Péter Sárosi

Tisztelt Sorry Szerkesztőség,

 

A „Drog fogságában” című történettel kapcsolatban (Sorry! 2006. Július 11.) szeretnénk figyelmükbe ajánlani Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetőjének egy írását, amely a cikkhez hasonló „kábítószeres rémmesék” közös elemeit sorolja fel. A hasonló, gyakran sokkal inkább kitalált, mint valós történetekkel mindössze az olvasók fejében a kábítószerről élő amúgy sem eléggé differenciált képet lehet csak még homályosabbá tenni, a nagyon különböző „kábítószereket” (vagyis az ENSZ tiltó listáira politikai okokból került pszichoaktív szereket) nagyon különböző célból és módon használó „kábítószer-fogyasztókhoz” tapadt téves sztereotípiákat lehet csak erősíteni. Idézet Sárosi Péter cikkéből: Ez az úgynevezett drogkarrier, amely szerint a marihuána után egyenes út vezet a heroinig „…természetesen csupán a média valóságában jelent általános törvényszerűséget. A drogjelenség világa ennél sokkal összetettebb, összefüggései sokkal árnyaltabbak, az egyértelmű kauzális kapcsolatok sokkal ritkábbak. A drogfogyasztó személyisége, motivációi és cselekedetei sokkal többet nyomnak a latban (set), akárcsak a drogfogyasztás környezete (setting). Bár egyes elemek valóban előfordulhatnak és fordulnak a drogfogyasztók többségénél, az ún. "drogkarrierek" többségére a fenti modellt (mint ezeknek az elemeknek a logikus, konzisztens láncát) nem lehet ráhúzni. Az összefüggések a tudományos vizsgálatok fényében gyakran puszta mítosznak bizonyulnak.”

A cikk elérhető a következő címen: Egy rémmese dekonstrukciója 2004. augusztus 30. (http://www.kendermag.hu/index.php?oldal=arhiv&azon=269)

 

Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. Kérjük jelezzék, hamennyiben a levél közléséhez rövidítés szükséges. További információrét keressék fel a www.drogriporter.hu weboldalt.

 

Üdvözlettel,

 

Takács István Gábor

pszichológus

Társaság a Szabadságjogokért

Médiamonitor Program

Budapest, 1054, Víg utca 28,

tel./fax:+36-1-209-00-46

www.drogriporter.hu  

takacsistvan@tasz.hu

Mennyire veszélyes a hétvégi drogozás?

 

Csak mert néha a dolgos hétköznapok után lazításképpen bekapsz valami illegálisat, vagy szombat este a haverokkal nem csak a cigifüstöt szívod, azt hiszed még nincs komoly problémád. Sajnos tévedsz.

 

…

 

Mikor vagy bajban?

 

Ugyan nem válik minden alkalmi drogfogyasztó függővé, viszont majdnem minden függő egykor alkalmi fogyasztó volt, aki biztos volt benne, hogy ura a drognak. Ritka az olyan fogyasztó, aki egész életén át csak alkalomszerűen nyúl a szerhez. A „kocadrogosok” is előbb utóbb felhagynak e rossz szokással, és vagy képesek maguktól leszokni, vagy külső segítséggel állnak le. Esetleg megtörténik a legrosszabb, már nem elégszenek meg az alkalmi pörgéssel, és feljebb lépnek egy szinttel, azaz vagy komolyabb drogokat kezdenek használni, vagy gyakrabban fogyasztanak szereket. A váltás mindenkire másképpen hat. Vannak akik az első pillanattól fogva tudják, hogy problémájuk van, mások évekig elvannak a saját kis világukban, és tudják leplezni, hogy valójában segítségre szorulnak – mondja pszichoterapeuta szakértőnk.

 

….

 

Igazság szerint ha azért drogozol, hogy szocializálódj, vagy így űzöd el a stresszt, akkor bajban vagy!

 

Mennyire veszélyes ez?

 

„A legnagyobb okot az adja az aggodalomra, hogy a kívánt mennyiség egyre csak nő, másrészt a különböző drogok forrása és minősége is sokszor kétes – mondja orvos szakértőnk. A rossz minőségű kábítószer már rövidtávon is nagyon káros, és arról még nem is beszéltünk, hogy hosszútávon mennyire roncsolja az agyat. Az alkalmi drogfogyasztásnak viszont vannak sokkal kevésbé kézenfekvő következményei is. A párkapcsolat és a munkával való boldogulás igencsak veszélybe kerül az ilyen esetekben. Hiába képes megtartani az állását egy alkalmi fogyasztó, valószínűleg nem fog tudni 100 százalékos teljesítményt nyújtani a munkahelyén. Előbb utóbb anyagi problémája lesz, mert vagy elveszti az állását a gyenge teljesítménye miatt, vagy túl sokat költ szerekre. A párkapcsolatban is hamarosan eljön a krízis, ilyenkor pedig két út van: vagy leáll a droggal, vagy mélyebbre süllyed.

