Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
A kábítószerrel kapcsolatos szabályozás alapelveit Finnországban az 1994. január 1-jén hatályba lépett Kábítószer Törvény (1289/1993) vezette be. Ennek kiegészítése, a Kábítószer Rendelet, ami a kábítószerek exportját-importját szabályozza. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium rendelete pontosítja az ENSZ és EU határozatokban és egyezményekben rögzített kábítószerek és az előállításukhoz szükséges anyagok és összetevők listáját.
A görög jogszabályok nem különböztetik meg az ellenőrzött anyagok kategóriáit. Az 1987-es törvény szerint „az a személy, aki bármilyen csekély mennyiségben bármilyen illegális drogot saját használatra birtokol … szabadságvesztéssel büntetendő.” A törvény szerint ugyanakkor a „drogfüggőnek” nyilvánított személyek enyhébb elbírálásban részesülnek, átirányítják őket egy kezelési programra.
Hollandiában az 1928-as ún. Ópiumtörvény 1976-os módosítása a drogok két fajtáját különbözteti meg: „könnyűdrogok” (kannabisz és származékai) illetve „keménydrogok” (minden egyéb illegális anyag). A törvényhozók szerint az első kategória „elfogadható kockázatot” jelent a társadalomra, míg a második csoport „elfogadhatatlan kockázatot.”
A drogokat az 1977-es ír drogtörvény öt osztályra osztotta fel a társadalomra való vélelmezett hasznossága alapján (a kannabisz, meszkalin, ópium és LSD az első, a kokain, morfium és heroin a második osztályban található). A törvény nem bünteti a fogyasztást, ugyanakkor az engedély nélküli birtoklást 1 évig terjedő szabadságvesztéssel és/vagy pénzbüntetéssel szankcionálja.
Az 1997-es lengyel drogtörvény az ellenőrzött anyagoknak a nemzetközi szerződésekben (1961, 1971, 1988) található felsorolását és szerkezetét követi (narkotikumok, pszichotróp anyagok, prekurzorok).
Lettország posztszovjet drogjogi szabályozása 1999-ben lépett hatályba az új büntetőtörvénykönyvel együtt. A jogszabályok az ellenőrzött anyagok 4 kategóriáját különböztetik meg:
Az ellenőrzött anyagok listáját nagyhercegi rendeletek szabályozzák Luxemburgban. Egy 2001-es törvény minden a listán szereplő anyag engedély nélküli birtoklását bűncselekménynek nyilvánította.
