Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„Ha nem engedjük, hogy a nézeteink fejlődjenek, ha nem tartjuk nyitottan az elménket, akkor azt kockáztatjuk, hogy egy napon arra ébredünk: elvesztettük a hitünket abban, amiben egykor hittünk. És ez letaglózó tud lenni … semmit sem szabad vakhittel elfogadnunk, abszolút, változatlan igazságként. Tudatos jelenléttel és összpontosítással kell vizsgálnunk és megfigyelnünk a valóságot, hogy a megértésünk és a hitünk nap mint nap mélyüljön. Ez a fajta hit az, amit nem veszíthetünk el, mivel a megélt valóságon alapszik.”
Thich Nhat Hanh
Kultúránkban a szabadság – a reagálás szabadsága.
Mit értek ez alatt?
Akkor tartjuk magunkat szabadnak, ha szabadon reagálhatunk a világra. És ennek legfeljebb a másik ember hasonló szabadsága szabhat határt.
Ha éhes vagyok, akkor ehetek. Inger – reakció.
Ha felizgulok, akkor szexelhetek.
Ha autót akarok, akkor megvásárolhatom.
Ha viszket az orrom, megvakarhatom.
És valóban: amikor egy felsőbb hatalom, tekintély akarja előírni számodra – bármilyen jó szándékra hivatkozva – hogy reagálhatsz-e, és mit az ingerre, az nem szabadság. Ha megmondják,...
Szerettem volna megtudni, hogy mit gondolnak a Drogriporter Facebook oldal olvasói az oldal minőségéről és irányáról – ezért készítettem egy rövid online kérdőívet. Ezen az olvasók anonim módon véleményt nyilváníthattak egy pár fontos kérdésben. Alább egy rövid összefoglalót olvashattok.
Végre lebontják a „droggettóként” elhíresült Hős utcai lakótömböt. A helyére a TEK (ki más?) épít „műveleti komplexumot”. „Végre rend lesz a Hős utcában” – lelkendezik a média egy része.
Pedig nincs minek örülni. Ha alaposan utánajárunk, mi történik, akkor rá kell jönnünk, hogy ez az egész történet több sebtől vérzik – és mint mindig, fejétől bűzlik a hal.
Először is, a Hős utcán élők túlnyomó többségének éppúgy semmi köze a drogterjesztéshez, mint mondjuk a hűvösvölgyieknek. Bár a környéken sokáig valóban ment a dizájner drogok...
A magyar társadalom, már az iskolától kezdve, alig tud mit kezdeni azokkal, akik valamilyen szempontból kilógnak a sorból. Ahelyett, hogy megvizsgálnánk, hogy vajon mit tudunk tenni azért, hogy támogatóbb környezetet, befogadóbb közösséget hozzunk létre, inkább a kényelmesebb utat választjuk.
Az általános megoldás: tegyük ki a közösségből. Zárjuk el, hozzunk neki létre szegregált közeget, ahol a „magafajtákkal” lehet. Ahol majd átnevelhetővé válik. Lehet megváltoztatni, fegyelmezni, hogy alkalmazkodhasson a normákhoz. És ezzel persze egy életre be lehet skatulyázni embereket...
„Tudtad, hogy a kábítószerek lényegében mérgek?” – kérdezi egy kormányzati támogatással működő drogellenes oldal. Hiszen, mint mondják, minden kábítószerre igaz, hogy „nagyobb adag méregként hat és akár meg is ölhet”.
Tipikus példája ez a teljesen félrement drogellenes edukációnak. „Mondjunk minél durvábbakat a drogokról, oszt a fiatalok majd elrettennek tőle” – morfondíroznak a hasonló üzenetek kiagyalói.
Azt a közhelyes igazságot, hogy a dózis teszi a mérget – már Paracelsus, a svájci orvos és alkimista leszögezte a 16....
– Mester, tehetek valamit azért, hogy közelebb kerüljek a megvilágosodáshoz? – kérdezte a Tanítvány.
– Éppen olyan keveset tehetsz érte, mint azért, hogy felkeljen a Nap reggel – válaszolta a Mester.
– De akkor meg mi értelme van annak a sok gyakorlatnak, amit előírtál a számomra? – kérdezte értetlenül a Tanítvány.
– Hogy ébren légy, amikor elkezd felkelni a Nap – válaszolta a Mester.
Az ember életében annyi
bolondos furcsa terv akad.
Én egy időben eltökéltem,
fellázítom a lovakat.
Akkor már nagyon szántam őket,
széles az ostor, szűk a zab
és úgy gondoltam, hogy megért majd,
aki közöttük igazabb.
Mert tudtam: istállóban laknak
s mindegyik istrángot visel
s akad közöttük, aki nem tud olvasni se, meg írni se
és bármilyen fürgén születnek,
kevés a ló, a kocsi sok,
korán kerülnek iskolába
s tanítják őket kocsisok
és paripák közt, rossz gebék közt
egyik se lázad, nem dohog,
elteltem néma borzalommal:
ezek a dögök boldogok!
És...
Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt – így szól az ima, amit sokan helytelenül Assissi Szent Ferencnek tulajdonítanak. Valójában Reinhold Niebuhr amerikai teológus, Martin Luther King egyik példaképe írta. Azóta is széles körben használják a különféle spirituális alapon álló önsegítő csoportok.
Attól függetlenül, hogy beleszőjük-e a spiritualitást meg az istenhitet vagy sem, az üzenet bölcsességéhez nem férhet kétség még egy ateista számára sem. Mert...
