Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„Gyógyítsd magad a Nap sugaraival és a holdfénnyel. A folyó hangjával és a vízeséssel. A tenger morajlásával és a madarak csivitelésével. Gyógyítsd magad mentával, margosaolajjal és eukaliptusszal. Édesítsd meg levendulával, rozmaringgal és kamillával. Öleld meg magad kakaóbabbal és egy csipetnyi fahéjjal. Tégy szeretetet a teádba cukor helyett és idd meg, miközben a csillagokat nézed. Gyógyítsd magad csókokkal, amiket a szél lehel az arcodra, az eső ölelésével. Vesd meg csupasz lábadat a földön és álld meg szilárdan azt, ami jön. Légy okosabb minden nappal, hallgass az...
Megrovást kapott a bíróságtól Pető Attila, az első magyar férfi, aki arccal-névvel felvállalta, hogy gyerekkorában egy pap zaklatta éveken keresztül. Megrovást kapott, amiért üzenetekkel „zaklatta” (!) az egyházi vezetőket, azt kérve, hogy legyenek következményei az ügynek. Hogy legalább kérjen tőle valaki bocsánatot, nyilvánosan. Nem kapott elégtétel – őt darálta be a rendszer.
Tudjátok annyira tud bosszantani, amikor a Büntető Törvénykönyvet üzenőfüzetként használják, és azt hirdetik, hogy a drogfogyasztás büntetésének megszüntetése „rossz üzenetet...
A munkám egyik legizgalmasabb része az, amikor a kollégámmal, Takács István Gáborral egy külföldi országban filmezhetünk a helyi drogszcénáról. Ma Berlinben forgattunk a Fixpunkt nevű ártalomcsökkentő szervezet mobil droghasználó buszáról. Sebastian Bayer, a programot vezető szocmunkás srác nagyon kedvesen bemutatta nekünk a szolgáltatást – aminek a célja, hogy egy higiénikus, felügyelt környezetet biztosítson az utcán élő droghasználók számára a saját maguk által hozott cucc elfogyasztásához. Ezáltal nem az utcán fognak fogyasztani, és elkerülhetik a fertőzéseket, túladagolásos...
Egyszer a 14. Dalai Lámát megkérdezték, mi volt a legjobb pillanat az életében.
Ha egy európait – ha minket – kérdeznek meg erről, akkor mi elgondolkodunk. Beindítjuk és megdolgoztatjuk a memóriáért felelős kis agyterületeinket. Böngészünk, szelektálunk életünk szép pillanatai között. Próbáljuk megtalálni azt, amihez a legerősebb pozitív érzelmi reakció fűződik. Esetleg amit erkölcsi elveink, világnézetünk alapján a legfontosabbnak könyveltünk el. Egy pillanatot a múltban.
Mi, európai emberek, hajlamosak vagyunk akkor értékelni az életet, ha dúslakodik...
„Milyen sötétségben is leledzünk, milyen kevessé is vagyunk képesek felfogni a Létet, és azt, ami van,” sóhajtott föl John Locke, az angol felvilágosodás nagy filozófusa egy szokatlanul bizonytalan pillanatában. „Néha elégedj meg azzal, hogy nagyon tudatlan vagy.”
A múltkor írt nekem egy lány, azzal kezdte a levelét: „Ti tényleg értetek a drogokhoz?” Elgondolkodtam: tényleg értek-e a drogokhoz? Húsz éve foglalkozom ezzel a témával, rengeteget olvastam, több száz cikket írtam, filmet forgattam róla a világ számos országában, szakmai konferenciákat...
Égő csillagok serege az éjben a távoli égen,
Néma csillagok jegesen forgók a messzeségben,
Kitépitek szíveinkből az eltűnt tegnapokat,
Belevettek minket a nem kért holnapokba,
És mi sírunk és minden jajunk felétek hasztalan.
Mivel kell: követünk titeket tétlen karokkal
Szemünket égő, de keserű tüzetek felé fordítva.
Hidegen hagy titeket minden lenti fádalom.
Elnémulunk és botladozva járunk az úton.
Szívünkben hirtelen isteni tüzük ott van.
Simone Weil, A csillagok (ford. Pilinszky János)
kép: Feilvan
(esti versek a drogriporterrel)
„Aki önmagának hazudik, és a tulajdon hazugságát hallgatja, odáig jut, hogy nem fedez fel semmilyen igazságot se magában, se maga körül, így aztán tiszteletlenségbe süllyed mind magával, mind másokkal szemben,” írja Dosztojevszkij. „Ha meg nem tisztel senkit, szeretni sem tud többé, azért pedig, hogy szeretet hiányában is elfoglalja magát és szórakozzék, átengedi magát szenvedélyeknek, a durva élvezeteknek, mígnem teljesen elállatiasodik bűneiben, és mindez attól van, hogy szüntelenül hazudik az embereknek is, magának is.”
Dosztojevszkij a kemény, megélt,...
Európát elárasztja az egyre olcsóbb és egyre tisztább kokain. Egyesek katonákat küldenének a kikötőkbe – de közben jóval kevesebbet foglalkozunk azzal, hogy kik és miért fogyasztanak kokaint Európában, és velük mit lehet kezdeni.
Az ellentmondások világában élünk.
Folyamatosan forró érzéki ingerek bombáznak minket – és mégis, vacogunk a kielégületlenségtől.
Látszólag korlátlanul szabadok vagyunk – és mégis, saját vágyaink börtönébe zárva kuporgunk.
Ezernyi kütyü szolgálja a kényelmünket – és mégis, kényelmetlenül szorongunk komfortos lakásainkban.
Folyamatosan kommunikálunk ezernyi csatornán – és mégis, magányosak vagyunk.
Valóságos iparág épül a boldogságkeresésre – és mégis, szomjazzuk a valódi elégedett, örömteli életet.
Mindenfelől árad ránk az információ...
Mit kellene tennem? Mihez kezdjek?
Ezek a kérdések talán nap mint nap felmerülnek bennünk. Főleg, ha valami bosszantó, rossz dolog történik velünk.
De vajon tényleg ezek a legfontosabb kérdések? Vajon hogyan várhatjuk, hogy választ találjunk ezekre anélkül, hogy meg tudnánk válaszolni egy fontosabb kérdést: ki vagyok én?
A középkori misztikus, Eckhart mester (nem összetévesztendő Eckhart Tolléval), rámutatott arra, hogy amennyiben a „ki vagyok én” kérdést megválaszoljuk, akkor a „mit kell tennem” kérdésre magunktól is megtaláljuk a választ.
„Az...
