Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Vannak emberek, akik birtokolni és kontrollálni vágynak. Egyre több embert, egyre több tárgyat. Aztán eldobják őket, ha már nem okoznak örömet többé. És minél többre tesznek szert, annál kevesebb örömet lelnek benne.
Egyre kevesebb örömet találnak a luxusvillákban, a luxusjachtokban, a plasztikázott örömlányokban/fiúkban, a hódolókban és rajongókban, a címekben és rangokban, a legújabb kütyükben és kacatokban, az egoztikus luxusnyaralásokban.
A tudatban, hogy ők jobbak, különbek, értékesebbek másoknál – ami persze onnan ered, hogy már gyermekkorukban is úgy érezték: nem tudnak...
Ez az én szörnyem…
A szörnyem oltalmaz engem.
Mögöttem őrködik, veszély után kémlel.
A szörnyem ádáz és bátor.
De a szörnyem nem túl okos.
Néha ott is veszélyt lát, ahol nincs.
Utánam nyúl és magához von.
Beborít és körülvesz, védelmez a világtól.
Oltalmaz.
De amikor átölel, akkor nem látok ki az öleléséből.
Nem tudok szabadon mozogni.
Alig tudok lélegezni.
A szörnyem megoltalmaz.
Amikor veszélyben vagyok, hatalmasra nő.
Megnő és oltalmaz.
Nem tudom, milyen lenne az élet nélküle.
Rajz és szöveg: Hollie Hyde
„Egy lelki összeomlás nem egyszerűen egy véletlenszerű megőrülés vagy működési zavar; egy nagyon is valóságos – bár nem túl világos – kifejeződése az egészség és önismeret keresésének. Nem más, mint az elménk egy részének törekvése arra, hogy az elménk másik részét olyan gyarapodásra, önmegértésre és fejlődésre kényszerítse, amit az eddig elutasított. Paradox módon az összeomlás egy törekvés arra, hogy jól legyünk – hogy igazán jól legyünk – azon az áron, hogy először keresztüljutunk a rosszulét állomásán … Egy lelki összeomlás közepette gyakran...
„Jaj de beteg világ”, ahol egy csövesnek „meg kell hallgatni a hazugságait”, írja egy olvasó.
Az első részében egyet értek. Ez egy beteg világ.
Beteg egy világ, ahol az emberek egy szűk csoportja mérhetetlen ingatlanvagyont halmoz fel, miközben tömegek alszanak az utcán.
Beteg világ, ahol a választott képviselőink csak az előbbi csoportot képviselik, miközben magasról tesznek az utcán élőkre.
Beteg világ, ahol ennyi ember sorsa már születéskor megpecsételődik azzal, hogy valami gettóba születik, esetleg intézetben nő fel, szülők nélkül.
Beteg...
A múltkor éppen siettem az egyetemre, hogy órát tartsak. Nemrég érkeztem meg külföldről, tele volt a fejem mindenféle gondolattal. Többek között azzal, hogy vajon hol is járok éppen azon az úton, ami az önmegismerésem felé vezet. Vajon merrefelé halad az életem? Vajon milyen ember vagyok?
És miközben gondolataimba merülve mentem, hirtelen elém toppant egy hajléktalan férfi egy utcasarok mögül, és megszólított. Kissé bosszúsan, amiért félbeszakított a töprengésben, megálltam. Elkezdtem a pénztárcám után kotorászni, arra számítva, hogy pénzt fog kérni, és gyorsan továbbállhatok, hogy...
„Jól csak a szívével lát az ember,” mondja a kis herceg. „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Talán senki nem értette meg jobban ezt Jacques Lusseyran-nál, a francia háborús ellenállás vak hősénél, aki a Belső Fény segítségével túlélte a náci koncentrációs tábort is.
Lusseyran 7 évesen balesetet szenvedett: elveszítette a látását. A fiút először ez az élmény mélységes kétségbeesésbe taszította. Egészen addig, amíg egy kinyilatkoztatás-szerű élményen keresztül rádöbbent, hogy a valódi fény nem a szemből érkezik. Belülről árad.
„Azt mondták...
A kanadai Brit Columbiában három évre felfüggesztik bizonyos illegális szerek fogyasztóinak büntetőjogi üldözését – a Drogriporter elemzése eloszlatja az ezzel kapcsolatos tévhiteket.
„Az ember nem élhet az élet délutánján az élet reggelének programja szerint; hiszen ami nagyszerű volt reggel, estére már elveszítheti fontosságát, és ami reggel igaz volt, az estére hazugsággá válhat,” idézi Carl Gustav Jung pszichológust Richard Rohr ferences szerzetes, aki a minap töltötte be 80. életévét.
Rohr egyike a kortárs katolikus gondolkodás egyik legnagyszerűbb és legszabadabb szellemeinek – még azoknak is érdemes rá odafigyelni, akik egyébként (joggal) gyanakvással viseltetnek az egyház mint intézményrendszer iránt.
Rohr szerint az életnek két fele...
Elgondolkodtam ma, hogy mi is az a kovász, ami összetartja a hosszútávú párkapcsolatokat. „A szerelem” – válaszolhatják sokan. De a szerelem, amennyiben egy érzésként, egy intenzív vonzalomként fogjuk fel – kevés ehhez. Láthattunk már elég Szenvedélyes Szerelmet szétforgácsolódni a hétköznapok szürkeségében és taposómalmában.
Míg eljut odáig a kapcsolat, hogy egyik fél sem tételez már fel jószándékot a másikról, és minden apró félreértés hatalmas konfliktusokat triggerel. Mindkét fél a saját sértettségét dagasztja, ezek gyökere pedig többnyire a gyermekkorba...
Vajon valaha is meg lehet igazán ismerni egy másik embert?
„Amit a másik emberről tudunk, az csak az emléke azoknak a pillanatoknak, amikor ismertük őket, és azóta változhattak,” írja T. S. Eliot.
Azt hiszed, ismersz valakit, és akár még hosszú évek múltán is meg tud lepni valamivel. Kellemesen vagy kellemetlenül.
Beskatulyáztál valakit, jó vagy rossz szerepbe – aztán rácáfol a skatulyára. Vannak emberek, akikből a nehézségek kihozzák a legrosszabbat – de vannak, akikből a legjobbat.
Ugyanaz az ember reggel tehet valami önzetlen jótéteményt – és...
