztokrácia holdudvara is. Áruló írástudókból, akik mindezt legitimálják.
Megindult a tülekedés az értelmiség, a celebek és mindennemű véleményformálók körében, hogy bekerüljenek a lakájok és a társutasok közé. Egymást...
Én aztán igazán szabad vagyok, tesó.
A szabadság az, hogy azt teszem, amit akarok.
Nekem senki ne mondja meg, mit csináljak!
Ha zabálni akarok, akkor zabálok.
Ha szívni akarok, akkor szívok!
Ha dugni akarok, akkor dugok!
Ha meg akarok inni egy sört, akkor sört iszok!
Szabadon megválasztom, melyik márkát.
Ja, hogy egyébként néha magam sem értem, hogy miért, mikor, kivel, hogyan is akarok zabálni, piálni, szívni és dugni?
Hogy a döntéseim 90%-áról csak azt hiszem, hogy racionális mérlegelésen alapul, de valójában kódolt szokások automatizmusaira épül?
Hogy amikor azt...
Kellene egyszer egy emlékművet emelni a következő felirattal:
„Mindazon elvesztegetett óráknak az emlékére, amit arra pazaroltunk, hogy másnak lássanak bennünket, mint akik vagyunk.”
Én biztos vinnék virágot.
Mennyi meddő igyekezet, hogy maszkokkal fedjük el a bizonytalanságunkat.
Mennyi terméketlen aggodalmaskodás, hogy mit fognak gondolni az emberek.
Mennyi sértett fortyogás, hogy bezzeg másnak minden sikerül, csak nekünk nem.
Mennyi okoskodó tülekedő-törtetés, hogy nyertesnek és ne vesztesnek lássanak.
Ott bent nyüszít egy sérült kisgyerek.
És mi...
Az önismereti utazás rogers-i paradoxona: el akarsz jutni A-ból B-be. Meg akarsz változni, valaki mássá. Aztán rájössz, hogy jó helyen vagy A-ban, és elfogadod magad pontosan olyannak, amilyen vagy. És ez az elfogadás az, ami elindítja a változást. Megynyitja az utat nem csak B-be, de egy olyan C-be, meg D-be, amiről nem is álmodtál – de a lényeg, hogy megtanulsz otthon lenni abban, amiben vagy. És rájössz, hogy a legtöbb dolgod éppen azzal a részeddel van, ami folyamatosan, görcsösen meg akar javítani, mint egy elromlott játékszert. Ami próbál képzelt elvárásokhoz igazítani, hogy...
Az idei drogvilágnapon, június 26-án az ENSZ a következő üzenetet fogalmazta meg:”Az emberek az elsők: állítsuk meg a megbélyegzést és diszkriminációt, erősítsük a megelőzést!”
Ezen a napon az ENSZ számos szervezete és hivatalnoka szólította fel a tagállamokat arra, hogy dekriminalizálják, tehát ne büntessék a drogfogyasztást, és a szemellenzős tiltás helyett helyezzék az emberi jogokra a hangsúlyt.
Amikor arról olvasok a sajtóban, hogy a világnapi rendezvényen az ORFK azzal büszkélkedett, hogy Magyarországon minden egyes nap húsz kábítószerrel kapcsolatos...
„Ha nem engedjük, hogy a nézeteink fejlődjenek, ha nem tartjuk nyitottan az elménket, akkor azt kockáztatjuk, hogy egy napon arra ébredünk: elvesztettük a hitünket abban, amiben egykor hittünk. És ez letaglózó tud lenni … semmit sem szabad vakhittel elfogadnunk, abszolút, változatlan igazságként. Tudatos jelenléttel és összpontosítással kell vizsgálnunk és megfigyelnünk a valóságot, hogy a megértésünk és a hitünk nap mint nap mélyüljön. Ez a fajta hit az, amit nem veszíthetünk el, mivel a megélt valóságon alapszik.”
Thich Nhat Hanh
Kultúránkban a szabadság – a reagálás szabadsága.
Mit értek ez alatt?
Akkor tartjuk magunkat szabadnak, ha szabadon reagálhatunk a világra. És ennek legfeljebb a másik ember hasonló szabadsága szabhat határt.
Ha éhes vagyok, akkor ehetek. Inger – reakció.
Ha felizgulok, akkor szexelhetek.
Ha autót akarok, akkor megvásárolhatom.
Ha viszket az orrom, megvakarhatom.
És valóban: amikor egy felsőbb hatalom, tekintély akarja előírni számodra – bármilyen jó szándékra hivatkozva – hogy reagálhatsz-e, és mit az ingerre, az nem szabadság. Ha megmondják,...
Szerettem volna megtudni, hogy mit gondolnak a Drogriporter Facebook oldal olvasói az oldal minőségéről és irányáról – ezért készítettem egy rövid online kérdőívet. Ezen az olvasók anonim módon véleményt nyilváníthattak egy pár fontos kérdésben. Alább egy rövid összefoglalót olvashattok.
