Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Néha eltűnődöm, milyen egyszerű dolgom is lenne, ha a magyar komment-szekció B-közepét szolgálnám ki az írásaimmal. Ha együtt bégetnék a nyájjal. Ha megerősíteném, és nem megkérdőjelezném az előítéleteiket és kényelmes prekoncepcióikat a valóságról.
Úgy kell neki, minek drogozott!
Minek vett fel miniszoknyát, csodálkozik, ha megerőszakolták?
Én nem vagyok homofób, de…
És a többi.
Bizonyára ennél jóval nagyobb olvasótábort szedhetnék össze, és szép jövedelmet szerezhetnék bérhörgős vagy bérrettegős cikkek gyártásával a NER-médiában.
De sajnos arra adtam a fejem, hogy...
Vasárnap részt vettem Valenciában a Katolikus Pride-on… avagy mondani akarom, az Úrnapi Körmeneten. Felvonult a város katolikus társadalmának apraja-nagyja. Klerikusok, katonatisztek, karizmatikusok, egyházi iskolák növendékei és „egyszerű” hívek.
Az egyszerűt azért tettem idézőjelbe, mert a felvonulók jelentős része bizony láthatóan nem a legszegényebb és legegyszerűbb társadalmi rétegekből tevődött ki. Inkább a helyi burzsoázia mutatta meg diszkrét báját: egyes donnák minden bizonnyal alig várták, hogy megcsillogtassák a legújabb madridi (párizsi?) divatbemutatókból...
A reziliencia képesség arra, hogy az élet nehéz helyzeteiben is helytálljunk. A trauma ezt a képességet korlátozhatja. De vannak módszerek, amelyekkel ez fejleszthető. Az alábbi írás cikk formában a Drogriporter oldalon is fent van itt: https://drogriporter.hu/a-reziliens-zona-tagitasa/
A testnek megvan a maga értelme (the body has a mind of its own) â mondják.
Furán hangzik, ugye? Hiszen általában úgy gondolunk a testünkre, mint pusztán húsra, csontra, vérre. Az elménk, a lelkünk, az értelmünk az agyunkban lakozik, ott fent. Az valami más, mint a test, ami csak egy húsketrec. Egy...
A reziliencia képesség arra, hogy az élet nehéz helyzeteiben is helytálljunk. A trauma ezt a képességet korlátozhatja. De vannak módszerek, amelyekkel ez fejleszthető.
Mennyire emberi reakció: ha valaki bajba kerül, az nem együttérzést vált ki, hanem rögtön szűkölni kezd az egó, mint egy veszett eb. A saját sérelmünket kezdjük el dédelgetni, ami képtelenné tesz bennünket arra, hogy belehelyezkedjünk a másik ember perspektívájába.
A saját kis drámánkban létezünk, azt játszuk le felvonások végtelenített sorozatában. És közben eltölt az önelégültség: még mások bántása közben is meg vagyunk róla győződve, hogy minket ért sérelem, mi vagyunk az áldozat. „Igazunk” van.
Így megy ez egyének szintjén – és így megy ez egész nemzetek...
Hallottatok a pasiról, aki milliárdokat költ arra, hogy ne öregedjen? 45 évesen arról szól az élete, hogy folyamatos fiatalító kúrákon vesz részt, a fia vérét ömlesztette át az ereibe és külön készülék számlálja az éjjeli erekcióit.
Közben egyedül él, hiszen nincs ideje semmi másra – és senki másra. Legfeljebb arra van ideje, hogy saját magában gyönyörködjön. Mint a görög mitológiában Narkisszosz, akit az istenek azzal büntettek, hogy beleszeressen a saját tükörképébe.
Egy a fiatalság kultuszában égő mérgező kultúra poszterfiúja.
Hiszen, bár nem ilyen szélsőséges...
Buck Ghost Horse (Szellemló) hatéves kisfiú volt, amikor a mormonok elrabolták egy lakota indián rezervátumból. Magukkal vitték, levágták a haját, és megtiltották neki, hogy a népe nyelvén megszólaljon. Vagy hogy gyakorolja a népe hagyományait.
Tinédzserként elszökött, és beállt az amerikai hadseregbe. Végigharcolta a vietnámi háborút, majd hazatért. Alkoholista veteránként tengődött. Magányosan, keserűen, idegenként érezve magát a világban.
Egészen addig, amíg találkozott egy öreg lakotával, Wallace Fekete Jávorszarvassal, aki újra bevezette a népe elfeledett hagyományaiba....
Mit szólok, hogy Máté Gábort laposföld-díjra jelölték? – tették fel többen a kérdést az elmúlt időszakban (bár végül nem ő „nyert”).
Állítólag „túldimenzionálta” a lelki traumák szerepét a daganatos betegségek kialakulásában és „súlyosan” megsértette az orvosi etika szabályait.
Nos, én nem vagyok rákkutató, nem tudok tudományos szakvéleményt adni (bár a Facebook komment szekcióban gyakran kiderül, hogy a 10 millió rákkutató országa vagyunk). Viszont megeszem a kalapom, ha az egy tudományosan értelmezhető kifejezés, hogy...
Egy nálam jóval tapasztaltabb meditáló mondta egyszer, hogy a meditációnak nem is csak az a lényege, hogy mennyi időt töltesz vele. Hanem az, hogy szép lassan beszivárog az életedbe és bölcsességgé válik. „Ad egy keretet” az ember életének. Értelmezési keretet, amelyben jelentést nyernek dolgok. És elkerülhetővé válnak bizonyos zsákutcák.
Bár a meditációval töltött óráim számát tekintve meg sem közelítem őt, mégis, néha már érzem azt, amiről beszélt. Mondok egy példát.
Az emberrel gyakran előfordul, hogy valamilyen tárgy akadályozza a mozgásban, amikor éppen sietne...
Máté Gábor szokta mondogatni, hogy a trauma nem csak attól következhet be, ha valami rossz történt velünk – hanem attól is, ha valami jó NEM történt meg velünk.