 

Hogyan tudsz leállni?

 

„Ha alkalmi fogyasztó vagy, nézz magadba őszintén – azért használsz drogokat, hogy elűzd a stresszt, vagy így menekülsz a problémáktól? Vedd észre, hogy ezt más eszközökkel is megteheted! Ha szükséges, kérj segítséget!” Ha a kollégádról, vagy egy barátodról van szó, próbálkozz valami személyre szabott megoldással. A fogyasztónak el kell határoznia, hogy segítséget akar. Ne veszekedj vele, sőt még vitatkozni se próbálj, mert akkor ő is ellenségessé fog válni. Hívd fel a figyelmét olyan változásokra, amelyeket rajta tapasztalsz, és hangsúlyozd, hogy ő ennél sokkal többre hivatott. Ha azonban ez nem sikerül, a szakértő a csoportos problémamegoldást tanácsolja. Azaz ha a környezetedben olyan alkalmi drogfogyasztó van, akin szeretnél segíteni, hívd össze a barátait vagy a családját, és fogjatok össze közösen, természetesen nem ellene, hanem a drogfelhasználása ellen. A csoportba nem ért bevonni egy profit, azaz egy pszichológust vagy tanácsadót. Hogy elkerüld az újabb konfrontációt, az „áldozatot” a legjobb kész tények elé állítani, azaz ha kész a terv, ismertetni vele. Ha például úgy döntötök, beutaljátok egy rehabilitációra, mondjátok neki hogy „Szeretünk és azt akarjuk, hogy kimássz ebből a gödörből. Beutaltattunk egy rehabilitációra. Ha hajlandó vagy elmenni, mi mindenben támogatunk. Ha viszont nemet mondasz, tönkre fogsz menni.”

„Nehéz volt”, meséli a cikkünk elején említett Daniella barátja, aki beutaltatta barátnőjét egy elvonókúrára. „Mindnyájan ott voltunk azon a napon, akik igazán szeretjük. A családja, a barátnői és én. Először mérges volt, de mikor látta mennyire aggódunk érte, könnyekben tört ki”.

„Borzalmas érzés volt szembesülni azzal, hogy a szeretteim mit gondolnak rólam. Valahogy sosem gondoltam bele, ezzel mit okozok másoknak. "Nem hittem, hogy bajban lennék" – emlékszik vissza Daniella, aki a pszichológus segítségével már nyolc hónapja tiszta. "Ma is vannak önbizalom problémáim, azonban most már megtanultam szembenézni velük, és nem a marihuánafüst, a trance-zene és az Ecstasy mögé menekülni előlük."

 

 

Függő vagy?

 

Az alábbi kérdéssort olyan alkalmi drogfogyasztók állították össze, akik leszoktak. Adj magadnak pár percet és válaszolj őszintén!

 

1. Drogoztál már egyedül?
2. Hazudtál már orvosnak, hogy kicsikarj tőle valamilyen tablettát?
3. Loptál már valamilyen szert vagy pénzt, hogy vehess belőle?
4. Használsz valamilyen gyógyszert közvetlenül felkelés után, vagy lefekvés előtt?
5. Vettél már be gyógyszert, hogy egy másik mellékhatását enyhítsd?
6. Kerülsz bizonyos helyeket vagy társaságokat, mert tudod hogy ott nem nézik jó szemmel a drogfogyasztást?
7. Érezted már úgy, hogy a szer meggátol a tanulásban vagy a munkavégzésben?
8. Hazudtál már a droghasználati szokásaiddal kapcsolatban?
9. Hatással van a drog az étkezési és alvási szokásaidra?
10. Rosszul érzed magad, ha „tiszta” vagy?
11. Érezted már úgy, hogyha nem drogoznál, nem tudnál beilleszkedni a társaságba?
12. Vannak irracionális, vagy nehezen körülírható félelmeid?
13. Hatással van a drog a szexuális életedre?
14. Használtál már olyan drogot, amelyet nem is szeretsz?
15. Adagoltál már túl magadnak drogot, vagy gyógyszert?

 

Teljesen mindegy, hogy hány kérdésre válaszoltál igennel. Ha őszinte voltál, érezni fogod, hogy bajban vagy-e vagy sem.

