Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
A visszaesés nem azzal kezdődik, hogy újra elkezdesz használni.
A visszaesés fejben kezdődik.
Kiválthatja egy helyzet, egy ember vagy egy érzelem. Ami az elmédet arra emlékezteti, milyen könnyű és kényelmes lenne most megint ugyanazt tenni, amitől függő vagy.
Milyen komfortos lenne megint átadni a kormányzást a robotpilótának – és belemerülni a rövid távon enyhülést hozó tevékenységbe. Legyen szó szexről, cigiről, piáról, fűről vagy másról.
Fontos, hogy felismerjük a jeleket. Fontos, hogy alternatív módszereket találjunk az érzelmeink kifejezésére. És hogy kezeljük az előtörő...
A függőségből való felépülést nagyon nehézzé teszi a visszaesések magas aránya – de vannak tudományosan igazolt módszerek a visszaesés megelőzésére. Bemutatjuk az egyiket, a mindfulness-alapú visszaesés megelőzést (MBRP).
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
Pilinszky János, Itt és most
(esti versek a drogriporterrel)
fotó: Alex Stoddard
Bizony, ez ilyen: a pszichiáterek azt mondják, a drogfüggőség „krónikus és relapszív állapot”. De ez nem sokat mond el a lényegről, amit azok az emberek átélnek, akik küzdenek a sárkánnyal. A felépülés ritkán sima és egyenes. Sokkal inkább göröngyös és girbegurba. Ez is a része.
De ha függőséggel küzdesz, nem vagy egyedül – és nem kell egyedül belevágnod: https://drogriporter.hu/segitseg/
A húsvét a sötétséget legyőző fény, a halálon diadalmaskodó szeretet ünnepe.
Nem kell kereszténynek lenni ahhoz, hogy ezt felismerjük.
Nem kell feltétlenül hinni annak a történeti eseménynek a hitelességében, hogy Jézus volt Isten fia, a megváltó, aki a mi bűneinkért halt meg, és harmadnapra feltámadt. Nem kell feltétlenül szó szerint elhinni egy kétezer éves történetet ahhoz, hogy felismerjük a benne rejlő mélylélektani jelentést és üzenetet.
A húsvét arra az örök emberi kérdésre irányul, ami bennünk visszhangzik attól függetlenül, hogy ateisták vagyunk, buddhisták, zsidók vagy...
Szabolcs megyében a megyei közgyűlésen nemrég parázs vita alakult ki a droghelyzetről. A megye egyes településein ugyanis a lakosság zúgolódik amiatt, hogy nyílt színi drogterjesztés és fogyasztás zajlik. A vitához hozzászólt a rendőrfőkapitány és a helyi ellenzéki párti képviselők is.
Ha azt gondolod, hogy az ellenzéki politikusok voltak azok, akik értelmesebben nyilatkoztak a kérdésben, mint a rendőrség – akkor tévedsz. Pont fordítva történt. Veres János szocialista képviselő volt a legszemellenzősebb szigorpárti: azt követelte, hogy a rendőrség sokkal szigorúbban járjon...
A görög nyelvben több kifejezés is létezik az időre.
Ott van például a kronosz – amiből a kronológia szavunk ered. Az idő, aminek a múlását órával, naptárral mérjük. És ami segít az egymás után következő események időbeni meghatározásában.
De ott van a kairosz is. Ami olyan pillanat jelölésére szolgál, ami valamilyen lehetőséget rejt magában. Kairosz görög istent szárnyakkal és kopasz fejjel és hosszú üstökkel ábrázolták – ennél fogva lehetett megragadni, mielőtt elröppent.
A kronosz a mennyiségi idő, ami kipereg az ujjaink közül – a kairosz pedig a minőségi...
Máté Gábor mondott egyszer valamit, ami elgondolkodtatott. Mégpedig azt, hogy „mindig aggódom a szuperkedves emberekért”.
Erre nem számítottam. De hát a szuperkedves emberekkel mi baj lehet? Hiszen mindig is inkább a morcos embergyűlölőkkel van a baj, nem? Azokkal, akik NEM kedvesek másokkal. Ideálnak tartottam a szuperkedvességet, még akkor is, ha egyébként én néha morcos és bunkó is voltam (vagy esetleg zárkózottságomat annak értékelték).
Gábor szerint nagyon sok olyan ember, akivel az orvosi praxisa során találkozott, és akit rákkal diagnosztizáltak, a szuperkedves...
Több üzenetet kaptam már nőktől (igen, csak nőktől), akik sokat szenvednek egy olyan társsal való kapcsolatban, aki rendszeresen különféle szerekkel üti ki magát. De esze ágában sincs felismerni, hogy bármi gond lenne ezzel.
Ezeket a nőket többnyire nem feltétlenül az zavarja, hogy a társuk néha-néha drogokat fogyaszt. Ezen még túltennék magukat. A probléma az, hogy a társuk – valójában nem Társ. Nem érzelmileg hozzáférhető. Nem lehet rá számítani. Nem két ember érett, felnőtt kapcsolatáról van szó. Inkább olyan, mintha egy gyereket kaptak volna (gyakran a valódi gyerekeik...
Ram Dass írja valahol, hogy mindig köztes állapotban vagyunk. Valami után, valami előtt. Örülünk vagy bánkódunk, hogy valami már megtörtént, vagy valami véget ért. Várjuk azt, ami még nem történt meg, és egyben félünk tőle.
Még azokban a pillanatokban is, amikre életünk végén esetleg úgy emlékezünk vissza, mint életünk legemlékezetesebb pillanataira – még azokban is tele vagyunk elvágyódással vagy szorongással.
Azt gondoljuk, hogy a létünk esszenciája valahol rajtunk kívül van – a múltban, a jövőben, a mennyországban, a pokolban. Már megtörtént, vagy még nem történt...