Tisztelt Cosmopolitan Szerkesztőség,

 

A „Mennyire veszélyes a hétvégi drogozás?” (Cosmopolitan, 2006. augusztus 1.) című cikkel kapcsolatban a következőkre tartjuk szükségesnek felhívni a figyelmüket:

 

A cikk úgy ír a drogról, mintha minden központi idegrendszerben változást okozó anyag, „pszichoaktív szer,” vagyis „drog” ugyanazon tulajdonsággal rendelkezne, a teától a kokainig. A szerző minden valószínűség szerint az ENSZ egyezmények tiltó listáin szereplő pszichoaktív szerekre – „drogokra” – gondolt, vagyis a „kábítószerekre”. Valójában mind hatásukban, mind fogyasztásuk módjában, mind pedig a fogyasztó és környezete számára is problémát okozó fogyasztási módok tekintetében, ezek között a szerek között (például kannabisz és heroin között) akkora különbségek vannak, mint a csokoládé és a rum között. Éppen ezért igencsak problémás őket és használóikat minden tekintetben egy csoportként kezelni.

 

A cikk másik, a tudományos tényekkel és a statisztikai adatokkal ellentmondó tétele az volt, mikor kijelentette: „Ritka az olyan fogyasztó, aki egész életén át csak alkalomszerűen nyúl a szerhez.” A valóságban az alkalmi fogyasztók adják a „drogfogyasztók” túlnyomó többségét, a függő típusú használat a kivétel. A statisztikai adatok szerint Magyarországon is, az illegális kábítószerek fogyasztóinak legnagyobb hányada alkalmi, vagy úgynevezett rekreációs (tehát bizonyos szórakozásokhoz kötötten) droghasználó, elenyésző hányaduk válik rendszeres fogyasztóvá.[1]  Magyarországon a legelterjedtebb illegális drog a marihuána, a tudományos kutatások szerint a rendszeres fogyasztók nagy része húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztási szokásaival.[2]

 

„Igazság szerint, ha azért drogozol, hogy szocializálódj, vagy így űzöd el a stresszt, akkor bajban vagy!” Állítja a cikk. Akik alkoholt isznak, vajon nem azért isznak-e, hogy szocializálódjanak és oldják stresszt? Bajban lennének? A szerző szerint az „alkalmi drogfogyasztó” előbb utóbb vagy kiesik munkahelyéről, vagy gyengébb teljesítményt nyújt, anyagi problémái lesznek és párkapcsolata és krízisbe torkollik. Megint csak nem lehet tudni, hogy melyik szerről van szó. A Magyarországon is legelterjedtebb illegális szer, a marihuána használói a tudományos tanulmányok szerint a nem használókhoz hasonló vagy azokénál magasabb béreket keresnek,[3] a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán[4]  a fiatalok pedig egyenlő mértékben vesznek részt sport- és más iskolán kívüli tevékenységekben,[5] és ugyanolyan hangsúlyt fektetnek a teljesítményre és sikerre.[6]

 

Egy fél mondat erejéig kitér még a szerző a „drogok agyroncsoló” hatására is – megint csak nem lehet tudni, hogy melyik drogról van itt szó. Ugyanis sem a kannabisz, sem a morfin nem okoz agykárosodást, de még az MDMA – az ecstasy hatóanyaga – esetében is tudósok vitatkoznak, arról, vajon okoz-e ez a szer károsodást az agyban, ha pedig van valamilyen változás, ez miként értelmezhető, és van e bármilyen jelentősége (hiszen egy sor pszichiátriai gyógyszer ugyanilyen agyi változásokat okoz.)

 

Végezetül szeretnénk rá felhívni a Szerkesztőség figyelmét, hogy akaratán kívül senkit nem lehet rehabilitációra beutalni, ez egy önkéntesen vállalt ellátási forma. Azoknak, akiknek valóban problémájuk származik a kábítószerek fogyasztásából, valóban fontos lehet a rehabilitáció, de csak akkor működik, ha ő maguk akarják, alkalmi fogyasztóknak pedig szükségtelen. A család és a barátok részéről az őszinte párbeszéd és támogatás segíthet, a magatartásbeli és érzelmi problémák kezeléséhez pedig valóban hasznos dolog szakértő segítségét igénybe venni, de megint csak önkéntes módon.

A tény, hogy a „kábítószer-fogyasztók” többsége nem válik függővé, vagy problémás fogyasztóvá, egyáltalán nem jelenti azt, hogy másoknak nem keseríti meg és teszi tönkre az életét a függősége. Ahhoz viszont, hogy ezek az emberek a megfelelő segítséget kaphassák meg, mind szakmailag, mind pedig politikai szinten, a médiának is valós és kellően differenciált képet kell alkotnia a jelenségről, és a pszichoaktív szerek veszélyeiről. A leegyszerűsítés, a probléma félreértelmezése és a tények elferdítése nem segít rajtuk.

 

Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. Kérjük jelezzék, ha a levél közléséhez rövidítés szükséges. További információrét keressék fel a www.drogriporter.hu weboldalt.

 

Üdvözlettel,

 

Takács István Gábor

pszichológus

Társaság a Szabadságjogokért

Médiamonitor Program

Budapest, 1054, Víg utca 28,

tel./fax:+36-1-209-00-46

www.drogriporter.hu

takacsistvan@tasz.hu

 

Irodalom: